Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A magyar jacht
Végel László
Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az utasok éppen arról cseverésztek, milyen kár, hogy Magyarországnak nincs tengere. Boldogan hallgatta a magyar szavakat, elégedett volt, annak ellenére, hogy borravalót nem kapott. Veronka unokájának a történetét hallva megfordult a kérdés a fejemben, hogy kinek fájt jobban a Trianon. Veronka unokájának vagy a magyar jacht tulajdonosainak? Azt gondolom, hogy Veronkának, csakhogy ő nem panaszkodott senkinek. Ebből viszont azt is felfogtam, hogy miért nem vesznek tudomást a kisebbségi szociális ollóról. Azért, mert kiderülne, hogy nem minden magyarnak fáj egyformán a Trianon. Végel László:
Beköszöntött a nyár, a Covid ugrásra készen áll, ezért jobb lenne, ha mielőbb
útnak erednél Dubrovnikba, olvasom az egyik hozzám intézett baráti meghívót. Tényleg, több mint három éve nem jártam az Adrián, érdemes lenne elindulni, gondolom, hogy lássam, milyen változást idézett elő az orosz agresszió.
A kelet-közép-európai rendszerváltások különös története ugyanis az Adrián tárult fel előttem leglátványosabban. Három évvel ezelőtt álltam a spliti riván, és csodáltam a virágágyasokat. Amióta Horvátország EU-tag lett,
ezek az ágyások is szebbek, gondozottabbak. A pálmafákat kigyógyították.
Tovatűntek azok az idők, amikor a csehekkel és a lengyelekkel érkező Kádár
népe a Bačvica strandon kibontotta az elemózsiás csomagokat, kipakolta a
Trabant csomagtartójából a magyar sonkát és kolbászt, a helyi piacokon
csupán paradicsomot vásárolt, majd betért a pékhez friss kenyérért, és a
strandon boldogan megebédelt.
Kádár népe eltűnt, elnyelte a föld, helyükbe érkeztek a rendszerváltás
nyertesei, akik előkelő szállodákba költöztek, a szállodák előtti parkolóhelyek megteltek magyar rendszámú márkás autókkal. Időnként feltűnt egyegy magyar jacht is, amely nem vehette fel a versenyt az orosz luxusjachtokkal, ami némileg frusztrált, hiszen attól tartottam, hogy mi, magyarok,
lemaradunk, és sosem érjük utol Ausztriát. A jó kedélyű dalmaták viszont
vigasztaltak, nem maradtunk le túlságosan, a magyar újgazdagok immár
megtanulták fogyasztani a rákot, és gyakran rendelnek belőle a fényűző
szállodák éttermében. Egy igazi magyar úriember többé nem a strandokon
fogyasztja el az ebédjét, ugyebár. Azt viszont elismerték, hogy jachtjaik
nem versenyezhetnek az orosz jachtokkal, amelyekből évről évre egyre több
akadt a kotori, dubrovniki, spliti, fiumei és a pólai jachtkikötőkben.
A keleti és a kelet-közép-európai rendszerváltás frappáns történetét legfőképpen ezek a jachtok jelképezik. A szocializmus bukása után igencsak
megszaporodtak, s az oroszok az élvonalba kerültek. Az ő jachtjaik voltak a
legdrágábbak és a legfényűzőbbek az Adrián. A németek, a franciák fel sem
vehették velük a versenyt.
Csak most kezdem érteni a baloldali putyinistákat. Azért ragaszkodnak a
nyugati kapitalizmus ellenében az orosz kapitalizmushoz, mert az pompásabb jachtokat biztosít az orosz náboboknak.
Vajon az ukrajnai agresszió után továbbra is az orosz jachtok viszik el
a pálmát? Ezzel kapcsolatban jutott eszembe Veronka unokájának a spliti
riván hallott története.
A történet azért ütött szöget a fejembe, mert sehogyan sem szabadulok a
kisebbségi frusztrációtól. Az a kérdés kísért, hogy szerény jachtjaikkal mikor tűnnek fel a vajdasági magyar nábobok az Adrián. Nem számítok arra,
hogy olyan nagy jachtokkal cirkáljanak az Adrián, mint az oroszok, mivelhogy a kisebbségi nábob kis jachtot érdemel. Szóba sem kerülhet, hogy felvegye a versenyt az oroszokkal, de az anyaországiakkal sem versenyezhet,
hiszen észben kell tartani, hogy pompás anyaországi jachtok is cirkálnak
az Adrián, de a kisebbségiek is kiérdemlik a jachtot, hiszen ez a közösség is
szabadpiaci kapitalizmusban leledzik, amelyben léteznek vesztesek és nyertesek. Ahol pedig nyertesek vannak, ott jachtok is lesznek. Az anyaországban szorgalmasan babusgatják az új nemzeti középosztályt, logikus, hogy az
anyaországi támogatáspolitika ugyanezt végzi a kisebbségi közösségekben
is. Ahol pedig van középosztály, ott szükségszerűen születik néhány oligarcha is. Erre utalnak a homályosan és szemérmeskedve megjelenő sajtóhírek, amelyek arról számolnak be, hogy egyik-másik szorgos és önfeláldozó
kisebbségi nagyvállalkozó élvezi a magyarországi adófizető polgárok több
millió eurós önzetlen támogatását.
