Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Érteni és megértetni
Gerold László
„Ez a helyzet a manapság személyi jelleg helyett erőteljesen társadalmi jelenséggé váló gay-séggel, amely azzal mutat túl önmagán, hogy tágabban véve a másság elfogadásának kérdését is felveti.” Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):
„Köszönöm szépen, ebből nem kérek – hallottam több ismerősömtől is, amikor megkérdeztem tőlük, látják-e vagy látni fogják-e az Újvidéki Színház legújabb, Kéjpart című előadását. – Majd többen, sajátos mód elsősorban idősebbek, mintegy magyarázatként hozzátették, nem az ő világuk, ezért nem érdekli őket, nem is nézik meg. Vélem ezt érteni, tőlem is aligha van valami távolabb, mint a meleg-problematika, csakhogy egy előadás más is és több is, mint a pőre valóság, jóllehet kiindulópontja a realitás, ami ha színházi előadás alapját képezi, akkor olyan művészi tetté transzformálódik, aminek megítélése, elfogadása vagy elutasítása, sajátos kritériumok szerint történik, illetve amely elől azzal, hogy az emberi létezés szempontjából olyan kérdéseket tesz fel, melyeket az „engem nem érdekel” struccpolitikával nem lehet nem létezőnek se vélni, se lazán elutasítani. Egyszerűen: mert van. S ami van, az, ha akarjuk, ha nem, érint bennünket.”
„Ez a helyzet a manapság személyi jelleg helyett erőteljesen társadalmi jelenséggé váló gay-séggel, amely azzal mutat túl önmagán, hogy tágabban véve a másság elfogadásának kérdését is felveti. Mindenféle másságét, melyek, mi tagadás, óhatatlanul is át- s átszövik mindennapjainkat, mind keserű vagy fájdalmas élettapasztalat formájában, mind pedig az elfogadás, divatos szóval, a tolerancia szükségét és igényét felvetve.”
„És erről szól ez az előadás, melyben más nem történik, mint hogy két idős, magukat a szóhasználat szerint nyanyának vagy nyanyusnak nevező meleg úr s az őket szóra bíró hasonszőrű fiatal saját történeteiket osztják meg velünk. De nem önfeledt és önelégült sztorizás formájában, ellenkezőleg annak illusztrálásaként, hogy számukra ez a rendhagyó állapot (férfi testben női lélek van!) milyen belső megpróbáltatásokat eredményez, illetve milyen megalázó helyzetbe hozza őket maguk előtt és abban a közösségben és ennek részéről is, melyben élnek.”
„Többszörösen tragikus emberi sorsokkal szembesülünk. Ennek megmutatására fokuszál az előadás, melyet Michał Witkowski, a problematikát belülről ismerő lengyel író Kéjpart című 2004-ben megjelent, magyarul 2010-től olvasható regényéből Gyarmati Kata adaptált színpadra, és Puskás Zoltán rendezett. A dramatizálás okosan és céltudatosan mellőzi azt a történelmi környezetet, mely Witkowski művét időben elsősorban az orosz megszállás korába lokalizálja, és mellőzi a téma bulvárjellegű epizódjait is. Ennek köszönhetően nyer az előadás általános jelleget és válik alkalmassá emberi sorsok hiteles ábrázolására, ami a színészek számára annak ellenére, hogy gesztus szinte semmi, egyetlen eszközük a kimondott szó, szokatlan, sőt nehéz, de végül is sikeresen megoldható és megoldott feladatot jelent.
Visszatérve írásom bevezető soraihoz: megnyugtatom azokat, akik holmi meleg-hivalkodástól tartottak, ilyesmi nem történik. Bár a téma kényes, de az előadás egy percig sem ízléstelen, nem demonstráció, hanem korrekt, lényegre törően visszafogott, igaz, megismerkedünk bizonyos szakszavakkal (ferdítés, lump stb.), „műfaji” ismereteket, eligazítást óhatatlanul is nyújt.” (…)
„A Kéjpart mindenképpen merész, de sikeres vállalkozás, amely azok számára, akik előítéleteiket legyőzve jegyet váltanak az előadásra, az értés és a megértés felismerését, élményét nyújt(hat)ja.”
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >
(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL
Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna >
VMDK: AZ EGYETEMISTA LISTÁT TÁMOGATJUK A KÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOKON
A vajdasági magyaroknak meg kell érteniük: ebben a pillanatban az egyetemista lista támogatása szolgálja leginkább a >
Nálam egy név emelkedik ki: Öreg Anna
A szabadkai baráti társaság a VMSZ után szintén keményen megorrolt rám. Úgy látszik, sokan a kritikánál >
A délvidéki magyarság kálváriája
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, >
VÉDEKEZÉS ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK: Hogyan húzzák ki a független média fogait
A rezsimpárti média minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, kezdte elveszíteni a mérkőzést a teljes kívülállókkal, azzal >
A vajdasági magyar politika ma leginkább egy partra vetett, vergődő hal képét mutatja
A legnagyobb probléma nem egyszerűen az, hogy kevés az ellenzéki szereplő vagy gyenge a szervezettség. Sokkal >