2026. április 18. szombat
Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk

Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >

Tovább

Naplójegyzetek – Fragmentumok

Vageszt nem hagyták nyugton a délszláv események

Végel László
Végel László
Vageszt nem hagyták nyugton a délszláv események

Néhány hónappal később jelentkezett és arról kérdezett befogadjuk-e a lakásba őt és Krasznahorkai Lászlót. Természetesen, válaszoltuk Anikóval. Megérkezésük után bejelentették, hogy szándékukban van eljutni a romokban heverő Vukovárra, mert filmet szeretnének készíteni, melyet Vágvölgyi rendezne a szövegkönyvet pedig Krasznahorkai írná. Túl vakmerő, lehetetlen vállalkozás, morfondíroztam, de szerencsére Želimir Žilnik, berlini Aranymedve-díjas filmrendező segítségünkre sitetett. Egyik munkatársa, az újvidéki televízió sofőrje kalauzolja el őket Vukovárra. Csak egy gond akadt. Az illető életében nem vezetett autót józanul. Amikor ezt előadtam a vendégeimnek, ők néhány percig tépelődtek, de elfogadták. Szerencsére megjárták az utat, hazajövet beszámoltak az útjukról. Krasznahorkai halálsápadtan ült, a látvány olyan mély benyomást tett rá, hogy majdnem elnémult. Vagesz a Magyar Narancsban közzétett vukovári beszámolójában részletesen leírta a látottakat, de még azt is megemlítette, hogy a sofőr részegen kalauzolta őket az úttalan utakon vagy a félrészeg katonák sorfala között. Valaki a sofőr kezébe adta Vagesz riportját és lefordította, mire ő elégedetten állapította meg, hogy a leírás pontos, de kifogásolta, hogy az ittasságát is szóba hozta. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy hetekig mutogassa az ismerőseinek a Magyar Narancsot és azzal dicsekedjen, hogy egy nagy magyar írót és egy rendezőt kalauzolt Vukovárba. Azóta távozott az élők sorából és sajnos nem értesülhetett arról, hogy a nagy magyar író időközben Nobel-díjas lett. Végel László:

2026. március 8., vasárnap

Rövid séta a környéken. Majdnem minden sarkon virágárus. A férfiak nagyban vásárolják a virágcsokrokat. Délután már többen is dülöngélnek.  Este a kilencvenes évekről szóló tévésorozat újabb epizódját nézem végig. Ellenőrzöm, hogy mire emlékezem és mire nem. Ebben az évtizedben tömeges tüntetések zajlottak Szerbia nagyobb városaiban. Az évtized végén az ellenzék nem ismerte el Milošević győzelmét az elnökválasztásokon. A kilencvenes években baljós hangulat uralkodott Szerbiában, főleg a végén. A képernyőn felelevenednek az Otpor nevű egyetemista mozgalom szatirikus performánszai. Megritkultak a magyarországi ismerősök látogatásai. A kíváncsiak legfeljebb Szabadkáig merészkedtek, aztán siettek vissza. A magyar politikusok még addig sem merészkednek eljutni. Nem úgy volt, mint manapság, amikor szinte naponta érkeztek a magyarországi politikusok, hogy okítsanak bennünket. Persze, akadt néhány magyarországi értelmiségi, aki azokban a baljós időkben is eljutott Újvidékig, sőt Belgrádig is.   Köztük volt - hogy csak néhányat említsek -, Eörsi István, Konrád György, Radnóti Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Krasznahorkai László és Vágvölgyi András. Jó volt velük találkozni és hallani a magyarországi híreket. Nekem akkor úgy tűnt, hogy Magyarország az aranykor küszöbén áll. Engem 2002-ben távolítottak el az újvidéki tévé drámaszerkesztőségéből, mert a milosevići elit úgy találta, hogy egy dramaturg is veszélyes lehet a rendszerre nézve. Konrád megvigasztalt, hogy legalább visszavonulhatok a magányomba, az írásnak élek, nem fognak zaklatni különböző ügyek, még a barátok sem keresnek fel. Majd meglátod, milyen jó, ha elhallgat a telefon, idézte fel a régi emlékeit. Érdekes, hogy az elmúlt évtizedben újra elhallgatott a telefonom, akárcsak a kilencvenes években, amikor nagyon jól esett budapesti barátaim látogatása. Az elsők között Vagesz érkezett. Késő este vártam rá az újvidéki pályaudvaron, amely mély sötétségbe borult, és cseppet sem hasonlított arra a fényesen kivilágított pályaudvarra, amelyet néhány évtizeddel később Orbán Viktor is felavatott. A felújítás gyászos véget ért, vagy egy évre rá lezuhant az 126 ember halálát okozó alsó tető. A kilencvenes évek végén Vagesz újra megjelent és remek cikket is írt az Otpor fiataljairól. Interjút készített Kleut Jelenával, az Otpor újvidéki szóvivőjével, aki napjainkban már nem egyetemistaként, hanem egyetemi tanárként részese az egyetemi mozgalomnak is. Ezért el is távolították az egyetemről. Vageszt nem hagyták nyugton a délszláv események. Néhány hónappal később jelentkezett és arról kérdezett befogadjuk-e a lakásba őt és Krasznahorkai Lászlót. Természetesen, válaszoltuk Anikóval. Megérkezésük után bejelentették, hogy szándékukban van eljutni a romokban heverő Vukovárra, mert filmet szeretnének készíteni, melyet Vágvölgyi rendezne a szövegkönyvet pedig Krasznahorkai írná. Túl vakmerő, lehetetlen vállalkozás, morfondíroztam, de szerencsére Želimir Žilnik, berlini Aranymedve-díjas filmrendező segítségünkre sitetett. Egyik munkatársa, az újvidéki televízió sofőrje kalauzolja el őket Vukovárra. Csak egy gond akadt. Az illető életében nem vezetett autót józanul. Amikor ezt előadtam a vendégeimnek, ők néhány percig tépelődtek, de elfogadták. Szerencsére megjárták az utat, hazajövet beszámoltak az útjukról. Krasznahorkai halálsápadtan ült, a látvány olyan mély benyomást tett rá, hogy majdnem elnémult. Vagesz a Magyar Narancsban közzétett vukovári beszámolójában részletesen leírta a látottakat, de még azt is megemlítette, hogy a sofőr részegen kalauzolta őket az úttalan utakon vagy a félrészeg katonák sorfala között. Valaki a sofőr kezébe adta Vagesz riportját és lefordította, mire ő elégedetten állapította meg, hogy a leírás pontos, de kifogásolta, hogy az ittasságát is szóba hozta. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy hetekig mutogassa az ismerőseinek a Magyar Narancsot és azzal dicsekedjen, hogy egy nagy magyar írót és egy rendezőt kalauzolt Vukovárba. Azóta távozott az élők sorából és sajnos nem értesülhetett arról, hogy a nagy magyar író időközben Nobel-díjas lett. Lehet, hogy ez annyira megihlette volna, hogy ennek tiszteletére legalább egy napig józan maradt volna.

 

2026. március 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

És most hogyan tovább?

Most ugyan a Fidesszel egy szörnyrendszer light bukott meg, de Magyar Péter kormánya nagyon megnehezítené saját >

Tovább

Csapdahelyzet a VMSZ számára

Ezek a kizárólagos mondatok az egész vajdasági magyar közösség üzenetét tolmácsolták és szembeállították a határon túli >

Tovább

VMDK: Stop a politikai erőszaknak!

A megfélemlítés eszközei nem válhatnak a politikai küzdelem részévé! Követeljük a rendőrségtől és az illetékes hatóságoktól >

Tovább

Végre

Megtörtént a felszabadulás, forradalom zajlik, a rendszer végre megváltozhat. Magyar Péter történelmi érdeme, hogy elindította a >

Tovább

Radics Viktória: Pásztor és társai a csatlósok közé tartoznak, tehát cinkosok és bűnrészesek

Magyar Péter karakán, szavatartó politikusnak látszik, aki nem legyint elnézően a Fidesz bandavezéreinek és csatlósainak bűneire >

Tovább

A VMSZ POLITIKAI ÉS ERKÖLCSI BUKÁSA

Pásztor Bálintnak és politikai körének vállalnia kellene a felelősséget, és távoznia a közéletből. Ha ezt nem >

Tovább

A VMDK azt üzente Magyar Péternek, hogy ne melengesse keblén a viperát!

Felháborító, hogy azok beszélnek partnerségről, akik az utolsó pillanatig kétes körülmények között gyűjtötték a levélszavazatokat a >

Tovább

Önök legnagyobb bűne, hogy minderről a vajdasági magyarság egy jelentős része még csak nem is hallott!

Az az igazság, hogy Önök morálisan olyan mélyre süllyesztették ezt a társadalmat, hogy évtizedekbe telik majd >

Tovább

Jó lenne, ha a damaszkuszi úton a VMSZ nem tagadná meg önmagát

Miután a VMSZ vezetői a magyarországi parlamenti választások után azzal mosakodnak, hogy ők nem tehetnek róla, >

Tovább

Szerbia a mérsékelt autokráciák között

Aleksandar Vučić elnök és a Szerb Haladó Párt uralja a politikai rendszert, hatékonyan ellenőrizve a kormányt, >

Tovább

VMDK: Palics többet érdemel nem csak kirakatintézkedéseket

Juhász Bálint „stratégiai fejlesztésről” szóló kijelentései, valamint a VMSZ politikusainak – köztük Pásztor Bálint – támogatása >

Tovább

VMP: A VESZTES POLITIKUSOK LEMONDÁSÁT KÖVETELJÜK

Miután Pásztor Bálint a VMSZ-t belerángatta egy vesztes politikába, és a végsőkig kitartott a FIDESZ támogatása mellett, akkor >

Tovább