Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Néma csend!
A napnál is világosabb, hogy az elvándorlás az elmúlt évtizedben felgyorsult, miközben a helyi kisebbségi politikusok az anyaországiakkal egybehangzóan azt állítják, hogy soha nem volt jobb dolgunk, mint a jelenlegi Vučić-rezsimben. Az aranykor küszöbén sorvadt el a szellemi élet is, miközben azt sem tudni, hogy az autokrata rendszer kifogásolható, vagy pedig itt-ott „hibázik” a rendszer. Tény, hogy az egész szellemi és kulturális mezőt a VMSZ uralja. Ezen kívül csak szigorúan elszigetelt életről tudok, leginkább az internetre száműzve. Kulturális szervezetek, kulturális rendezvények, könyvkiadók, a költségvetésből finanszírozott médiumok, a különböző tanácskozások és reprezentatív szerepek elosztását az uralkodó párt intézi. Igaz, az intézményvezetők sorra bejelentik, hogy semmiféle politikai nyomás nem nehezedik rájuk. Végel László:
2022. augusztus 28., vasárnap
A nyár utolsó napjaiban a közelgő szerbiai népszámlálásról olvasva arról is értesülök, hogy az idei népesség összeírás sokkal részletesebb lesz, mint az eddigiek. Óhatatlanul az jár az eszembe, hogy mit jelent ez a vajdasági magyarságra nézve. Várható a magyarok lélekszámának baljós csökkenése. 2000 után a Családi Körben közölt naplójegyzeteimben félrevertem a harangot, sajnos nem találtam támogatókra. A gyorsuló elvándorlást felelős funkcionáriusok divatnak nevezték, vagy pedig azzal áltatták magunkat, hogy a távozók visszatérnek. Voltak olyan cinikus megjegyzések is, hogy a magyarok azért vándorolnak el, mert nem fűlik nekik a munka. A tények azonban makacs dolgok, úgyhogy az elmúlt néhány évben egyre több szó esik róluk. Most már az illetékesek is elismerik a fájdalmas tényt, de odáig még nem jutottunk, hogy mit kellene változtatni a folyamat lelassulása érdekében. Annál is inkább, mert az eddigi próbálkozások nem jártak sikerrel. A napnál is világosabb, hogy az elvándorlás az elmúlt évtizedben felgyorsult, miközben a helyi kisebbségi politikusok az anyaországiakkal egybehangzóan azt állítják, hogy soha nem volt jobb dolgunk, mint a jelenlegi Vučić-rezsimben. Az aranykor küszöbén sorvadt el a szellemi élet is, miközben azt sem tudni, hogy az autokrata rendszer kifogásolható, vagy pedig itt-ott „hibázik” a rendszer. Tény, hogy az egész szellemi és kulturális mezőt a VMSZ uralja. Ezen kívül csak szigorúan elszigetelt életről tudok, leginkább az internetre száműzve. Kulturális szervezetek, kulturális rendezvények, könyvkiadók, a költségvetésből finanszírozott médiumok, a különböző tanácskozások és reprezentatív szerepek elosztását az uralkodó párt intézi. Igaz, az intézményvezetők sorra bejelentik, hogy semmiféle politikai nyomás nem nehezedik rájuk. A kritikusok is legfeljebb 2-3 intézményvezetőt bírálnak pártfüggés miatt. A többivel minden rendben. A VMSZ politikáját tehát a kritikusai hitelesítik, mert megszületik az „önzetlenül támogató”, a jó VMSZ-ről szóló vélekedés, mely szerint csupán arról van szó, hogy a búzába konkoly keveredett. Ez abból is kiderül, hogy a galibák leginkább a káderkérdésekben születnek. Kit neveznek ki igazgatónak, főszerkesztőnek, ki kerül vezető tisztségbe? Erről folyik az időnkénti fellángoló perpatvar. Az ellenzékieket is ez foglalkoztatja, nem az intézmények, szervezetek összességének működése, programja. Kiderül, hogy a kulturális intézmények és szervezetek óriási többségének politikájával, a folyóiratokkal, a könyvkiadókkal, a színházakkal, tanácskozások, rendezvények, díjak és elismerések nagy többségével szemben a kritikusok nem emelnek kifogást. Ezzel kapcsolatban Szentkuthy Miklós egyik megjegyzése jut eszembe a kifogástalanul öltöző nőről, akinek csak egy hibája van: rosszul áll a fején a kalap. Csak a kalapot kell újra igazítani! Abszurd helyzet születik: csak néhány eset és káderügyi kérdés a problémás. Még a prasnya beszéd elutasítása miatti a petíciók is idillel zárultak. Az idei Tanyaszínház valóságos happy end. Ennyi hibapont még a kiválóan működő demokratikus rendszerekben is előfordul. Vannak vagy nincsenek fekete listák? Vannak-e tiltó indexre helyezett személyek? Erről nem esik szó. Akadnak-e bunkerbe kerülő művek? Erről a minap csak egy rendező merészelt beszélni. Vannak-e témák, amelyekről nem ír a közszolgálati sajtó? Cenzúráról van szó, vagy pedig az újságírók nemes meggyőződésből végzik a munkájukat? Néma csend! A kalap egészében véve tehát jól áll. Van azonban egy nagy logikai ellentmondás ebben a történetben. Hogyan lehetséges, hogy egy autokrata rendszerben ilyen kevés hibapontot fedeznek fel a kritikusok? Ez bizony abszurdum a javából. Marad tehát a kérdés: a kalapot kell megigazítani, vagy a rendszert kell megváltoztatni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >