Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Hol vannak napjaink Gorbacsovjai?
Merthogy a most elhunyt politikus volt a 20. század végének legmeghatározóbb személyisége, és mivel bátran megpróbálta átalakítani országát, manapság nagyobb szükség volna rá, mint valaha. A jelen diktátorai azonban egészen más tanulságot vonnak le örökségéből. A mai Oroszországnak és más diktatúráknak ellenben nagyon is szükségük volna Gorbacsov tetterejére. A mostani rezsim nagyban különbözik a 40 évvel ezelőttitől, mégis kézenfekvők a párhuzamok: elöregszik a klikk a Kremlben, ideológiailag mind jobban megcsontosodik.Továbbá aligha van fogalma az országban uralkodó tényleges állapotokról. Nem képes kimozdítani a gazdaságot az évek óta tartó stagnálásból, azaz folytatódik a mélyrepülés. Pedig csak az kellene hozzá, hogy a az állam engedjen nagyobb gazdasági szabadságot, építsen a kis- és középvállalkozások alkotó energiáira. Véget kellene vetni a pazarlásnak, a méregdrága presztízsberuházásoknak. A felfújt katonai és rendőri apparátus betonkoloncként húzza le a gazdaságot. Ezt tetézi a grasszáló korrupció a hatalom legtetején. Ám az ország még nem érett meg a változásra. Ebben azonban maga Gorbacsov is ludas, mert a jelenlegi önkényurak látták a kudarcát és érzékelték, hogy túl kockázatos egyszerre bedobni a lovak közé a gazdaság és a politika gyeplőjét. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Euractiv
Az olasz választások közeledtével a kormánykoalíció egyik pártjának strasbourgi képviselője azzal vádolta meg az Európai Néppárt elnökét, hogy az kiárusítja a pártcsalád értékeit az olasz szélsőjobbnak, holott azt az orbáni politika ihleti. Laura Ferrera azután tette közzé véleményét, hogy Manfred Weber az EPP nevében a Berlusconi-féle Forza Italiának kampányolt. A bajor politikus a római gyűlésen kijelentette, hogy a hármas szövetség (benne a posztfasisztákkal! – a szerk. megj.) megfelelő garanciát jelent Európa számára, mert programja eltér attól, amit a hatalmon lévő magyar és lengyel szélsőségesek képviselnek.
A középjobb azt reméli, hogy olasz tagpártjuk az EU-barát közép felé tereli a két szövetségest, Giorgia Melonit és Matteo Salvinit. Ezzel szemben az 5 Csillag törvényhozója úgy ítéli meg, hogy az Orbán Viktor fémjelezte irányvonal katasztrófát jelent az unió jövője szemszögéből, ám ha a kihívók győznek az olasz választáson, azért egyértelműen Webert terheli a felelősség, mert a nevét és az arcát adta a szavazók befolyásolásához.
A jelentés megjegyzi, hogy a lengyel PiS az EP-ben ugyanahhoz a frakcióhoz tartozik, mint Meloniék, viszont a Fidesznek távoznia kellett a Néppártból, EU-ellenes álláspontja miatt.
FT
A vezércikk kiemeli, hogy a putyini elnyomás ellenére is tovább él Mihail Gorbacsov öröksége. Ha megvizsgáljuk a Nyugat és Oroszország kapcsolatait és Moszkva helyét a világban, akkor még inkább tudjuk becsülni a volt államfő és főtitkár eredményeit. Hiszen döntően hozzájárult a hidegháború befejeződéséhez, enyhített a belső gúzson és olyan szintű személyes szabadságot engedélyezett, amire a 20-as évek óta nem volt példa a Szovjetunióban.
Ehhez képest a mai Moszkva hódító háborút vív, így akkora feszültség alakult ki a nyugati hatalmakkal, ami már a hidegháborút csúcsát idézi. Putyin könyörtelenül lecsapott az ellenzékre, a bírálókat árulóknak titulálja, ez pedig a sötét múltat eleveníti fel. A történelem hivatalos manipulálása a glasznoszty elárulását jelenti, hiszen az szakított az évtizedes hallgatással a sztálinizmus ügyében.
De amíg a jelenlegi elnök tartja kézben a gyeplőt, nem tűnik valószínűnek, hogy visszatér a politikai sokszínűség és a Nyugat megbízna a Kremlben. A Gorbacsov által megtestesített szabadabb Oroszország és a biztonságosabb világ eszménye romokban van, de nem lehet azt mondani, hogy az örökség teljesen megsemmisült. Mert ha nem utasítja el az erőszakot Kelet-Európában, akkor nem estek volna szét vértelenül az egypárti diktatúrák, nem ment volna végbe a német újraegyesítés.
Hogy iszonyodott a terrortól, az különleges vonása volt – kommunistaként és orosz vezetőként is. Putyin azt hiszi viszont, hogy az erő és az érdekszövetségek kialakítása, sőt területek elfoglalása az orosz nagyság mércéje. Gorbacsov gazdasági programja ugyanakkor azért vallott kudarcot, mert a rendszert nem lehetett megreformálni. A politikai átalakulás más lapra tartozik.
De egy nap színre lép az oroszok új nemzedéke, amely megkísérli helyreállítani a gorbacsovi és jelcini szabadságot. A nyugati országoknak határozottan el kell utasítaniuk a putyini agressziót. Ugyanakkor emlékezniük kell arra, ami egykor elképzelhetetlen volt, hogy ti. egy olyan humánus, messzire tekintő vezető, mint Gorbacsov jut hatalomra az oroszoknál. Mégis megtörtént és ez az egész világnak csak javára vált.
Neue Zürcher Zeitung
A konzervatív-liberális lap azt kérdezi: hol vannak napjaink Gorbacsovjai? Merthogy a most elhunyt politikus volt a 20. század végének legmeghatározóbb személyisége, és mivel bátran megpróbálta átalakítani országát, manapság nagyobb szükség volna rá, mint valaha. A jelen diktátorai azonban egészen más tanulságot vonnak le örökségéből.
Odahaza nem sokra becsülik, ám külföldön nagyra tartják az eredményeit, amelyekre amúgy nem is törekedett. Egyben akarta tartani a Szovjetuniót, az mégis szétesett. A Kommunista Párt sírásójának bizonyult, noha soha nem tagadta meg Lenin ideológiáját. Viszont ő volt az első vezető Moszkvában, aki önként adta át helyét a demokratikusan megválasztott utódnak, pedig látta, hogy volna még dolga.
Nagyon is jól tudta, milyen változásokat akart beindítani a világban. Csak éppen alábecsülte, hogy milyen gigászi vállalkozás módosítani a korhadt szovjet rendszeren. Hogy az ország Putyin alatt visszatért a totalitárius hagyományokhoz, az elárulja, milyen erősek a régi rend hívei, és mennyire illuzórikusak voltak Gorbacsov elképzelései.
Legnagyobb érdeme, hogy nem próbálta meg erőszakkal meggátolni a keleti tömb szétesését. Egy gátlástalanabb vezér vérfürdőt rendezett volna. A mai Oroszországnak és más diktatúráknak ellenben nagyon is szükségük volna Gorbacsov tetterejére. A mostani rezsim nagyban különbözik a 40 évvel ezelőttitől, mégis kézenfekvőek a párhuzamok: elöregszik a klikk a Kremlben, ideológiailag mind jobban megcsontosodik.
Továbbá aligha van fogalma az országban uralkodó tényleges állapotokról. Nem képes kimozdítani a gazdaságot az évek óta tartó stagnálásból, azaz folytatódik a mélyrepülés. Pedig csak az kellene hozzá, hogy a az állam engedjen nagyobb gazdasági szabadságot, építsen a kis- és középvállalkozások alkotó energiáira.
Véget kellene vetni a pazarlásnak, a méregdrága presztízsberuházásoknak. A felfújt katonai és rendőri apparátus betonkoloncként húzza le a gazdaságot. Ezt tetézi a grasszáló korrupció a hatalom legtetején. Ám az ország még nem érett meg a változásra. Ebben azonban maga Gorbacsov is ludas, mert a jelenlegi önkényurak látták a kudarcát és érzékelték, hogy túl kockázatos egyszerre bedobni a lovak közé a gazdaság és a politika gyeplőjét.
Economist
Európa a gazdasági visszaesés felé tart, de mennyire lesz súlyos a megrázkódtatás, miután az inflációs sokk egybeesik a recesszióval? Az összes mutató vészt jelez: a háború, az úgy-ahogy legyőzött járvány és a szárazság súlyos megpróbáltatásokkal fenyeget, magas inflációval, alacsony növekedéssel. Egészében vége roppant bizonytalanok a kilátások.
De hogy mennyire lesz rossz a helyzet, az függ az energiaválságtól, illetve attól, hogy a politikusok miként reagálnak rá. A földrész kiinduló pozíciói nem kedvezőtlenek: szinte teljes a foglalkoztatás, várhatóan emelkednek a bérek, nem esett vissza a fogyasztás. Még az áremelkedési várakozások is enyhültek.
Ám a következő hónapok három okból sem ígérnek túl sok jót. Egyrészt lassan csökkenőbe megy át az ipari termelés, mert lanyhul főleg a kínai kereslet. Ez elsősorban a németeket és az osztrákokat viseli meg, az olaszok szabad esésre váltanak, de nagyon sebezhetőek a lengyelek és a csehek is. Az egyetlen kivétel Magyarország, ahol jól alakul a feldolgozóipar, hála az akkumulátorgyárak betelepülésének, illetve a hosszú távú energiaszállítási szerződéseknek.
Másrészt az ad okot a borúlátásra, hogy a szolgáltatások igénybe vétele aligha tartja lendületben a kontinens gazdaságát. Harmadrészt az energiasokkot emelkedő kamatok kísérik. Az euró árfolyamának esése szintén baljós előjel, annál is inkább, mert gyengébb fizetőeszköz felhajtja az inflációt, csökkenti a reálbéreket és így a fogyasztást. Azaz a barométer recesszióra áll, főként a németeknél, olaszoknál és Kelet-Európában.
Project Syndicate
Elhibázottnak tartja az Európai energiapolitikát a Stockholmi Szabad Világ Fórum nevű külpolitika agytröszt egyik vezető munkatársa. Anders Aslund azzal érvel, hogy a háború nyomán megugró árak megmutatták, hogy az Uniónak erősebb, egységesebb és következetesebb stratégia kell, mert főleg a felelőtlen német hozzáállás folytán csupán idő kérdése volt, mikor üt be a válság.
Úgyhogy mindent alaposan felül kell vizsgálni, mert az EU hosszú időn át pusztán reagált a főként orosz eredetű gondokra. Németország csak magával törődött és alapvető hibákat követett el. Így amikor Schröder akkori kancellár belement az Északi Áramlat 1 megépítésébe, majd ezt követte a másik gázvezeték engedélyezése, már a Krím megszállása után. Pedig az csak fokozta volna a függőséget. Merkel pedig sima szeszélyből elrendelte az atomerőművek fokozatos leállítását.
Közben jöttek az intő jelek, hiszen Moszkva az évek során átmenetileg többször is felfüggesztette a gázszállításokat, a németek mégis egyre nagyobb mennyiségeket vettek, mi több orosz kézre adták a tároló kapacitások jelentős részét. Abszolút nem törődtek a saját energiabiztonságukkal.
Igaz, nem voltak egyedül ezzel az őrülettel. Magyarország és Ausztria pontosan ugyanolyan Putyin-barát, és a bolgárok, csehek, valamint a szlovákok sem igazodtak az új geopolitikai feltételekhez. Tény azonban, hogy ők sokkal kisebbek, mint Németország, amely ily módon döntő felelősséget visel a történtekért.
Most igazából ki kellene szorítani a teljesen megbízhatatlan Gazpromot, valamint Katart az európai gáztárolók piacáról, továbbá elő kellene írni a készletezendő minimális mennyiséget. Ezen felül elegendő cseppfolyósító állomást kellene építeni. Ugyanakkor nem szabadna megengedni, hogy a nemzeti ásványolaj vállalatok monopolizálják saját piacukat, újabb és újabb összekötő vezetékeket kell létrehozni.
Végül pedig Ukrajnának bőven van földgáza, árama és üzemanyaga, csak éppen érthetetlen piaci akadályok folytán nem tudja azt értékesíteni a kontinensen. Így az EU-nak sürgősen nyitnia kell. A Bizottságnak pedig ügyelnie kell, hogy felelőtlen, szűklátókörű kormányok ne garázdálkodhassanak. Az Uniónak a következő egy-két évben el kell érnie, hogy teljesen leváljon a szeszélyes oroszokról.
Die Welt
A jobboldali német lap három okot sorol fel, hogy miért teljesen megalapozatlan a most bedobott 1,3 milliárd eurós lengyel háborús jóvátételi igény Berlinnel szemben. Először is az ilyen megállapodások sohasem váltottak ki kedvező hatást, és csak újabb indulatokat keltettek. Ezért bölcs dolog volt, hogy a nyugati szövetségi hatalmak 1945 után lemondtak ez irányú igényeikről és az USA hitelből tette lehetővé a békés német állam felépítését.
Másodszor, az ilyen ügyek mögött a konkrét vagyoni károk megtérítésén túl mindig megtalálni a megvert ellenfél megalázását. Az biztos, hogy Lengyelország szörnyű pusztításokat szenvedett el a Hitleráj miatt, de azokat miként vessék össze, hogy a rendezés részeként területekhez jutott?
Azon kívül az egész hadjárat igazából nem Németország ellen irányul. A németellenes retorikával a PiS a saját választóit igyekszik mozgósítani. Ez klasszikusan rövidlátó, sőt téves politika. Mert a háború miatt a lengyeleknek éppen most igen nagy szükségük van a német partnerre. Ezt mindenki tudja Lengyelországban, kivéve a nacionalistákat.
Bloomberg
Bár Joe Biden időközben már elmondta beszédét, amelyben arra figyelmeztetett, hogy Trump kézben tartja a republikánusokat és ezzel a nemzetet fenyegeti, a kommentár még előtte azt ajánlotta neki, hogy ezúttal ne minősítse sem fasisztának, sem félfasisztának elődjét, noha annak hívei még az erőszaktól sem riadnak vissza, hogy megfordítsák a két évvel ezelőtti választás eredményét.
Jó, az igaz, hogy az ilyen kiállásoknak meg kell ragadniuk a közfigyelmet, és a volt elnök tekintélyelvűsége mindenképpen az újságok első oldalára kívánkozik. De a jelzőket gondosan meg kell válogatni. Először is, mert a liberálisok és mások már rutinszerűen lefasisztázták Reagant, valamint az idősebb és fiatalabb Busht, ennélfogva sokan most úgy érezhetik: mindössze a szokásos sárdobálás megy.
Azon kívül sokan a fasizmust Hitlerrel azonosítják, pedig Mussolini és Franco testesítette meg az etnikai megszállottsággal párosuló autokráciát, amely azonban nem követett el tömeggyilkosságokat és nem törekedett világuralomra. Így nehéz megértetni, mire is gondol Biden.
További érv, hogy Trumpot ugyan a tekintélyelvű Putyinhoz, illetve Orbánhoz szokták hasonlítani, ám egyikük sem tekinti magát fasisztának, szemben Mussolinivel. Így jó páran nem fogják fel, miről is van szó.
De a legfőbb indok, hogy az elnök el akarja különíteni egymástól a demokrácia híveit és ellenségeit. Számtalan tény bizonyítja, hogy Trump megveti a jogállamot, és az alkotmányt, de csak elvonja a figyelmet a demokráciát fenyegető veszélyről, ha fasisztának nevezik. És persze a fogalomnak sokféle meghatározása van, a tudósok általában ideológiai oldalról közelítik meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >