Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A barátság határai
Javában tartott az ország elhülyülése, és ez már engem is közvetlenül érintett. Pszichésen, egzisztenciálisan, sokféleképp. Bár még mindig be-be ültem valahova egy-egy régi, Fidesz-szavazó ismerősömmel, de már csak előre egyeztetett program mentén: nem politizálunk. Egykor együtt átkoztuk Kádárt és rendszerét, de most szabályt hoztunk a kölcsönös képmutatásról. Ennek azonban vége, már nem találkozom egyikkel sem, elkerülöm a kínos színjátékot: gyerekek, lakáscsere, osztálytalálkozó, kéne egy új autó, esetleg egy közös ismerős halála… közben egy szó sem az országot s benne engem, magamat is szétfeszítő, megfojtó dolgokról. Ez egyre nehezebben ment. És nem az a kérdés, joga van-e valakinek a gonoszra szavazni. Szavazzon. Nem is az, hogy kötelessége-e felismerni a gonoszt. Mit tegyen, ha egyszer képtelen rá. Az a kérdés, én hogyan viszonyuljak olyan emberekhez, akik örültek a CEU elüldözésének, tapsoltak az SZFE eltiprásakor, és úgy általában a kormánnyal egyetértve ők is minden pusztítást győzelemként ünnepelnek. Mit teszel akkor, ha egy pusztulásra ítélt országban elpusztul a végső menedék is, a közös emberi? Bruck András:
Egy ideje kényelmetlenül érzem magam, ha a társaságomban Fidesz-szavazók is vannak, ahogy gyerek- és asszonyverők, lányfuttatók, drogdílerek közé se vágyom. Nem volt mindig így. Magától értetődőnek tartottam, hogy parlamenti demokráciákban egyszer a tieid győznek, másszor az enyéim. Nem számít, nincs nagy különbség közöttük. Csakhogy Magyarországon 2010-től baljós, mindinkább vészjósló változások indultak be; sorban tűntek el szabadságunk biztosítékai, garanciái, bennem pedig évről évre erősödött az az érzés, hogy már nem a demokrácia valamely színárnyalatáról szavazunk, nem a nemzeti előbbre jutás egyik vagy másik útjáról, hanem markánsan és összetéveszthetetlenül jóról és rosszról. És akkor már nagyon is számított, hogy a tieid vagy az enyéim.
A vészjósló jelek egyre csak sokasodtak: a demokráciából már csak foszlányok maradtak, a parlament értelmét vesztette, a kormány hívei azonban mintha mindebből semmit nem láttak volna. Tényleg nem akadt közöttük egyetlen egy sem, aki a legalább a wikipédiában megnézte, mit írnak az illiberális demokráciáról? Hogy az miféle szörnyszülött és mi történik azokkal az országokkal, amelyeket vezetőjük erre az útra kényszerített? Akkortájt még beszélgettem kormánypárti ismerősökkel. Vitatkoztam, érveltem és érveket vártam, de hiába: a pápa előbb vonná kétségbe Isten létezését, mint egy kormányszavazó O.V. szavahihetőségét. Bármi, amit kiejt a száján, megbeszélhetetlenné válik. Egyre kínosabb volt nekem a szavazói között és velük, és nyilván ők is így voltak velem.
Javában tartott az ország elhülyülése, és ez már engem is közvetlenül érintett. Pszichésen, egzisztenciálisan, sokféleképp. Bár még mindig be-be ültem valahova egy-egy régi, Fidesz-szavazó ismerősömmel, de már csak előre egyeztetett program mentén: nem politizálunk. Egykor együtt átkoztuk Kádárt és rendszerét, de most szabályt hoztunk a kölcsönös képmutatásról. Ennek azonban vége, már nem találkozom egyikkel sem, elkerülöm a kínos színjátékot: gyerekek, lakáscsere, osztálytalálkozó, kéne egy új autó, esetleg egy közös ismerős halála… közben egy szó sem az országot s benne engem, magamat is szétfeszítő, megfojtó dolgokról. Ez egyre nehezebben ment. És nem az a kérdés, joga van-e valakinek a gonoszra szavazni. Szavazzon. Nem is az, hogy kötelessége-e felismerni a gonoszt. Mit tegyen, ha egyszer képtelen rá. Az a kérdés, én hogyan viszonyuljak olyan emberekhez, akik örültek a CEU elüldözésének, tapsoltak az SZFE eltiprásakor, és úgy általában a kormánnyal egyetértve ők is minden pusztítást győzelemként ünnepelnek. Mit teszel akkor, ha egy pusztulásra ítélt országban elpusztul a végső menedék is, a közös emberi?
Nem tudhatom, kinél, hol húzódik a számára már átléphetetlen határvonal, de ami engem illet, még az egykori barátok kedvéért sem akarok soha többé úgy tenni, mintha egy normális, átlagos országban élnék; ma ti nyertek, holnap mi, éljen, így működik a demokrácia, miközben már nincs demokrácia, meghalt, eltaposták, én pedig igenis neheztelek az asztalnál velem szemben ülőre, mert ha csak egyetlen szavazat erejéig is, őt is felelősnek tartom a ránk szakadt tragédiáért. Tudom, sokan elfogadják az ilyen korlátok közé szorított beszélgetés feltételeit, úgy érzik, ha már a rezsimmel szemben tehetetlenek, legalább a privát életüket hadd őrizzék meg érintetlenül. Elismerem, akad számukra nem könnyen diszkvalifikálható igazolás: a megosztottság kizárólag a hatalom érdeke, nekünk viszont muszáj szóba állnunk egymással.
A legutolsó alkalomkor mégis felrúgtam a telefonon kötött megállapodást: semmi politika. Már fizettünk, amikor megkérdeztem egykori haveromat, mit tesz majd, ha pár év múlva nálunk is bekövetkezik, ami Belaruszban, hogy a rendőrség brutális eszközöket vet be a tüntetések szétverésére, a börtönök pedig megkínzott ellenzékiekkel lesznek tele. Azt mondta, hülye vagyok, szedjek Xanaxot, itt sosem lesz Belarusz, él és virul a demokrácia, egyre szépül, gazdagodik az ország. Ráhagytam. Úgy gondoltam, ez valójában nem nekem szólt, ilyenkor saját magát manipulálja még eltökéltebb hitbe. Van ilyen, a pszichológia ismeri: magunkat is becsapjuk, hogy megtévesszünk másokat.
És ha ma összefutnék vele az utcán, csak megkérdezném, hogy szerinte a kormány legfrissebb intézkedése, a Magyar Orvosi Kamara egy nap alatt megszavazott tönkretétele, milyen céllal történt? A hazai egészségügyben kínlódó betegek érdekében, vagy azért, hogy a kormánnyal szembeni minden akaratmegnyilvánulás megtorlásával megbízott miniszternek könnyebb dolga legyen? Ő pedig, ebben biztos vagyok, ezt felelné: de hiszen te magad mondtad, hogy megszavazták a parlamentben. Látod, hogy demokrácia van?
Következő cikk: A Lineker-ügy olyan fenékberúgás a BBC-nek, amelyre szüksége van
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az amerikai hadsereg elveszítette előnyét. Irán után ezt már mindenki tudja.
A jó hír az, hogy a Kongresszus, a kormányzat és a Pentagon most már tisztában van >
Göröngyös úton
A nagy teszt azonban a határon túli magyar pártokhoz és az ésszerűtlenül felduzzasztott külhoni intézményrendszerhez való >
Orbán-fáradtság
Szamorukov szerint Ukrajna vonatkozásában Magyar Péter jóval békülékenyebb lesz elődjénél, ami nem jelenti azt, hogy Kijiv >
A transzatlanti MAGA-fantázia
A magyarországi parlamenti választás ebben a hónapban nem volt egyértelműen Trump melletti vagy elleni népszavazás. Orbán >
Orbán és Vučić autokráciájának hasonlóságai és különbségei
Szerbiának sokkal nehezebb dolga lesz. Nemcsak Vučić rendszere miatt, hanem azért is, mert nem nézett szembe >
2x40 millió és közte egy kis apróság
Orbán Viktornak 2005-ben, immár nem miniszterelnökként, egy különös mondat hagyta el a száját Friderikusz Sándor A >
MAGYAR PÉTER ÉS DEÁK FERENC
Magyar Péter eddigi politikai művét hasonlítgatták már sok mindenhez, de egyvalamihez nem. Ahhoz a korhoz, személyhez, >
Az ember, aki ott sem volt - Szijjártó a Telexen
Ez az interjú szánalmas vergődés volt, az elemi önreflexió teljes hiánya. Felmerül a kérdés, hogy miért >
Lehet-e, legyen-e jövője a Fidesznek?
Antall József emlékezetes szavai, „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, valóra váltak, Magyar Péter forradalmat csinált és győzelemre >
Orbán Viktor felépített egy „propagandagépezetet”. Magyarország következő vezetőjének le kell azt bontania
A propagandarendszer lebontása időigényes lesz. A Tisza kétharmados többséggel visszafordíthatja a jogi változtatásokat, de a magánmédia >
Mit várok a Tisza kormánytól?
A kétharmados felhatalmazást, az erős mandátumot azért kapta a kormány a választóktól, hogy a szükséges jogi >
Orbán korszaka egy szempillantás alatt véget ért, és Magyarország következő miniszterelnöke egy sietős ember
Pénteken Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökének hivatalából magas szintű delegáció érkezett Budapestre informális >