Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szülőföld-nosztalgia
Végel László
Majdnem minden romokban volt, a semmiből indultak el, a kilencvenes években volt ugyan egynéhány ragyogó kísérlet, ami a körülmények hatására összeomlott. Az újaknak nem volt szükség kritikus szellemű distanciára. Semmi és senki ellen nem kellett küzdeniük, vákuumba kerültek, ami megkönnyítette a dolgukat, de veszedelmet is rejtett, mert a vákuum is bénító hatású. Végel László:
2019. július 12. péntek
Ambivalens érzéssekkel indultam a Dombos Fesztre, úgy is tértem vissza. Találkoztam a fiatal vajdasági magyar írónemzedékkel, amely még nem tudja, hogy hova tart, nincs nemzedéki vezéreszméje, csak azt tudja, hogy helyt kell állni, s nem zárom ki, hogy jelenleg az a legfontosabb feladat. Már a kezdet kezdetén rokonszenvvel vettem tudomásul jelentkezésüket, ennek hangot is adtam a naplójegyzeteimben, hiszen már az is megnyugtató volt, hogy a színre léptek. Majdnem minden romokban volt, a semmiből indultak el, a kilencvenes években volt ugyan egynéhány ragyogó kísérlet, ami a körülmények hatására összeomlott. Az újaknak nem volt szükség kritikus szellemű distanciára. Semmi és senki ellen nem kellett küzdeniük, vákuumba kerültek, ami megkönnyítette a dolgukat, de veszedelmet is rejtett, mert a vákuum is bénító hatású. Ahogy látom, alig kapcsolódnak a vajdasági magyar irodalomhoz, a nagy példaképek a budapesti írók és értékrendek. Lehet, hogy ez a dolgok rendje. (…) Vannak vajdasági írók, de kérdés az, hogy lesz-e kisebbségi vajdasági magyar irodalom. A kérdés azért is izgalmas, mert ahogy látom, mindenki ódzkodik a kisebbségi jelzőtől. Talán járható lenne újra definiálni a „kisebbségi irodalom” fogalmát. Gondolok, például, Gilles Deleuze és Félix Guattari elméletére, amelyet a Kafka című könyvében fogalmaztak meg. Érdekes, hogy ez a könyv sem a vajdasági magyar szellemi életben, sem az anyaországiban nem talált visszhangra, pedig ilyen rangos irodalomelméleti művet éppen magyar tudósoknak kellett volna megírni. A két francia szerző nyomán gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy hol született az író, az sem elegendő, hogy hol játszódik le a regény története, nem az újabban divatos szülőföld-nosztalgia, hanem az, hogy a szerző idegen nyelvi környezeteben alkot, ami meghatározza az emberi sorsok ábrázolását, szemléletmódját, mondatszerkesztését, látásmódját, narratíváját. Egy budapesti író irhat a vajdasági életről, miért ne, de attól még nem lesz vajdasági író, viszont egy vajdasági író írhat a budapesti világról, de úgy, hogy vajdasági író marad. Ez az utóbbi nagyon érdekes kihívás lenne.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >