Ma Gergely, Katinka, Alberta, Édua névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Gyomorultak
Aki nem dolgozik, ne is egyék, a többiek meg haljanak éhen
Bódis Gábor
Ez a vezérgondolat vezeti az eszmeiségben és a hadgyakorlatban megdicsőült belgrádi rendszert. Még nem érték el a végső célt, de már nagyon közel járnak hozzá. Képzeljék csak el azt a diktátorok számára felejthetetlenül gyönyörű képet, amelyen egy egész ország sorban áll – semmiért.
Ez a sorban állás is olyan evolúción megy keresztül, mint a vadászás és a halászás. Őseink, akiknek kényelmes civilizációs fokát már majdnem elértük, ezt a két tevékenységet eredetileg azért űzték, mert a gyomruk hajtotta rá őket. Utána, amikor már más gyógymódot is feltaláltak a gyomorkorgás ellen, akkor már csak szórakozásból tették csetnik képű ősapáink. A mai leszármazottak pedig intelligenciában, öltözködésben, kulturáltságban mindenáron vissza akarnak térni az ősi állapotokhoz. Aki nem vadászik, halászik és úgy általában öldös, az ne is egyék. Azaz marad számára a harmadik ősvallás, a sorban állás. Kinek a zsebe, kinek az igénye szerint.
Lehet például a bank előtt vesztegelni, habár a nem létező szövetségi kormány legutóbbi „gazdasági” intézkedései után megcsappant ezeknek a szórakozóhelyeknek a látogatottsága. Kedvenc csereberélő társaink, a nemes származású dealerek (magyarul valutaüzérek) pedig mind mélyebbre húzódnak a városi főterek és piacok árnyékába. Félelmük nem alaptalan: nem más, mint maga Misi, a Kertes vette őket üldözőbe, miután kormánytaggá ütötték. A jeles „magyar,” nemcsak őket, hanem „a többi idiótá”-t is megfenyegette. Nincs többé kecmec, Misi bácsi rendet tesz.
A sorban állók persze izgalommal telített kéjérzettel bámulják a legújabb tisztogatási akciót, persze nem azért, mintha ezzel megrövidülne a sor. Ez a veszély nem fenyegeti őket, és erre vigyáz is a hatalom, nehogy elvegye a néptől a leszórakoztatóbb időtöltését.
Egyébként is egyesek már annyira belejöttek a tolóablak-játékba, hogy már el sem tudják képzelni másként az életüket, és csodálkoznak a szankcióinkon kívüli világon, hogy eddig még nem fedezte fel ezt a nagyszerű civilizációs vívmányt. Dehát tudjuk mi, hogy a világ mivel van elfoglalva: a szerbek (és újabban a horvátok) sanyargatásával. A minap a következő jelenet játszódott le egy szabadkai bank előtt. Egy gyanútlan honpolgár igyekezett az épület felé abban a hiszemben, hogy rövidesen átadhatja magát a sorban állás örömeinek. Egy rövidet bámészkodott a bejárat előtt, megvetően visszapillantva a kívül rekedt világra. De mielőtt betehette volna a lábát a kiválasztottak szentélyébe, két fogdmeg (Misi emberei) lecsaptak rá, és rásütötték a jelenkor legszégyenletesebb bélyegét, vagyis azt, hogy valutával üzérkedik. Hiába tiltakozott a szerencsétlen, hogy csak szórakozni indult a tolóablakhoz. Annak rendje és módja szerint átkutatták a sorban állók szeme láttára, és miután kiderült, hogy deviza helyett csak zsebkendő található az embernél, szó nélkül, pontosabban anélkül, hogy elnézést kértek volna tőle, otthagyták. A kissé megszégyenült szereplőnk betámolygott a pénzintézetbe, ahol azelőtt pénzzel dolgoztak, de ez a szokás már rég kiment a divatból, és először halkan, majd egyre hangosabban elkezdett szitkozódni. Az átkok sűrűjéből kihallatszott az érinthetetlen rendszer enyhe kritikája is. De itt már a monológ véget ért, mert közbeszólt egy régóta szórakozó nyugdíjas, akiről föltételezhető, hogy nem az esztergapad mellett gyűjtögetett idősebb napjaira. „Mindezért az amerikaiak a felelősek!” – mondta ki a szentenciát a harcos múltú és jelenű atyafi. „Dehogy az amerikaiak...” – kezdett bele az okfejtésbe a zsebkendőkkel üzérkedő, és hosszasan ecsetelte az amerikaiak ártatlanságát ebben az ügyben. A nyugtalan nyugdíjas azonban nem hagyta magát, és önbizalmát csak növelte, hogy tudatában volt annak: az ütőkártyát még nem játszotta ki. Mint az erdei lesben álláskor, most is inkább megérezte a hatodik (harcos) érzékével, hogy mikor kell odacsapni. Amikor a zsebkendős már Washington dicsőítésénél tartott, hirtelen kivágta: „Igen ám, de legyilkoltak 6 millió indiánt!”
Erre nincs replika. Az örök igazság mécsese pislákolta be a sorban állók szentélyét, és a megszégyenült Amerika-párti, fejleszegve beállt a többiek közé.
Tanulság: délelőtt sorban állás, délután tévé, így válik a nép péppé.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >