Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Az újkor hajnalán
Egy újság csak akkor lehet független, ha nem tartozik egyetlen politikai képződményhez sem
Bódis Gábor
Mindig is jobban szerettem a „közönséges'' vezércikkeket, mint a születésnapi köszöntőket. De hát mit lehet tenni, az ember gyermeke csak egyszer kétszáz számos.
Valamikor, majd egy évvel ezelőtt, a Napló harmadik születésnapjának megünneplése alkalmával azt találtam mondani, hogy remélem, egy évvel, később, azaz ez idő tájt már nem leszünk egyedül a vajdasági magyar független sajtó szűkös égboltján. Azóta a 7 Napnak sikerült leráznia az állami igát, a vajúdó Magyar Szó körül is van mozgolódás, ami egy új, független napilap megszületését eredményezhetné. Tudomásom van arról is, hogy egy másik napilap is előkészületben van. Ez már csak azért is örvendetes lenne, mert a második világháború előtt ezen a vidéken több napilap is működött kisebb-nagyobb sikerrel. Szinte mindennél fontosabb, hogy a jó értelemben vett polgári sajtó többszínűsége visszatérjen, hiszen ez a legszilárdabb védőbástya a különböző előjelű, kizárólagosságot hirdető ideológiák betörése és terjedése ellen.
Ilyen szempontból egyáltalán nem baj, hogy az új lapok különböznek majd egymástól. Még az sem lehet igazán végzetes, ha átveszik az anyaországban dúló megosztottságot, hiszen ez is az igazán szabad sajtó középkora, egyfajta előélete. A nemzeti és a liberális féle felosztás esetleges, sok esetben mesterséges, sőt arra hivatott, hogy leplezze a valódi érdekeket. Csakhogy előzménynek még ez is jobb, mint a pártirodalom, az állami cenzúra és végső soron a könyvégetés. Még ha egyesek fenyegetőznek is vele.
Az elektronikus sajtó terén már nincsenek ilyen biztató jelek, sőt ha ez egyáltalán lehetséges, még jobban az autoritárius rezsimhűség felé csúsztak ezek a szebb napokat is látott médiák. A sunyi besúgóság elve alapján működő Újvidéki Televízió példáját követni látszik a Rádió is, amely vezérkart is váltott és a köpenyét keresi (ismét mint mindenkor: tisztelet a már annyiszor emlegetett kivételeknek).
Ami a Naplót illeti, büszkén, de nem nagyképűen szeretjük hangsúlyozni, hogy mi voltunk a független vajdasági magyar sajtó úttörői. A másik nagy büszkeségünk, hogy immár majd négy éven keresztül fenn tudtunk maradni. Sőt, tudomásom szerint az egyetlen olyan lap vagyunk, amely szerényen ugyan, de folyamatosan tiszteletdíjakat is tudott fizetni, ami nem mellékes körülmény a tengődő vajdasági tollforgatók megélhetése és maradása szempontjából.
Büszkék vagyunk arra is, hogy – véleményem szerint – meg tudtuk őrizni független és pártatlan szerkesztési politikánkat ami, valljuk be őszintén, nem egy nagy bűvészmutatvány, amikor ténylegesen független lapról van szó. Alapelvünk mindig is az volt, hogy minden véleményt megjelentetünk, mindenkinek helyt adunk és semmilyen megkötöttsége nincsen szerzőinknek. Illetve egy azért van: hogy ne szítsanak nemzeti gyűlöletet. Lám, ilyen könnyű szerkesztéspolitikát lefektetni, ha az ember nem akar fából vaskarikát csinálni, azaz ha különböző eszmei vetületekkel szeretné leplezni, amit nem lehet. Hogy egy pártot, egy szervezetet egy Gazdát szolgál. És ilyen esetekben kell a mogorva arcú, sokakat szolgált szerkesztőknek elemezni és eszmeileg helyre tenni minden mondatot. A Napló gárdája számára ezek mindig is nevetséges pótcselekvések voltak.
Kevésbé vagyunk büszkék arra, hogy a naplósok, vagy legalábbis azok, akiket mi azoknak tartottunk, szétszóródtak, mint megannyi vajdasági honfitársuk. A legtöbbjük tartja velünk a kapcsolatot, írnak, jelentkeznek a világ minden tájáról. Vannak azonban olyanok is, akiket a Napló, másokkal szemben kivételt téve, felkarolt a maga szerény módján futtatott, mert úgy vélte, hogy ezzel is hozzájárul a vajdasági magyar kultúra fejlesztéséhez. Hálát természetesen nem vártunk, de arról még álmodni sem mertünk volna, hogy egykori Napló-szerzők a legsötétebb ideológia szolgálatába állnak. Az emigráció is egyfajta rosta, amelyen a töpörödöttek nem jutnak túl.
Hagyjuk azonban a múltat és a jelent és forduljunk az optimista jövő felé, amelyben a Napló már csak minőség szempontjából lesz egyedülálló. Kívánjunk magunknak, és reméljük Önöknek is, még legalább tízszer 200 számot.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Vajon lehet-e a VMSZ a magyarországi választások vesztese?
Mindezek után, a VMSZ elnöke úgy gondolja, hogy neki és nekik semmi közük az Orbán-kormány bukásából >
„Kispásztor” elfelejti az örök érvényű magyar igazságot
Egyértelművé vált, „kispásztor” visszautasította (kétlem, hogy e mögött létezik testület döntés) Magyar Péter jobbját. Nem csoda, >
Hátulról kapaszkodnának a szekérre
A most leköszönt alkotmánybíró újbóli megjelenését a közéletben úgy is lehet értelmezni, hogy talán vissza szeretne >
VMDK: Civil szervezet-e az Agenda, vagy csupán egy politikai háttérkassza?
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megdöbbenéssel értesült Pásztor Bálint, a VMSZ elnökének azon nyilatkozatáról a >
A szörnyű egyoldalúság
Magyar Péter feltette a kérdést, hogyan lehetséges, hogy a Pannon tévében miközben hevesen szurkoltak kizárólag Fidesznek, >
A VAJDASÁGI MAGYAR KÖZÖSSÉG 51 SZEMÉLY TÚSZA
Nem kell azon csodálkozni, hogy a VMSZ vezető testületeinek tagsága közül senki még csak nem is >
A VMDK és a VMÚ az elkövetkező hónapokban áradni fog
Ennek ideig-óráig a legfőbb akadályát a Nemzeti Tanács közpénzekből fenntartott médiumai képviselik. A következő hónapokban ezeknek >
VMDK: KÖZÖS JÖVŐT, NEM HÁZI VITÁKAT!
A tegnapi vitaműsor bebizonyította: a hatalom retteg a valódi, tapasztalt ellenzéktől, ezért inkább „házi bajnokságot” rendezett >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
BUDAPESTEN NEM TÖRTÉNT EGYEZTETÉS!
Pásztor Bálint olyan politikát folytat, amely egyrészt ellentétes a magyarországi választók érdekeivel, másrészt tovább mélyíti a >
Lesz még Vajdaságban magyar politikai reneszánsz
A Vajdasági Magyar Újrakezdést azok az emberek hozták létre, akiknek elegük van a korrupcióból, a nepotizmusból, >
VMDK: Elszámolás: Papíron minden rendben, de kinek a zsebében?
Az MNT háza táján a válasz minden kényelmetlen kérdésre ugyanaz: „Minden fillérrel el tudunk számolni.” Ez >