Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Javasasszonyok és politológusok
Végel László
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen terpeszkedő Trump íróasztala előtti kis „hokedliján”, mint egy iskolásgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Szerbia térdre kényszerült, semlegességi politikája alapjaiban rendült meg. Végel László:
2020. szeptember 11. péntek
Most már csak egy javasasszony mer arról nyilatkozni, hogy mi lesz velünk holnap. Washingtonban – nem akárhol, hanem a Fehér Házban – tárgyaltak a szerb és az albán politikusok. Az elemzők, a politológusok vitatkoznak a washingtoni „szerződésről”, arról a papírlapról, amelyről mindenki azt olvassa ki, amit akar. A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen terpeszkedő Trump íróasztala előtti kis „hokedliján”, mint egy iskolásgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Szerbia térdre kényszerült, semlegességi politikája alapjaiban rendült meg. Visszanyerte a balkáni befolyását a szerb-albán „megbékélés” egyetlen nyertese, Amerika. A legtöbben azonban kárörvendően kérdezik, hogy mit szól ehhez Putyin. Szerintem észre se fogja venni, hiszen ő tudja legjobban, hogy a Balkánon a szerződéseket azért írják alá, hogy ne tartsák be őket. Azért hoznak jó törvényeket, hogy kijátsszák őket. Egy tavalyi írásomra gondolok, amely a Mozgó Világ 1919. februári számában látott napvilágot. „Putyin államfőt több mint 120 ezer ember várta (a belgrádi Szent Száva templom előtt), hogy beszédet mondjon, ám Putyin mértéktartó maradt, szerényen csak annyit mondott, hogy köszöni a barátságot. A kormányzó Szerb Haladó Párt azonban Koszovó kérdésében várta a legfontosabb mondatot. Putyin azonban csak azt mondta, hogy feltétlenül támogatja az ENSZ 1244-es határozatának szellemében létrejövő megoldásokat, a lehetséges kompromisszumokról azonban egy szót sem ejtett. Pedig arról van szó, hogy áldása nélkül Vučić nem köthet semmiféle kompromisszumot, hiszen elvesztené választóit, viszont Putyin áldásával sokféle kompromisszum lehetséges, akkor is, ha az sok illúziót romba dönt.” Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. Ez a háború pedig akkor tör ki, ha egyáltalán kitör, amikor legkevésbé számítunk rá. Addig is aláírnak mindenféle szerződést, holt betű marad, amíg Putyin nem bólint rá.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >