Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
A fül
Keszég Károly
Az oromhegyesi ellenállók kérdezték tőlem, hogy a múltkori Naplók egyikének hátlapján miért növekedett meg Milošević füleinek a száma? Hát, mondják meg, hall ez az ember? Meg különben is, olyan hercig füle van, hogy nem árt azt szaporítani.
Azt is mesélte az egyik aktivista kollégám, hogy ezt a borítót ugyancsak elkapkodták egy tüntetésen, mondván: ez igen, nekünk ilyen fül kell. Füles országnak füles vezér! De mi van akkor, ha a fül csak dekorációként használatos a nem túl előnyös formájú fejen?
Csak azt nem értem, hogy miért keresik annyira a kapcsolatot a fejjel és tulajdonosával mindannyian? Hiszen a száj már mindent elmondott, s az is sok volt. A füleket meg ragasztgathatjuk a végtelenségig: süket fülnek hiába való beszélni. Akkor mi a teendő? Megsúgjam, uraim? Nem kell rá figyelni. El kell felejteni. Még mindig jobb, mintha állandóan arra emlékezünk, hogy mit adott nekünk. Mert arra jobb nem gondolni.
Soha nem hittem, hogy egy emberen múlik minden. Még akkor sem, ha ez az egy ember éppen azt gondolta, hogy rajta áll vagy bukik a világtörténelem. A 20. század véres folyamának egyik leggaládabb kalóza előbb-utóbb mégiscsak úgy fogja végezni, ahogy a világból kitaszítottak mindig is végzik: fülét, farkát behúzva fog valahol megbújni a kamerák elől. Úgyhogy jó lenne most már a fülcimpák morzsolgatása helyett áttérni más testrészek hasonló ápolására. Az talán hatásosabb lenne, lévén, hogy ha tovább tart ez a létnek nem nevezhető állapot, félő, hogy mindannyian a képére formálódunk.
A vasárnapi tömeggyűlésen talán az Awaksoktól ijedt meg a jónép, mert harsány fogadtatásban részesítette a belgrádi trónjáért a bő termésű Angliát otthagyó trónörököst. Mutatni kellett valamit az igazi demokráciából, ámbátor az az érzésem, hogy a szerbiai hazafiaknak és honleányoknak lesz még mit tanulni. A sikeres pótvizsga előfeltétele mindenesetre az, hogy előbb eltűnjön egy történelmi bokor mögött a Nagy Balkáni Hoppmester, s utána meg se jelenjen. Hogy aztán a király már mit kezd az országalmával, az már az ő dolga – messziről elnézve, nem tűnik kimondottan vegetáriánus főszerkesztőnek; igaz, királynak sem.
„Én veletek vagyok!” – mondta II. Sándor. Mit mondta – kiáltotta, mint egy rosszul összejátszott rockzenekar énekese, aki hangjával próbálja kihúzni a bajból társait. Azt hiszem, gondok lesznek még vele. Noha a legtöbb felszólaló a demokrácia mellett tette le a voksát, azért a királyság visszaállítása még nem tartozik a legdemokratikusabb vívmányok közé. Különben is, mindig valami példát keresünk. Ebben az esetben a spanyol átmenetet kívánjuk utánozni, csak arról feledkezünk meg, hogy a spanyol csizma továbbra is szorítja a lábunkat, s az sem biztos, hogy a most spanyolgallérosnak tűnő urak nem fognak tovább csavarintani a lábbelin. Mégis azt mondom: akkor tudjuk meg, ha látjuk és tapasztaljuk. A mostani rendszert, sajnos, jól ismerjük ahhoz, hogy a nekrológját se írjuk meg. Mert érdemtelenül élt e földön.
Megint vissza kell térnem Milošević fülcimpájára. A görög-jugoszláv konföderáció gondolatát ugyanis egy tévéműsor keretében vetette fel, úgy, hogy még említett testi tartozéka sem pirult bele. Abba sem, hogy a görögök mindjárt megcáfolták. Ő még most is azt hiszi, hogy befolyásolhatja a kort. S ez az, amitől tartani kell: vagy összeomlik, vagy még utoljára olyan nagyot rúg, hogy mindnyájan belepistulunk. Számomra az is eléggé világos, hogy az annak idején bejelentett hírt, hogy az elnök házi őrizetben van, csak látszólag cáfolta meg az élet. Őt már régóta a katonaság tartja fogva, s sorsa is akkor dől el, amikor a hadsereg megelégeli a szerepjátszást. A Nyugaton a lépés újból, hogy belássa, érdemes-e tovább támogatni egy világos program nélküli ellenzéket, vagy ideje agyonütni a magát elefántnak képzelő bolhát. Úgy látszik, ez az utóbbi felfogás kezd túlsúlyba kerülni, s akkor: „ezerszer jaj a legyőzöttnek”.
Mitterrand talán éppen azért járt Szarajevóban, hogy még egyszer figyelmeztessen a veszélyre. A jugoszláv térségben államfőnek kijáró fogadtatásban, de még inkább búcsúztatásban volt része. Puskaropogással és tanktámadással. Ennyit a békéről, melyhez Szerbiának semmi köze. Ha már Karadžićhoz, Mladićhoz és a boszniai belháborúhoz sincs. Csak a levegőből kilőtt „taposóaknák”, csak a háború folytatása. Mert a véres trón nem csupán a kiválasztottaknak, hanem azok kiválasztottjainak is jár. Diktátorocskák az államocskákban. Hogy fogadhatja el ezt a képletet az egységesülés útját egyengető Európa és a világ csendőrének szerepét nem vállaló, de egyedüli szuperhatalmi pozíciójából adódóan lépésre kényszerülő Amerika? Azt hiszem, unják már a dolgot. Ha nem is a humanista tanok vezérlik tetteiket, hanem az étvágy, akkor is humanistábbak a szándékaik, mint a vörös fülcimpájú balkáni hitegetőknek. Akik előbb voltak hitszegők, s csak azután lettek tárgyalópartnerek.
Csakhogy tovább nincs tárgyalás. Se kint, se bent. Mert akinek több füle van és mégsem hall, az nem ember többé. Még csak nem is politikus.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >