Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Puffer
Csorba Zoltán
„Puffer brigád. Puffer zóna. Puffer állam. Áldatlan helyzet.” Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Nagyon nem örültem, amikor annak idején rájöttem, hogy milyen szerepet szánt nekem egy esetleges háború esetén a Jugoszláv Néphadsereg.
Már Újvidéken éltem és dolgoztam, de nem jelentkeztem ki hivatalosan Becséről (ahova hétvégeken rendszerint hazajártam) és szülővárosomban besoroltak egy tartalékos egységbe és hadgyakorlatba mozgósítottak. A behívónak megadták a kellő dramaturgiát: vasárnap hajnali három körül arra riadtam fel, hogy valaki ököllel veri az ablakfélfát. Néhány évvel később hasonló módon toborozták a vajdasági tartalékosokat a polgárháborúba…
Akkor „csak” hadgyakorlatra szólt a behívó. Egyenruha, gyülekezőhely, fegyver- és hideg élelem osztás, brutális hajnyírás, várakozás a szállítóeszközökre. Közben persze senki semmit nem tudott, hova megyünk, mennyi időre.
Északra, a határ felé vonultunk, majd valahol, a Magyarkanizsa melletti Velebit településtől nem messze foglaltuk el a harcvonalat. A gyakorlat abból állt, hogy vonultunk vissza Topolya-Zenta vonal irányába.
Ekkor jöttem rá, hogy mi vagyunk a puffer brigád. Az a feladatunk, nekünk, könnyen mozgósítható vajdaságiaknak, hogy nehezítsük az északról betörő ellenség előrenyomulását. Amíg az ország belsejében a reguláris hadsereg összekapja magát és megfelelő erővel felveszi a harcot. Mivel északi irányból jött az ellenség, feltehetőleg a VSZ kötelékein belül az anyaország honvédségét kellett volna lőni, velük kellett volna felvenni az egyenlőtlen harcot. Nekünk, az ágyból kirángatottaknak egy felkészült, felszerelt hadsereggel szemben. Míg el nem hullunk egy szálig. Ez volt a stratégia.
„Esküszöm, hogy megvédem hazámat, függetlenségét, alkotmányos berendezését, szuverenitását, területi épségét, akár életem árán is” – emlékeztettek bennünket a szövegre, amire a hadseregben valamennyien felesküdtünk. Az eskü az eskü. Tisztességes embert kötelez. Később, Jugoszlávia szétverésekor többször eszembe jutott: a hadsereg főparancsnokát, a tábornokokat, a hivatásos tiszteket, akik kiváltságos helyzetben éltek abban az országban, mert Tito nagyon bízott bennük és azt hitte, hogy „akár életük árán is” ők meg fogják védeni az országot, őket az eskü nem kötelezte? A kiemelkedő havi penzummal honorált Harcos Szövetség tagjai, akik éveken keresztül mindenbe belekotyogtak, a kisiskolások oktatásától kezdve a közgazdasági kérdéseken keresztül a rock zenéig, akik nacionalizmust szimatoltak és büntetéseket követeltek ott is, ahol ennek nyoma sem volt, amikor a legfontosabb lett volna, behódoltak a nacionalista vezéreknek. Vagy ha nem is, de tétovák maradtak. Egy ismerősöm mesélte, akinek édesapja nyugalmazott ezredes volt, hogy az ő apja bizony nagyon a szívére vette a testvérháborút, annyira felzaklatták a történések, hogy infarktus gyanújával szállították a VMA-ra (a volt Jugoszlávia egyik legjobban felszerelt egészségügyi intézményébe, katonai kórházába). A gyors beavatkozásnak köszönhetően ő túlélte az eseményeket. Több százezer háborúba kényszerített állampolgár nem. Jut eszembe a háborúnak egy találó definíciója: ismeretlenek gyilkolnak ismeretleneket azok parancsára, akik nagyon is jól ismerik egymást.
Felfogtam, hogy milyen szerepet szánt nekünk az agyonmagasztalt katonai stratégiai koncepció, az általános honvédelem és társadalmi önvédelem rendszere (hozzáteszem: ennek a katonai elképzelésnek akkora jelentőséget tulajdonítottak, hogy a volt Jugoszláviában minden egyetemistának, függetlenül, hogy filmrendezőnek, állatorvosnak, pszichológusnak, gépészmérnöknek vagy éppen marxista oktatónak tanult vizsgáznia kellett egyetemi tantárgyá emelt, Általános honvédelem és társadalmi önvédelemből). Közben bíztam abban, hogy ilyesmi nem fog bekövetkezni. Hogy nem lesz háború. Tévedtem. S ami közvetlenül érintett, hogy északi irányból nem indul támadás Jugoszlávia ellen. Később kiderült, hogy ez sem sokon múlott: a polgárháború kitörésekor Magyarország akkori belügyminisztere javasolta az akkori kormánynak a katonai beavatkozást revíziós céllal. Szerencsére az ötletet elvetették.
Puffer brigád. Puffer zóna. Puffer állam. Áldatlan helyzet.
Olvasom, katonai szakértők azt írják: azzal, hogy Székesfehérváron NATO bázis létesül, amivel Magyarország (ismét) a puffer államok közé kerül. Ez lesz sorrendben a hetedik ilyen bázis Lettország, Litvánia, Észtország, Lengyelország, Románia, Bulgária után. Brüsszelben döntöttek erről a múlt héten a NATO tagországok védelmi miniszterei. A felsoroltak mellett nyolcadikként Szlovákia is részesült ebben a bizalomban. A tervek szerint Székesfehérváron egyelőre egy negyven főnyi „vezetés-irányítási központ” létesül, de a Magyar Idők című kormányhoz közelálló napilap írása szerint idővel egy ötezer fős gyors reagálási csapat áll ott össze mégpedig az orosz-ukrán konfliktus miatt. Többnyire amerikai katonák és amerikai technika áll majd a rendelkezésre, a hadi technika egy részét az amerikaiak a nem régen lezajlott hadgyakorlat után itt is hagyták, október 16-án érkezett még 30 Bradley gyártmányú harcjármű, rövidesen (a Magyar Nemzet értesülése szerint) A-10 jelzésű repülőgépek is. Az információk szerint a bázisok felállításán keresztül a „NATO figyelmezteti Oroszországot, hogy megvédi határait”.
A Magyar Időkben azt olvastam, hogy állítólag Magyarország ajánlotta fel az év elején a bázis létrehozását és a NATO most végre elfogadta. A tudósítások szerint ezzel hiánypótlás történt, mert a szövetséghez való csatlakozás óta vezetés-irányítási központ még nem létesült Magyarországon.
Így tudósítanak a lapok. Ismerve magyarországi vezető tisztségviselők Amerikával kapcsolatos kijelentéseit, gazdasági kapcsolatait Oroszországgal, a keleti nyitás elvét, némi ellentmondást vélek felfedezni, de nem az én asztalom ennek értékelése.
Attól tartok ismét a Nagyok és a Kicsik közötti kapcsolat rendszer megnyilvánulásának lehetünk néma szemlélői. Ahol a lényeg a kiszolgáltatottság. A hadköteles egyén hasonló kiszolgáltatott helyzetbe kerül a katonai hatóságával szemben, mint a kis országok a Nagyok érdekeinek árnyékában.
A szótár szerint a puffer kifejezés jelenthet „különböző adatátviteli sebességű eszközök közötti átmeneti tárolót” is. Nem értek az informatikához, nem tudom pontosan, hogy a kifejezés mit fed. De ez a puffer legalább veszélytelennek tűnik, nem úgy mint a puffer brigád és a puffer állam.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >
(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL
Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna >
VMDK: AZ EGYETEMISTA LISTÁT TÁMOGATJUK A KÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOKON
A vajdasági magyaroknak meg kell érteniük: ebben a pillanatban az egyetemista lista támogatása szolgálja leginkább a >
Nálam egy név emelkedik ki: Öreg Anna
A szabadkai baráti társaság a VMSZ után szintén keményen megorrolt rám. Úgy látszik, sokan a kritikánál >
A délvidéki magyarság kálváriája
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, >
VÉDEKEZÉS ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK: Hogyan húzzák ki a független média fogait
A rezsimpárti média minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, kezdte elveszíteni a mérkőzést a teljes kívülállókkal, azzal >
A vajdasági magyar politika ma leginkább egy partra vetett, vergődő hal képét mutatja
A legnagyobb probléma nem egyszerűen az, hogy kevés az ellenzéki szereplő vagy gyenge a szervezettség. Sokkal >