Úgy tűnik azonban, hogy ezt a jelenséget a közvélemény-formálók a szőnyeg alá seprik. A kutatókat és az elemzőket sem érdekli különösképpen a
kisebbségi közösségben zajló szociális olló tágulása. Ott is, akár egész Szerbiában, a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek.
Szerbia e téren az európai élvonalba araszolt. Se szeri, se száma azoknak a
kisebbségről szóló tanulmányoknak, amelyekben gondosan elemzik az egyik
vagy a másik kisebbségi párt ügyködését, megható elismeréssel nyugtázzák,
hogy milyen sikeresen képviselik a magyar közösség érdekeit. Könyvek jelennek meg, amelyekben a példamutató kisebbségi eminensek saját érdemeiket dicsérik, a sajtó pedig tele van a kisebbségi politikusok öndicséretével. A kisebbségi sajtóból tudomást szerzünk az ismert európai politikusok,
Emmanuel Macron vagy Angela Merkel valamelyik téves lépéséről, emellett nagyban folyik a brüsszeli EU-funkcionáriusok ostorozása, ám soha, de
tényleg soha nem kerül szóba egyik vagy másik kisebbségi vezető vagy párt
baklövése, téves stratégiája. Az pedig szóra sem érdemes, hogy a kisebbségi
közösségben milyen szociális szakadékok tátonganak a kapitalizmusban.
Ez a tabusított szociális érzéketlenség nem új keletű. Trianon után a királyi Jugoszlávia politikusai annak érdekében, hogy bizonyítékokat nyerjenek
a magyar elnyomásról, megbízták a tudósokat, hogy mérjék fel a vajdasági
lakosság háború előtti vagyoni állapotát. A felmérés eredménye nem került
nyilvánosságra, mert kiderült, hogy százalékarányosan éppen az „elnyomó
magyarok” között voltak legnagyobb számban a földnélküliek, vagyis a napszámosok, a zsellérek és a cselédek.
Mi történt a cselédekkel és a napszámosokkal Trianon után? Veronka, a
cselédlány ezentúl nem a magyar, hanem a szerb gazdának szolgált, az ő kénye-kedvének volt kiszolgáltatva. Fájt neki Trianon? Természetesen, hiszen
a munkahelyen nyelvet kellett cserélni, egy egészen új nyelvet kellett elsajátítani, ami nem kis megaláztatással járt. Egy azonban biztos: a Trianon
előtt cselédsorban volt, utána is abban maradt. Egykor a magyar a magyart
zsákmányolta ki, most viszont a szerb zsákmányolta ki a magyart.
Vele ellentétben másként élték át Trianont a magyar urak. Azok az ispánok és főispánok, akik nem szeleltek át időben, elvesztették rangjukat,
hatalmukat, de a vagyonukat nem. Vagy legfeljebb a szerb földtörvény miatt
birtokuk egy részéről kellett lemondaniuk, de azért maradt mit aprítani a
tejbe. Működtek jól menő magyar ügyvédi irodák, orvosi rendelők, de a magyar kereskedők sem jutottak koldusbotra. Fájt nekik Trianon? Bizonyára,
hiszen a további vagyonszerzés előtt akadályok merültek fel. Odalett az etnikai protekció. Az egyenjogúság érdekében létre is hozták a Magyar Pártot,
amelyről a nincstelenek oldalán gyakran hangoztatták, hogy az urak pártja.
Aztán beköszöntött a szocializmus. Veronka lánya férjével együtt az Adrián nyaralt, és kissé sajnálkozva szemlélte az adriai tengerparton szerény
körülmények között nyaraló Kádár népét. Nekik ugyanis félpanziójuk volt,
nem kellett bajlódni a szalámival és a paradicsommal. Utólag az a szemrehányás érte, hogy a jóléti szocializmus feledtette vele Trianont.
Az unoka nem felejtette el szülei szép adriai nyaralásait, ezért elhatározta, hogy ő is az Adriára utazik. Egy bécsi kávéház pincérnőjeként egy nyáron kivette a szabadságát, és a spliti riva éttermében pizzafutárként vállalt
munkát. Gyakran hordta ki a pizzát a parton kikötő jachtokra. Legtöbbször
az oroszokra, akik hálásan euróban fizettek, és jókora borravalót adtak.
Egyszer azonban csoda történt. Magyar jachton szolgálta fel a pizzát. Az
utasok éppen arról cseverésztek, milyen kár, hogy Magyarországnak nincs
tengere. Boldogan hallgatta a magyar szavakat, elégedett volt, annak ellenére, hogy borravalót nem kapott.
Veronka unokájának a történetét hallva megfordult a kérdés a fejemben,
hogy kinek fájt jobban a Trianon.
Veronka unokájának vagy a magyar jacht tulajdonosainak?
Azt gondolom, hogy Veronkának, csakhogy ő nem panaszkodott senkinek.
Ebből viszont azt is felfogtam, hogy miért nem vesznek tudomást a kisebbségi szociális ollóról. Azért, mert kiderülne, hogy nem minden magyarnak
fáj egyformán a Trianon.
(Mozgó Világ)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >