2025. július 2. Szerda
Ma Ottó névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

A brutális közéleti nyelv

Végel László
Végel László
A brutális közéleti nyelv

Fasizmus, rasszizmus, nemzetáruló, külföldi bérenc, hallom minden oldalról. Lehet, hogy tévedek, de a jelenlegi szerbiai hatalmat én sem tartom fasisztának, de az ellenzéket sem, habár a rendszer peremén észlelhető, a fasizmusra emlékeztető, de nehezen megnevezhető „rozsdásodás”. Baljós autokratizmus terjed, amelyben az győz, aki a leghangosabb és a legdurvább. Végel László:

2021. január 29, péntek

Az Exterritóriummal kapcsolatban többen is faggattak, hogy miért nem írtam regényt a délszláv háborúról. A válasz egyszerű: Szerbiában nem volt háború!  Nem kívántam a boszniai és a horvátországi írók hiteles történeteinek nyomába lépni, mert úgy éreztem, hogy ha a háborúról van szó, akkor nincs helye semmiféle fikciónak. Átéltem azonban valami mást, amit vákuum-élménynek neveznék, amelyben a fikció álarcát a valóság vette fel. Erről írtam is a Wittgenstein szövőszéke címen megjelent naplójegyzet-kötetemben, amelynek utolsó fejezete novellaként szerepelt egy elbeszélés-antológiában. Abban a zárt térben, amelybe a kilencvenes évek elején bekényszerültem a jugoszláviai etnikai és a vallásháború árnyékában zajlott egy másik és másmilyen háború: a brutális diskurzusok háborúja, amelyben megsemmisült egy ország, semmivé vált a szocializmus ideológiája, megszületett a véres kapitalizmus és ezzel együtt Európában elsőnek fellángolt a nemzeti populizmus és a karizmatikus hatalom, amelyben Max Weber szerint a politika már-már vallási jelleget ölt. Megszűnt a múlt és a jövő, mindkettő feleslegessé vált, a jelen parttalan lett és kiüresedett. Csodák-csodájára Slobodan Milošević a volt kommunista pártelnökből vallási ikon lett. Ebben a légkörben született meg a többpártrendszer is, amely mind a mai napig nem tudott megszabadulni a napjainkban is érzékelhető az új karizmatikus vezér iránti nosztalgiától. Bekeményedett a levegő, az ablakomon figyeltem a támolygó árnyékokat és beismertem, hogy a felháborodással már magamat sem vagyok képes vigasztalni és igazolni. Az idő megszokott áramlása megszakadt. Az iszonyatos hangzavart minden átmenet nélkül időnként felváltotta a néma csönd, mintha az első puskalövésre vártunk volna. Vajúdott az ország és a lelkek háborújában született meg a múlt.

Egyre inkább képtelen vagyok gondolni a jelenlegi brutális közéleti nyelvre. Egyszerűen nem találok rá szavakat. Azt sem tudom, hogy mi inspirálja? A szenzációnalizmus? Az ideológiai fundamentalizmus? A feltűnésvágy? A karrierizmus?  Vagy ahogy a múltkoriban írtam a herosztráteszi szenvedély? Fasizmus, rasszizmus, nemzetáruló, külföldi bérenc, hallom minden oldalról. Lehet, hogy tévedek, de a jelenlegi szerbiai hatalmat én sem tartom fasisztának, de az ellenzéket sem, habár a rendszer peremén észlelhető, a fasizmusra emlékeztető, de nehezen megnevezhető „rozsdásodás”. Baljós autokratizmus terjed, amelyben az győz, aki a leghangosabb és a legdurvább. Nem véletlenül idéztem pár évvel ezelőtt Szabó Lőrincet: „a jövő / azé lesz, aki bestiább”.  Érdekes, hogy az utóbbi időben főleg a hatalom emberei minősítik ezekkel a jelzőkkel az ellenfeleiket. Örvendetes, hogy a belgrádi elsőfokú bíróság 300 ezer dináros pénzbüntetésre ítélte Goran Vesićet Belgrád polgármesterhelyettesét, mert többször is fasisztának nevezte Duško Obradovićot a Dveri pártelnökét. Cseppet sem rokonszenvezek Obradović nacionalista eszméivel, főleg azokkal nem, amelyeket pár évvel ezelőtt hirdetett, viszont úgy vélem, hogy a súlyos veszélyeket rejtő jelzőt csak indokolt esetekben kellene használni, mert különben banalizálódik, hitelét veszti, ha egy napon a bizonyítható fasizmus leselkedik a küszöbünkön. Vesićen is túltesz Ana Brnabić, aki egy karikatúristát, Dušan Petričićet egyszerűen rasszistának minősítette, az egyik a NIN-ben megjelent karikatúrája miatt. Aki látta a karikatúrát és legalább egy kicsit is ismeri Petričić munkásságát, az tudja, hogy ennek a karikatúristának eszébe sem jutott ilyesmi. Évekkel ezelőtt vele együtt érdemeltem ki a Hivatás Lovagja nevű civil elismerést, amelyet a belgrádi Nemzeti Színházban telt ház előtt vettem át. Halk szavú, szerény embert ismertem meg. Barátaim közül ott volt Filip Dávid, író is, aki előttem érdemelte ki ugyanezt a díjat.

 

2021. február 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legija, Bokan, Vučić...

Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >

Tovább

Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele

Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >

Tovább

Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad

A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >

Tovább

A VMP színrelépése

A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >

Tovább

A forradalom jogossága

Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >

Tovább

Az intrika, mint uralkodó narratíva

A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >

Tovább

Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!

Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >

Tovább

Egy másik stratégia

A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >

Tovább

„Én bízom a falu jövőjében”

A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >

Tovább

Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően

A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >

Tovább

A vitustánc folytatódik

Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >

Tovább

PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK

A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >

Tovább