Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A brutális közéleti nyelv
Végel László
Fasizmus, rasszizmus, nemzetáruló, külföldi bérenc, hallom minden oldalról. Lehet, hogy tévedek, de a jelenlegi szerbiai hatalmat én sem tartom fasisztának, de az ellenzéket sem, habár a rendszer peremén észlelhető, a fasizmusra emlékeztető, de nehezen megnevezhető „rozsdásodás”. Baljós autokratizmus terjed, amelyben az győz, aki a leghangosabb és a legdurvább. Végel László:
2021. január 29, péntek
Az Exterritóriummal kapcsolatban többen is faggattak, hogy miért nem írtam regényt a délszláv háborúról. A válasz egyszerű: Szerbiában nem volt háború! Nem kívántam a boszniai és a horvátországi írók hiteles történeteinek nyomába lépni, mert úgy éreztem, hogy ha a háborúról van szó, akkor nincs helye semmiféle fikciónak. Átéltem azonban valami mást, amit vákuum-élménynek neveznék, amelyben a fikció álarcát a valóság vette fel. Erről írtam is a Wittgenstein szövőszéke címen megjelent naplójegyzet-kötetemben, amelynek utolsó fejezete novellaként szerepelt egy elbeszélés-antológiában. Abban a zárt térben, amelybe a kilencvenes évek elején bekényszerültem a jugoszláviai etnikai és a vallásháború árnyékában zajlott egy másik és másmilyen háború: a brutális diskurzusok háborúja, amelyben megsemmisült egy ország, semmivé vált a szocializmus ideológiája, megszületett a véres kapitalizmus és ezzel együtt Európában elsőnek fellángolt a nemzeti populizmus és a karizmatikus hatalom, amelyben Max Weber szerint a politika már-már vallási jelleget ölt. Megszűnt a múlt és a jövő, mindkettő feleslegessé vált, a jelen parttalan lett és kiüresedett. Csodák-csodájára Slobodan Milošević a volt kommunista pártelnökből vallási ikon lett. Ebben a légkörben született meg a többpártrendszer is, amely mind a mai napig nem tudott megszabadulni a napjainkban is érzékelhető az új karizmatikus vezér iránti nosztalgiától. Bekeményedett a levegő, az ablakomon figyeltem a támolygó árnyékokat és beismertem, hogy a felháborodással már magamat sem vagyok képes vigasztalni és igazolni. Az idő megszokott áramlása megszakadt. Az iszonyatos hangzavart minden átmenet nélkül időnként felváltotta a néma csönd, mintha az első puskalövésre vártunk volna. Vajúdott az ország és a lelkek háborújában született meg a múlt.
Egyre inkább képtelen vagyok gondolni a jelenlegi brutális közéleti nyelvre. Egyszerűen nem találok rá szavakat. Azt sem tudom, hogy mi inspirálja? A szenzációnalizmus? Az ideológiai fundamentalizmus? A feltűnésvágy? A karrierizmus? Vagy ahogy a múltkoriban írtam a herosztráteszi szenvedély? Fasizmus, rasszizmus, nemzetáruló, külföldi bérenc, hallom minden oldalról. Lehet, hogy tévedek, de a jelenlegi szerbiai hatalmat én sem tartom fasisztának, de az ellenzéket sem, habár a rendszer peremén észlelhető, a fasizmusra emlékeztető, de nehezen megnevezhető „rozsdásodás”. Baljós autokratizmus terjed, amelyben az győz, aki a leghangosabb és a legdurvább. Nem véletlenül idéztem pár évvel ezelőtt Szabó Lőrincet: „a jövő / azé lesz, aki bestiább”. Érdekes, hogy az utóbbi időben főleg a hatalom emberei minősítik ezekkel a jelzőkkel az ellenfeleiket. Örvendetes, hogy a belgrádi elsőfokú bíróság 300 ezer dináros pénzbüntetésre ítélte Goran Vesićet Belgrád polgármesterhelyettesét, mert többször is fasisztának nevezte Duško Obradovićot a Dveri pártelnökét. Cseppet sem rokonszenvezek Obradović nacionalista eszméivel, főleg azokkal nem, amelyeket pár évvel ezelőtt hirdetett, viszont úgy vélem, hogy a súlyos veszélyeket rejtő jelzőt csak indokolt esetekben kellene használni, mert különben banalizálódik, hitelét veszti, ha egy napon a bizonyítható fasizmus leselkedik a küszöbünkön. Vesićen is túltesz Ana Brnabić, aki egy karikatúristát, Dušan Petričićet egyszerűen rasszistának minősítette, az egyik a NIN-ben megjelent karikatúrája miatt. Aki látta a karikatúrát és legalább egy kicsit is ismeri Petričić munkásságát, az tudja, hogy ennek a karikatúristának eszébe sem jutott ilyesmi. Évekkel ezelőtt vele együtt érdemeltem ki a Hivatás Lovagja nevű civil elismerést, amelyet a belgrádi Nemzeti Színházban telt ház előtt vettem át. Halk szavú, szerény embert ismertem meg. Barátaim közül ott volt Filip Dávid, író is, aki előttem érdemelte ki ugyanezt a díjat.
Következő cikk: Damoklész kardja a Klubrádió felett
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >