2025. május 9. péntek
Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A medencecsont felett

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán
A medencecsont felett

Ez történhetett?

Lehet, hogy egészen más.

Lehet, hogy a fiai nevei.

Akik Prágában, Brnóban, Pozsonyban, Kassán vagy Češke Budojovicében maradtak és várják édesanyjukat, hogy elmesélje élményeit a budapesti kirándulásról.

Akár az egyik, akár a másik változat történt, a nő hátán még maradt jócskán hely. Egészen a medencecsont magasságáig. Csorba Zoltán:

Ha mindez negyven évvel ezelőtt történik, nem tévednék a megfogalmazásban: két csehszlovák nővel hozott össze a sors. Mind a kettőjüket negyvenen felülieknek saccoltam, tehát voltak egykoron csehszlovák állampolgárok. Most vagy csehek, vagy szlovákok.

Beszélgetésük hallatán eszembe jutott, amikor a hetvenes években az Adrián, már nem tudom melyik városkában, a tengerparton, egy padon ásítoztam és nagy ricsajra lettem figyelmes: egy csehszlovák (ČS) jelzésű, talán Skoda gyártmányú autóbusszal egy autóbusznyi csehszlovák lány érkezett! Ugráltak le a buszról, a tengerhez futottak és ujjongtak. Csehszlovákiának soha sem volt tengere. Óriási élmény lehetett számukra az első találkozás.

Nagy többségben csinos lányok voltak – akkor, félálomból felriadva úgy tűnt – valamilyen női kollégium, nyári tábor, vagy óvónőképző növendékei? Lehet, hogy sportolók. Például a csehszlovák női asztalitenisz válogatott bővebb kerete?

A földalatti Hősök tere állomáson lévő két nő nem lehetett közöttük, mert az autóbuszból kiugráló lányok ma már legalább hetvenévesek. A peronon az a közös sors hozott össze bennünket, hogy hármunk orra előtt csukódott be a szerelvény ajtaja. „Vigyázat, az ajtók zárulnak!” A két nő ezt nem érthette, megpróbálkoztak még felférni, de hasztalanul.

Együtt bosszankodtunk.

Várhattuk az újabb szerelvényt. Ami majd csak három perc múlva fut be!

A két nő beszélgetett. Sajnos nem tudtam megítélni, hogy csehül vagy szlovákul. Létezett Csehszlovákiában egységes irodalmi csehszlovák nyelv, mint Jugoszláviában a szerbhorvát? Úgy tudom, nem. De le kellene ellenőrizni a Wikipédiában.

Az egyik nő hátat fordított. Amit nem róhattam fel illetlenségnek, hiszen nem tartoztunk egy társasághoz, mindössze annyi a közös, hogy mi hárman maradtunk le a földalatti 15.54 perckor a Hősök teréről induló járatáról.

Az, amelyik hátat fordított olyan ruhát viselt, hogy csupaszon maradt a háta. Ez az öltözék sem nevezhető illetlennek augusztusi hőségben. És részemről sem illetlen, hogy elolvastam a két lapockája között kalligrafikus betűkkel feltetovált két nevet: Jakub, alatta Tomáš.

Ezt most hogy értelmezzem?

A cseh (vagy szlovák) hölgy annyira szeretett egy bizonyos Jakubot (Jakabot) (akihez lehet, hogy férjhez is ment) hogy késztetést érzett nevét feltetováltatni a háza közepére. Pontosabban a szép ívű nyaka alá (létezik egy olyan mondás, hogy a „hátam közepére sem kívánom“, nem erről lehet szó). Gyanítom, hogy Jakab is készíttetett egy tetoválást a hölgy (jelen pillanatban ismeretlen) nevével. A háta közepére, a karjára. Vagy máshova.

Majd, mint ahogy olykor megtörténik, a szerelem elillan, a tetoválás megmarad. Közben a sors összehozta Tomášsal, mint Terezát Kundera regényében. A cseh (vagy szlovák) hölgy lehet, hogy próbálkozott Jakub nevének eltávolításával, de nem sikerült. Ezért, ugyanolyan díszes betűkkel feltetováltatta Jakub alá Tomáš nevét is. Így korrekt.

Ez történhetett?

Lehet, hogy egészen más.

Lehet, hogy a fiai nevei.

Akik Prágában, Brnóban, Pozsonyban, Kassán vagy Češke Budojovicében maradtak és várják édesanyjukat, hogy elmesélje élményeit a budapesti kirándulásról.

Akár az egyik, akár a másik változat történt, a nő hátán még maradt jócskán hely. Egészen a medencecsont magasságáig.

 

2023. augusztus 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója

A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >

Tovább

„Ezek nácik”

A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >

Tovább

A VALÓSÁG VISSZAVÁG

Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >

Tovább

Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett

A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >

Tovább

Édentől balra

Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >

Tovább

A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI

Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >

Tovább

Eltűnt a türelmes középút

Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >

Tovább

„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”

Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >

Tovább

Magyar, szerb két jó barát?

Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >

Tovább

SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK

Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >

Tovább

A kíméletlen múlt utánunk nyúl

A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >

Tovább

Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette

A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >

Tovább