Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Nem a kisebbségi gettóra
Végel László
„Végel nemcsak a vajdasági magyar kisebbség múltjáról beszél, hanem a közös múltunkról: az anyaországi magyarok, sőt egész Kelet-Európa temetetlen múltjáról, sőt sivár jelenéről és reménytelen jövőjéről is”. Ennek a megállapításnak azért is örvendek, mert sosem kívántam íróként egyféle „kisebbségi gettóban” maradni, nem volt szándékomban a vajdasági róna magyar egzotikumának írója lenne, habár legnagyobb meglepetésemre sokszor ilyesféle skatulyába gyömöszöltek volna be, ami nem véletlen, hiszen ez olyan publicisztikai sztereotípia, amelyet könnyelműen jellemzik a kisebbségben élő írót. Nem, engem a kisebbségi létben az egyetemes emberi vonatkozások és drámák érdekelnek. Végel László:
2023. augusztus 8., kedd
Fenn a boszniai hegyvilágban, vagy 1000 méternyi tengerszint feletti magasságban értesültem arról, hogy Cserna-Szabó András nagyon szépen nyilatkozott rólam. A hírhez tartozik, hogy éppen ezekben a napokban fejeztem be a Zerkó – Attila törpéje című vaskos regényének olvasását és nem győztem csodálkozni a (számomra) fiatal író vakmerő képzeletvilágán. Úgymond a véres és baljós 5. századi regény főhőse Zerkó ezeregy alakban jelenik meg, amit az író izgalmasan tud előadni. Modern próza – és rendkívül olvasmányos, ami a magyar irodalomban szinte ritkaságnak számít, hiszen gyakran észrevettem, hogy a modernitás hosszú ősz szakállú nagy tiszteletnek örvendő írásművek szülőatyja. Fejezetről-fejezetre haladva időnként az a felismerés környékezett meg, hogy ez a regény cervantesi köntösben rólunk is szól, csakhogy az író rendkívül tapintatos és ezt cseppet sem erőlteti. Úgy tesz, mintha ez a szándék legkevésbé érdekelné. Valójában azt az ártatlan látásmódot ismerem fel benne, amit én éreztem az Egy makró emlékiratainak megírása közben. Csakhogy engem ettől az ártatlanságtól eltávolított a több évtizednyi tapasztalat, túl sok nehéz súly telepedett a vállamra és a képzeletemre, úgyhogy idős korban nem tudtam visszanyerni ifjúkori képzeletvilágomat. Nem tudtam, de hozzátenném: nem is lett volna szabad, hiszen minden életkornak megvan a saját „stílusa”. Nincs szánalmasabb a koravén, higgadt, számító és bölcs fiatalnál, de nincs sajnálatra méltóbb az ifjúságot mímelő, úgymond kísérletező koros írótól. Ilyesféle gondokkal vergődve olvastam Cserna-Szabó András nyilatkozatát a Litera honlapon, amelyben a Temetetlen múltunk kapcsán kimondja azt, amit egyszer ki kellett mondani. Temetetlen múltunk című könyve is regény, az elmúlt bő száz év regénye: a családregénynek, az önéletírásnak és a történelmi-politikai esszének sajátos, végeli vegyüléke. Pontos a címben a „múltunk” kifejezés, mert Végel nemcsak a vajdasági magyar kisebbség múltjáról beszél, hanem a közös múltunkról: az anyaországi magyarok, sőt egész Kelet-Európa temetetlen múltjáról, sőt sivár jelenéről és reménytelen jövőjéről is”. Ennek a megállapításnak azért is örvendek, mert sosem kívántam íróként egyféle „kisebbségi gettóban” maradni, nem volt szándékomban a vajdasági róna magyar egzotikumának írója lenne, habár legnagyobb meglepetésemre sokszor ilyesféle skatulyába gyömöszöltek volna be, ami nem véletlen, hiszen ez olyan publicisztikai sztereotípia, amelyet könnyelműen jellemzik a kisebbségben élő írót. Nem, engem a kisebbségi létben az egyetemes emberi vonatkozások és drámák érdekelnek.
Következő cikk: A „sikeres” párt csődünnepe
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >