2024. április 27. szombat
Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Végjáték a Miljacka mentén

A mérhetetlen mennyiségű borzalom a képernyőről akciót szül. Végre?

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Szarajevói kolléganőm rémülten a fejéhez kapott. A képernyőn a CNN on­totta a képeket. Egy Idősebb férfi kétrét görnyedve zokogott.

– De hát ez a fiam barátjának az ap­ja! – kiáltott fel a kolléganőm.

A férfi a képernyőn a fiát siratta, ő volt a 68 közül az egyik. Akit a gyilkos gránátok széttéptek a szarajevói pia­con. Tizenhárom éves volt.

Gyanítom, soha nem fog teljes bizo­nyossággal kiderülni, hogy kik voltak a gyilkosok. Az ENSZ illetékesei az első pillanattól kezdve rendkívül vigyáztak arra, nehogy kitudódjon az Igazság. Ennek csak két magyarázata lehet: vagy tényleg nem tudják az Igazságot, vagy az annyira egyértelmű, hogy az azonnali megtorlás elkerülhetetlen lett volna. Márpedig a nemzetközi körül­mények még abban a pillanatban sem tették volna lehetővé a NATO-gépek akcióját.

Mindenesetre az elviselhetetlenné váló szörnyűségek mégiscsak mozgás­ba lendítették az arra hivatottakat. Csak emlékeztetőül: a boszniai szerbek mögött álló Jugoszláviát azok után súj­tották (nagyobb) szankciókkal, amikor a pékség előtt sorakozókat érte az alat­tomos támadás. Persze Karadžićék ak­kor is muzulmán cselszövésről beszél­tek. És most is kijátszották ezt a kár­tyát. Sőt a költő-pszichiáter-háborús bűnös még a jelenlegi esetben rá is tett egy lapáttal. Genfben ő követelte a nemzetközi bizottság felállítását a tette­sek megnevezése érdekében. így aztán a többségben levő naivaknál szinte be­bizonyította, hogy hegyi bandája feltét­lenül ártatlan. Egyébként nem merné kérni a kivizsgálást. Nem-e?

Sokakat nem is kell ilyen „érvekkel” meggyőzni. A szarajevói piactér elleni merénylet után egy nappal a Zeleni venac nevű belgrádi piacon rögtönzött körkérdést végzett a CNN riportere. Az eredmény: senki, de egyetlenegy em­ber sem akadt, aki csak megengedte volna annak a lehetőségét, hogy a szerbek ilyesmit tehettek. A sokéves te­levíziós propaganda jobban már nem is sikerülhetett. Az égbéli népről szőtt rege valósággá, közös történelmi delíriummá vált.

Ez azonban nem hatotta meg túlsá­gosan a NATO-nagyköveteket, akik február 21-éig adtak haladékot Karadžićeknak, hogy nehéztüzérségüket 20 kilométerre arrább vezényeljék. A Nyugat, úgy tűnik, ezúttal tényleg elha­tározta magát. Akadékoskodni már csak az oroszok tudnak. De mintha Jelcinék sem követnék a Zsirinovszkij-vonalat (aki csak egy ujjal is hozzányúl a testvérekhez, az közös ellenség, aki­vel leszámolunk), és látszólag erélye­sen (a Biztonsági Tanács összehívása) lépnek, valójában azonban ők is az Időhúzás taktikáját választották. A ha­zai közvélemény, de elsősorban az el­lenzéki duma nem nézné jó szemmel, ha Kozirjevék ölbe tett kézzel szemlél­nék a szerb állások bombázását. Ezért kell hadonászni – nézés közben.

A diplomácia történetének egyik kü­lön fejezete lesz Süket telefon címszó alatt az, amit a világ két legbefolyáso­sabb embere, az amerikai Billy és az orosz Borisz műveltek a jobb sorsra ér­demes Bell-találmánnyal. Clinton azt állította, hogy hiába tárcsázott, Jelcin pedig azt, hogy az ő készüléke meg sem szólalt. Korábban, amikor Boriszék telefonja nem akart csöngeni, ál­talában az elnök gyengélkedéséről volt szó. Most azonban más is közrejátsz­hatott. Például az, hogy megvárták, míg elcsitulnak a belső szirénahangok a NATO döntése után.

Végül mégis összejött a telefonparti, és a két elnök nagy egyetértésben el­határozta, hogy közösen oldják meg a boszniai csomót. Utasították külügymi­nisztereiket, hogy egyeztessék a részle­teket. Ez utóbbiak már problémamen­tesen tudták egymást tárcsázni.

Közben megindultak a különböző felségjelzésű hadihajók az Adria felé. Az amerikaiak sajátságos erődemonstrá­cióként még egy valóságos összeütkö­zést Is produkáltak. Az egyik repülő megúszta, a másik lezuhant, de a piló­tának sikerült idejében kiugrania. Mi lesz ott, ha véletlenül komolyra fordul a dolog?

A britek után az amerikaiak is elren­delték diplomáciai személyzetük hoz­zátartozóinak evakuálását Belgrádból és általában Jugoszláviából. Erre mi szükség lehet? – tehetnénk fel joggal a kérdést, hiszen tudomásunk szerint az első számú szerb fővárost nem fenye­geti veszély. Vagy mégis? Inkább arról lehet szó, hogy nyomásgyakorlásnak vagy ijesztgetésnek ez is megteszi. Másrészt viszont ha tényleg sor kerülne Karadžićék megrendszabályozására, akkor a főszerepet játszó amerikaiak nem alaptalanul tartanának a megtor­lástól. Nem tudom, hogy a belgrádiak mire képesek, de Bosznia szerb részé­ben már elhangzottak olyan fenyegeté­sek, hogy bombázás esetén a „nép” akár vasvillákkal is nekimenne például az ott állomásozó franciáknak.

Mindez azonban csak feltételezés,” ami viszont kézzelfogható, hogy Szara­jevóban, akárcsak tíz évvel ezelőtt, most is lesznek téli olimpiai játékok. Igaz, hogy a nemzetköziségével egy ki­csit bajok vannak, hiszen csak szerbek vesznek majd részt rajta, de hát iste­nem, semmi sem tökéletes. A Boszniai Szerb Köztársaság Olimpiai Bizottsága (nem vicc, ne tessék nevetni), mivel sportolóit nem hívták meg Lillehammerba, kénytelen az Igman békés lan­káin megrendezni az örök fáklya játé­kait. Meghívták, mert nem haragtartóak, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság el­nökét, Samaranchot.

Most már csak azt nem lehet tudni, hogy ez a hír bomba jó-e vagy nem.

1994. február 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább