Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
A holland virágok
Végel László
Nekem viszont egy szóval sem árulta el, hogy a Kommunista Pert tagja lett volna. Szerintem erre is akad magyarázat, a partizánok bejövetelekor egy éjszaka verték a katonák az ablakát, ő mit sem sejtve ajtót nyitott, ahol néhány fegyveres katona úgy elnáspángolta, hogy örök életében sántított. Azt kiabálták, hogy a nagyapám magyar fasiszta. Úgy 68 táján antifasiszta érdemrendnél tüntették volna ki, de ő nem ment el a községházára, hogy átvegye. Az az éjszaka olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy kitörölte az emlékezetéből, hogy valaha is kommunista volt. Csak a holland virágokat tenyésztette. Végel László:
2026., február 7, szombat
Horvát Futó Hargita elküldte a szenttamási Morel András naplóját. Morelre jól emlékezem, hiszen gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagyapám begluki házában, ahová Morel gyakran ellátogatott, hogy a nagyapámmal elbeszélgessen. Volt miről, hiszen a harmincas években mindketten részt vettek a munkásmozgalmi küzdelmekben, amiért meggyűlt a bajuk a szerb és a magyar rendőrséggel. Terjesztették a HÍD nevű folyóiratot, és az ÉK nevű kiadványt. Erről maradt egy közös fotó. Mindketten ünneplőben öltözve álltak a lencse elé, előttük a HÍD és az ÉK egy-egy száma. A nagyapám előzőleg a vendégmunkás volt Franciaországban egy nagy virágfarm tulajdonosánál. Tanulékony volt gyorsan megtanult franciául, ezért egy kis teherautóval a tulajdonossal együtt utaztak a Párizsba, hogy elosszák a virágokat a párizsi virágárusok között. Nagyon megkedvelte Párizst. Amikor kifizette a házvásárlási adósságát a banknak, hazajött és hozta magával az egzotikus holland virághagymákat, a különböző virágmagokat mert nagy üzleti tervei voltak. Sajnos, a nagyanyám hiába árulta a gyönyörű holland virágokat a szenttamási piacon, nem voltak kelendők, ők csak a megszokott helyi virágokat kedvelték. A nagyapámnak pedig időnként eljárt a szája arról, hogy Franciaországban vannak szakszervezetek, amelyek védik a munkások jogait. Talán igy került a munkásmozgalmi aktivisták körébe, a szerb meg a magyar rendőrség és csendőrség ezért tartotta kommunistagyanúsnak. A szegedi Csillag börtönbe került, ahol több mint egy évet töltött, aztán az orosz frontra vitték, onnan hazakerült, majd bevonultak a partizánok. Mindezt megírtam a Temetetlen múltunk című önéletrajzi regényemben. Morel András naplójegyzeteit olvasva azonban nem győztem csodálkozni azon, hogy a nagyapám sosem tette szóvá, hogy mennyire megkínozták, ütötték verték őket Horthy csendőrei. Erről nem beszélt. Nem akart dicsekedni a hősiességével, nem vallott, nem ismert be semmit. Nekem viszont egy szóval sem árulta el, hogy a Kommunista Pert tagja lett volna. Szerintem erre is akad magyarázat, a partizánok bejövetelekor egy éjszaka verték a katonák az ablakát, ő mit sem sejtve ajtót nyitott, ahol néhány fegyveres katona úgy elnáspángolta, hogy örök életében sántított. Azt kiabálták, hogy a nagyapám magyar fasiszta. Úgy 68 táján antifasiszta érdemrendnél tüntették volna ki, de ő nem ment el a községházára, hogy átvegye. Az az éjszaka olyan mély nyomokat hagyott benne, hogy kitörölte az emlékezetéből, hogy valaha is kommunista volt. Csak a holland virágokat tenyésztette. Nem volt vevő, a nagyapám azonban saját örömére gondozta őket. Morel András visszaemlékezéséből azt is kiderült, hogy a harmincas években milyen tömeges volt a vajdasági magyarok részvétele a munkásmozgalomban. A partizánok bejövetele után ezek az emberek sorra eltűntek. Morelnek nem engedték meg, hogy magyarul szólaljon fel a pártértekezleten. Akkor voltak jók, akkor kellettek, amikor Horthy ellen agitáltak. Ilyen szörnyű ellentmondások között vergődtek a magyar kommunisták. A naplójegyzetekben Morel megemlít egy Bakos nevű egyén nevét is. Arra jól emlékszem, hogy a szüleim félve suttogták, hogy egy Bakos nevű ember eltűnt az infombiró határozata után. Nem kizárt, hogy ugyanolyan érvekkel foglalt állást Sztálin mellett, mint Kek Zsigmond, akinek a pokoli dilemmáiról a Temetetlen múltunk című regényemben szintén írtam.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >
(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL
Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna >
VMDK: AZ EGYETEMISTA LISTÁT TÁMOGATJUK A KÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOKON
A vajdasági magyaroknak meg kell érteniük: ebben a pillanatban az egyetemista lista támogatása szolgálja leginkább a >
Nálam egy név emelkedik ki: Öreg Anna
A szabadkai baráti társaság a VMSZ után szintén keményen megorrolt rám. Úgy látszik, sokan a kritikánál >
A délvidéki magyarság kálváriája
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, >
VÉDEKEZÉS ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK: Hogyan húzzák ki a független média fogait
A rezsimpárti média minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, kezdte elveszíteni a mérkőzést a teljes kívülállókkal, azzal >
A vajdasági magyar politika ma leginkább egy partra vetett, vergődő hal képét mutatja
A legnagyobb probléma nem egyszerűen az, hogy kevés az ellenzéki szereplő vagy gyenge a szervezettség. Sokkal >