Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Porhintés
J. Garai Béla
Amikor majd a reformok kapnak prioritást a kormánypártban és nem a hősi múlt felidézgetése. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
„Nincsen semmilyen összeesküvés, legfőképpen magunk vagyunk a hibásak mindazért, ami velünk történt”, írja Aleksandar Vučić az Informerben megjelent, meglepően őszinte szerzői cikkében. A közismerten alacsony hazai munkamorál kapcsán pedig arra ösztönöz, hogy „a munka legyen a fő ideológiánk”. Majd mindezek alapján fogadkozik, hogy kormánya nem áll el a reformoktól, leküzdi az ellenállást, és késedelem nélkül végrehajtja a szükséges változtatásokat, tételesen felsorolva, hogy milyen kulcsfontosságú jogszabályok meghozatalára készülnek a következő hetekben.
Azt is bevallja azonban, hogy tudatában van: aki szembe kerül a szerb mentalitással, beidegződésekkel és táborokkal, az rendszerint vesztésre van ítélve.
Végre egy vezető, aki levonta a következtetéseket a múlt hibáiból (és vélhetően tulajdon tévelygéseiből is), és bátran belevág a dolgok sűrejébe... Gondolnánk, ha nem tapasztaltuk volna az elmúlt két évben, amióta Vučić haladói hatalmon vannak, hogy a szép ígéretek rendre papíron maradnak. (…)
Még ha el is tekintünk a könnyelmű ígérgetésektől, az át nem gondolt határidőktől, a kormánypárti gárda nem úgy fest, mint amely komolyan gondolná Szerbia megújhódását és osztaná Vučić nézeteit például arról, hogy „legfőképpen magunk vagyunk a hibásak azért, ami velünk történt”.
Az első világháború centenáriumi megemlékezései is arról tanúskodnak, hogy az ország vezetősége képtelen szabadulni a hősi mítoszoktól, és megpróbálja tisztára mosni a száz évvel ezelőtti belgrádi kormányt, szerb nemzeti hőssé avatni a szarajevói merénylet elkövetőjét, holott Gavrilo Princip éppen hogy a délszláv eszmék jegyében követte el tettét. És közben abban az illúzióban ringatják magukat, hogy balanszírozni tudnak az unió és Moszkva között. Ahogyan Tomislav Nikolić nyilatkozta nemrég: Tito politikáját kívánja folytatni a Nyugat és Moszkva közötti egyensúlyozásban. Vagy hogy Szerbia lehet a kapocs a nyugati világ és az oroszok között. Ahogyan ezt a Putyin-imádó szerb elnök elképzeli, aki – mint egy moszkvai látogatása alkalmából kijelentette – „csak Szerbiát szereti jobban, mint Oroszországot”.
Pedig nem a balalajka és a testvéri szeretet határozza meg a szerb-orosz viszonyt, hanem Moszkva nagyhatalmi érdekei és Szerbia energetikai kiszolgáltatottsága, amiért jórészt éppen a mostani kormány a felelős. A háromszáz millió eurós gáztartozás az oroszoknak és a Déli Áramlat gázvezeték, amelyhez oly nagy reményeket fűznek (évi kétszáz millió euró tranzitbevételt emlegettek a szerződés aláírásakor). Jön a gáz a szeretett orosz testvérektől, mi pedig csak kasszírozzuk a milliókat... Aztán kiderült, hogy a szerződés nincs összhangban az Európai Unióval kötött energetikai megállapodással, mert az uniós előírások tiltják, hogy egy cég – esetünkben a Gazprom – monopólium helyzetbe kerüljön egy ország piacán, egymaga képviselje a termelőt, a hálózat fenntartót és a tulajdonost. Bulgáriát már rákényszerítették, hogy leállítsa a vezeték építését, ha pedig ott nem épül meg, akkor vajon mit szállítanak a szerbiai szakaszon? És ha Belgrád tényleg uniós tagságra számít, akkor tekintetbe kell vennie a brüsszeli kifogásokat.
Ezek a szörnyű nehéz problémák kerültek napirendre a szerb kormányfő moszkvai tárgyalásain, majd visszatérve, a hét közepén a német kormánypárt, a CDU ide látogató küldötteinek számolhat be arról, hogy mit sikerült intéznie az oroszoknál. És ha nem tud jó hírekkel szolgálni, utána ismét elmondhatja, hogy „magunk vagyunk a hibásak mindazért, ami velünk történik”. Merthogy két lovat szeretnénk megülni egy fenékkel.
A német vonalat szintén Vučić forszírozza, csaknem annyira, mint Nikolić az orosz barátságot. Angela Merkel kancellár asszony ritkán tapasztalhat akkora lelkesedést, annyi hódolatot egy külföldi vendég részéről, mint a szerb miniszterelnök legutóbbi látogatásakor. Szerbia őszinte partnere szeretne lenni Németországnak, vége az eddigi gyakorlatnak, hogy itthon egyet mondunk, külföldön pedig mást... hangoztatta a balkáni vendég.
Csak azt nem tudni, hogy az új partnerség érdekében mikor teljesítik a németeknek a szerb uniós csatlakozás elé szabott kemény feltételeit, köztük azt, hogy öt év után végre vonják felelősségre azokat a hatósági embereket, akik 2008-ban, a Koszovó függetlenségének kihirdetése miatt rendezett belgrádi zavargások idején utasítást adtak a feldühödött tömegnek, hogy rohamozza meg a nyugati nagykövetségeket, köztük a németet. Vagy azt a feltételt, hogy Belgrád de facto ismerje el a koszovói realitást, vagyis a tartomány elvesztését. És foglaljon világos állást Bosznia-Hercegovina szuverenitása mellett, térítse észre Milorad Dodik banjalukai kiskirályt, aki folyton Belgrádban próbál szövetségeseket találni romboló tevékenységéhez. Mert ha valóban tisztelik a szomszédos ország területi integritását, akkor Nikolić nem tehet olyan kijelentést – mint Dodikkal való legutóbbi találkozóján -, hogy „nem találták még fel azt a ragasztót, amivel össze lehetne ragasztani Bosznia-Hercegovinát”. Vučićnak el kellene határolódnia a banjalukai despota szecesszionista kijelentéseitől, de elvbarátja és szellemi atyja, Tomislav Nikolić álláspontjától is.
És június 28-án, Víd napján Szarajevóba kellett volna utaznia az első világháború évfordulója kapcsán a megbékélés jegyében rendezett nemzetközi találkozóra, és nem az Emir Kusturica és Milorad Dodik által az úgynevezett Andrićgradban rendezett nacionalista összeröffenésre.
Ha ez megtörténik, ha azt tapasztaljuk, hogy valóban a reformok kapnak prioritást a kormánypártban és nem a hősi múlt felidézgetése, a pozíciószerzés, az ellenzék kiszorítása az összes zsíros állásból, ha valóban „a munka képezi a fő ideológiát”, akkor hitelt adhatunk Aleksandar Vučić fogadkozásának, és nem tekinthetjük újabb porhintésnek.
Következő cikk: A magyar reklámadó olyan, mintha elkoboznák a pénzüket
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Merz lehet minden idők legfontosabb német kancellárja
Ivan Krasztev úgy gondolja, hogy nincs Európában olyan politikus, aki igazodási pont lehetne a vadonatúj német >
Netanhaju abban gondolkodik, hogy vagy elfoglalja Gázát, vagy lakhatatlanná teszi
Bármelyik is következik be, ő csak nyer vele. Mindkét terven az látszik, hogy a szélsőséges politika >
Ha kudarcot vall a Merz-Macron-duó, az azt jelenti, hogy Európa zátonyra fut
Ezt jelentett Párizsból az új kancellár villámlátogatás után a Handelsblattnak Gregor Waschinski. Esélynek gondolja a földrész szempontjából >
Musk fájdalmas búcsúja
A Financial Times szemleírója, Edward Luce úgy ítéli meg, hogy fájdalmas búcsú előtt áll Elon Musk, >
Orbánék harmadik nekifutása Magyar Péter mentelmi jogának megvonására
Magyar Péter azt gondolja: Orbán azért cseszegeti európai képviselőként a mentelmi joga megvonásával, mert így akarja >
Még sugároz a Szabad Európa Rádió
Annak ellenére, hogy a liberális adó évtizedek óta szálka az autokraták szemében és Trump most jócskán >
Fordult a kocka, nagy bajban van Oroszország
Ezt állítja Ambrose Evans-Pritchard, a The Daily Telegraph jobboldali újság világgazdasági szerkesztője. A Washingtonnal tető alá >
Ha megoldást akar Gázában, az USA-nak be kell áldoznia Netanjahut
Ezt nyilatkozta a Neue Zürcher Zeitungnak Gilles Kepel Közel-Kelet-szakértő, a párizsi Politikatudományi Intézet vezető kutatója. Emlékeztet >
Nagyot ment a baloldal Ausztráliában
Hát akkor ennyit a Tegyük Újra Naggyá Mozgalomról – állapítja meg a Wall Street Journal konzervatív >
Kik akadályozzák, hogy újra demokrácia legyen?
Most viszont Magyar Péternek köszönhetően esélyt kaptunk egy második rendszerváltásra, sok minden újrakezdésére, újragondolására – szinte >
Bárki is nyer Romániában, belekerül a 22-es csapdájába
Marc Champion arra számít, hogy holnap a szélsőjobbos Simion fut be elsőként a megismételt romániai elnökválasztáson, >
Ébresztő volt a csaknem 24 órás spanyol és portugál áramszünet
Így véli a Financial Times szerkesztősége, amely szerint a kormányoknak a zöld átmenet mellett gondoskodniuk kell >