Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Javasasszonyok és politológusok
Végel László
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen terpeszkedő Trump íróasztala előtti kis „hokedliján”, mint egy iskolásgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Szerbia térdre kényszerült, semlegességi politikája alapjaiban rendült meg. Végel László:
2020. szeptember 11. péntek
Most már csak egy javasasszony mer arról nyilatkozni, hogy mi lesz velünk holnap. Washingtonban – nem akárhol, hanem a Fehér Házban – tárgyaltak a szerb és az albán politikusok. Az elemzők, a politológusok vitatkoznak a washingtoni „szerződésről”, arról a papírlapról, amelyről mindenki azt olvassa ki, amit akar. A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen terpeszkedő Trump íróasztala előtti kis „hokedliján”, mint egy iskolásgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Szerbia térdre kényszerült, semlegességi politikája alapjaiban rendült meg. Visszanyerte a balkáni befolyását a szerb-albán „megbékélés” egyetlen nyertese, Amerika. A legtöbben azonban kárörvendően kérdezik, hogy mit szól ehhez Putyin. Szerintem észre se fogja venni, hiszen ő tudja legjobban, hogy a Balkánon a szerződéseket azért írják alá, hogy ne tartsák be őket. Azért hoznak jó törvényeket, hogy kijátsszák őket. Egy tavalyi írásomra gondolok, amely a Mozgó Világ 1919. februári számában látott napvilágot. „Putyin államfőt több mint 120 ezer ember várta (a belgrádi Szent Száva templom előtt), hogy beszédet mondjon, ám Putyin mértéktartó maradt, szerényen csak annyit mondott, hogy köszöni a barátságot. A kormányzó Szerb Haladó Párt azonban Koszovó kérdésében várta a legfontosabb mondatot. Putyin azonban csak azt mondta, hogy feltétlenül támogatja az ENSZ 1244-es határozatának szellemében létrejövő megoldásokat, a lehetséges kompromisszumokról azonban egy szót sem ejtett. Pedig arról van szó, hogy áldása nélkül Vučić nem köthet semmiféle kompromisszumot, hiszen elvesztené választóit, viszont Putyin áldásával sokféle kompromisszum lehetséges, akkor is, ha az sok illúziót romba dönt.” Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. Ez a háború pedig akkor tör ki, ha egyáltalán kitör, amikor legkevésbé számítunk rá. Addig is aláírnak mindenféle szerződést, holt betű marad, amíg Putyin nem bólint rá.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >
(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL
Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna >
VMDK: AZ EGYETEMISTA LISTÁT TÁMOGATJUK A KÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOKON
A vajdasági magyaroknak meg kell érteniük: ebben a pillanatban az egyetemista lista támogatása szolgálja leginkább a >
Nálam egy név emelkedik ki: Öreg Anna
A szabadkai baráti társaság a VMSZ után szintén keményen megorrolt rám. Úgy látszik, sokan a kritikánál >
A délvidéki magyarság kálváriája
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, >
VÉDEKEZÉS ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK: Hogyan húzzák ki a független média fogait
A rezsimpárti média minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, kezdte elveszíteni a mérkőzést a teljes kívülállókkal, azzal >
A vajdasági magyar politika ma leginkább egy partra vetett, vergődő hal képét mutatja
A legnagyobb probléma nem egyszerűen az, hogy kevés az ellenzéki szereplő vagy gyenge a szervezettség. Sokkal >