Ma Ottó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Ki téged békével, azt te gyökérrel
Jugoszláv fűlegelési kalauz
Keszég Károly
Kövérek a legelők mostanában. Olyan buják, bársonyosak, süppedősek, hogy már-már lehever rájuk örömében az ember. Főleg, ha belelövik. A torkosokra pedig azt mondják: fűbe harapott.
Hiszem, hogy a nemzetközi-, sőt világközvélemény minden elképzelését sikerült felülmúlnia kedvenc alelnökünknek, akiről tulajdonképpen jobb lenne hallgatnunk, de hát annyira szem előtt van. Kijelentése a gyökérről és annak forradalmi célokra való felhasználásáról immáron gyökeret vert, s méltó helyet kapott a „visszafejlődő országok” joggyakorlatában és közgazdasági elképzeléseiben. A szavannák a híres elméleti fejtegetés óta szinte tékozlóan terjednek, magukba szívják a Szahara és a Kalahári sivatag homokdűnéit, termékeny oázissá téve az eleddig szomjas földet; zsírosodnak a zebrák, híznak az oroszlánok. Termékeny talajra hullott tehát a derék hadfi gondolata. Aki tud, az tud. S az ép észt valóban bűn lenne kalitkába zárni, hiszen ismerjük az ószarmata csatakiáltást: „Inkább gyökeret meg füvet, mintsem a rabigát!” Na.
Hogy ezért az őröknek nem mondható igazságért hányan halnak meg, az csekély érdeklődésre tarthat számot – aki fűbe harapott, annak könnyű a föld. Az örök vadászmezőkön boldog egyetértésben ropják a táncot a délszláv nemzetek s a velük együtt élő-haló nemzetiségek. A kitekert logika hazájában semmi sem történhet véletlenül, így az sem, hogy a fél másodperccel ezelőtt szentesített békeokmányról azt állítsák, hogy nem érvényes, betűjét nem látta a négy isten-elnök, s különben is: mit akar Európa azzal a békével? Hányszor próbálkozik még?
Meglehet, Európa tényleg kurva, de amit mi produkálunk neki, az sem a Szűzhártyavédő Nőegylet pisildéjében fogant.
Ha minden igaz, akkor a Jóakarat Játékok balkáni változatáról első kézből értesülhet a nagy szovjet klasszikus is. Gorbacsov nyilván tanácsot kérni és nem adni hívta meg a szerb és a horvát népvezért – a baj nem jár egyedül –, hiszen az ukrán búzamezők ismét sugároznak, s fű, gyökér elfonnyad. Ám mihez kezd majd a cukros meg a rákos bácsi elképzeléseivel, ha azok nagyobb lángot vetnek, mint a csernobili atomreaktor; olyan nagyot, hogy az impérium nemzeteinek nem marad más hátra, mint hogy leegyék a hagymát a moszkvai templomtornyokról? Az étvágyuk megvan hozzá, a reménytelenségük éppúgy.
Ám térjünk vissza hősünkhöz. Branko Kostićot – akinek a nevéhez fűződik a gyökérnek, mint szabadságpótló elixírnek a köztudatba juttatása – e sorok írója néhány évvel ezelőtt ismerte meg, amikor is harcias szónoklatot tartott, fegyvert követelt, és önkéntesek toborzását indította el a szeparatista kosovói albánok ellen. Azóta csupán annyi változott, hogy mások is szeparálódtak, egyebek között azért is, mert nem kértek a „felperzselt gyökér” taktikájából. Branko Kostićnak meg a többi hasonszőrű politikusnak elég nehéz lesz bebizonyítania Európa színe előtt, hogy csak Horvátországban van a fasizmus újjáéledőben, hiszen az elnyomás tankjait nem a horvátok vetették be először. Jugoszlávia évekkel ezelőtt is úgy védte önmagát, hogy egyre kisebb lett. Zsugorodott, mint az államelnökség a ma már papírállammá lett álomban.
A szélrózsa minden irányába szétszórt politikusaink csak egyben egyeznek meg: a háborút a másik kezdte, de ha már van, akkor folytatni kell a végsőkig, addig, amíg szerb, horvát, szlovén, bosnyák, albán és mi tagadás, magyar fejfák nem nőnek a fű helyén. Akkor mit fogyasztunk, uraim?
A gyűlölt Amerika iraki beavatkozásából azért egyet s mást megtanult a hadigépezet. Például azt, hogy előbb csikarjunk ki bármilyen arányú győzelmet, s csak utána rendeljük meg a koporsókat. Merthogy a polgári személyek (lásd: anyák, hitvesek, békeszerető emberek) még majd felfogják, hogy milyen veszteség érte őket szeretteik eltűnésével. Van-e hely még a hűtőházakban?
Aztán lassan az is világossá válik, hogy a háborúnak nem csupán katonai és embergyilkoló céljai vannak, hanem mélyen humánusak is. Ilyen például a családegyesítés, mely kétségkívül emberi jog, de ha mások kárára megy, akkor inkább embertelenségi jogról kell beszélnünk. A napi események arra intenek, hogy nagyobb bátorság kell a békéhez, mint a háborúhoz, s ahhoz, hogy ha kell, ki-ki meneküljön annak borzalmai, esztelensége elől. Már csak azért is, mert mindenütt másutt béke honol, alkotás ütötte fel a fejét, ha úgy jobban tetszik.
A „legnagyobb történelemhamisító” büszke címére is pályázó Paroški népképviselő úr ezzel szemben elragadtatással követeli, hogy a szökött „rabszolgák” vagyonát kobozzák el, s házukba más menekülteket költöztessenek be. A cél elérve: Szerbia megszabadult több ezer magyar polgárától; a magyar államot lefoglalja a hazájukba érkezett menekültekről váló gondoskodás; a választás előtt az egyik legerősebb nemzeti ellenzék, a VMDK támasza gyengül; s az sem mellékes, hogy a Vajdaság etnikailag tisztul, sok munkahely megüresedik, lakások és házak jutnak eladósorba. Van, aki gyökeret kínál, van, aki gyökértelenít, ugye, uraim? Nem beszéltek össze véletlenül?
Így vagyunk mi, „56-os magyarok”. Gömbölyödünk, tollasodunk, s rágjuk gyökereinket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legija, Bokan, Vučić...
Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >
Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele
Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >
Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad
A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >
A VMP színrelépése
A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >