Ma Ottó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
25 évvel ezelőtt
A belgrádi tavasz
Bódis Gábor
Vasárnap este van, hívnak Belgrádba, a független szakszervezetek tanácskozására. Útközben visszapergetem a történelmi március 9. mozzanatait.
24 órával később, ismét úton Belgrád felé
A tankok végigdübörgésével egyidejűleg letartóztatták Vuk Draškovićot. A szerb államfő beszédet intézett a nemzethez, és ebben a beszédben a leghangsúlyosabb szó az volt, hogy követelem. Az ellenzék 19 parlamenti képviselője, közöttük kollégánk Petar Petrović, éhségsztrájkba kezdett. Aztán az államelnökség is előrukkolt egy közleménnyel. Ebben egyértelműen elítélte a tüntetéseket, mert azok „csapást mértek a reformtörekvésekre és a demokratikus folyamatokra”. Nocsak.
Később kitudódott, hogy a közleményből szégyenlősen kifelejtették azt az aprócska mozzanatot, hogy az ülésen nem vett részt Szlovénia és Horvátország képviselője. Stipe Mesić még egy lapáttal rátett az államelnökségi közlemény „tárgyilagosságára”. Ő ugyanis már szombat éjszaka úgy nyilatkozott, hogy telefonon konzultáltak, de nem értett egyet a katonaság beavatkozásával. Hasonló hangnemben nyilatkozott Janez Drnovšek is. Eszembe jut – és ismét rosszullét környékez – a tankokkal őrzött Belgrádi Televízió tegnap esti híradója. Mintha csak az 1956-os eseményékről a Kádár-rezsim ideje alatt „összeállított” filmet látnám. Azzal, hogy ez a híradó még azt a propagandaanyagot is túlszárnyalta. A szerencsétlenül járt rendőr özvegyének filmezése pedig egyenesen újságírói bűntény volt.
Vasárnap délután az ellenzéki pártok sajtóértekezleteket tartottak. Zorán Đinđićnek, a Demokrata Párt főtitkárának a szavai maradtak meg bennem. „Egy ember, aki azt hiszi, hogy minden parancsát teljesíteni kell, megparancsolta egy másiknak, hogy vezényelje ki a katonaságot az utcára.”
Nincs időm tovább emlékezni, megérkezünk a Jugoslavija szállóhoz.
20 óra 30 perc, Jugoslavija szálló
Az egykori legelőkelőbb belgrádi hotelon ugyancsak meglátszik az idő vasfoga. Nomen est omen?
Felvonulunk az emeletre, vagyunk vagy harmincan. A szerbiai újságírás reprezentánsai. Itt vannak a Tanjug, a Borba, a Večernje novosti, a Belgrádi Rádió- és Televízió, az Újvidéki Rádió- és Televízió, a Vreme, és természetesen a Napló független újságírói. Régi haverok, a rendszer üldözöttjei. Csupán az különböztet meg bennünket hogy a gépszíj nem mindenkit kapott el egyszerre. Vagy, jobban mondva, kinek a gyomra bírta el tovább a szakma bemocskolását. Elhatározzuk, hogy mindennapos ügyeletet tartunk és közleményekben számolunk be állásfoglalásainkról. Nem új ötlet, mi már ezt gyakoroltuk az újvidéki tévében, de talán közösen többet tehetünk.
Jól esik, hogy mindenki érdeklődik a Napló iránt, és annak főszerkesztőjét – szerénytelenség, de elmondom – a kirugottaknak járó tisztelettel kezelik.
Most azonban súlyosabb dolgokról van szó. Nemcsak a hivatásunkat tiporták el a hernyótalpak, hanem emberéletet oltottak a tisztességes újságírásért meghirdetett tüntetéseken. Itt már nem szakmai, hanem emberi becsületről van szó. Az egyik kolléga elmeséli, hogy a rendőrség megszállta a Studio B és Studentski radio szerkesztőségeit és „szerkeszt”.
Várjuk a közleményünk megfogalmazását és tárgyalunk. A lehető leghevesebben magyaráz nekem egy belgrádi tévés kolléga, aki egy évvel ezelőtt még hatalom egyik leghangosabb szócsöve volt. „Én csak ismerem őket, egy évig viaskodtam veIük!”
Itt tudom meg, hogy a közeli egyetemi városban a jövő értelmisége talpon van, és a városba akar vonulni. A rendőrség azonban körülvette a városnegyedet.
Száva-híd, késő este
Megindultak az egyetemisták. Csak a Száva-hídnál tartóztatta fel őket a rendőrség, a már bevált módszerekkel, elsősorban könnyfakasztó bombákkal. Sikerült azonban áttömi a kordont, és a túlparton egyesülni a város többi kollégiumából érkezőkkel. A Terazijén már lehetnek vagy tízezren. Ismét hallatszik a „Slobo-Szaddám” jelszó, meg az, hogy „Szerbia felkelt!”. Az egyetemistákat bázisuknak tekintő Demokrata Párt vezetői a legaktívabbak. Dragoljub Mićunović pártelnök az újjászülető szabadságról beszél. Az egyetemisták éljeneznek, majd azt kiabálják, hogy tartóztassák le Slobodan Miloševićet. Mićunović erre azt mondja, hogy a szabadság mindenki számára érvényes. Majd elmegy tárgyalni a Képviselőházba. Az egyetemisták csak akkor nyugszanak meg, amikor visszajön és bejelenti, hogy fogadja képviselőiket a szerb államfő és délután rendkívüli ülést tart a kormány és a parlament Az egyetemisták követeléseit tárgyalják meg.
Megkezdődött a belgrádi tavasz.
Hétfő hajnal, Újvidék
Körülkocsikázom az egyetemista negyedet. Mindenki alussza békés álmát. A tél itt még tartja magát. De a felmelegedés feltartóztathatatlan.
1991. március 12.
Következő cikk: Menekültek se kellenek, csak félelem és gátlástalanság
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legija, Bokan, Vučić...
Ezért közpénzen a Titkárság megvásárolt egy bizonyos példányt, hogy a vajdasági közkönyvtároknak ajándékozza. Milorad Ulemeket a >
Ez lesz az egyetemisták nagy vizsgatétele
Nem az a gond, hogy különbségek vannak, ez szinte magától értetődő. Az egyetemisták között vannak jobboldaliak >
Csak a vajdasági magyarság csendes, újra csendes, félő, hogy örökre az marad
A közelmúltban lezajlott népszámlálás különösen súlyos sebet ejtett a vajdasági magyarság körében. Most már nem is >
A VMP színrelépése
A Vajdasági Magyar Plénum (VMP), a vajdasági magyarság legújabb közösségi szerveződése közleményben támogatta az egyetemisták követeléseit. >
A forradalom jogossága
Csak az a gond. hogy minden forradalom, a legnemesebb is, ártatlan emberéleteket, tehát túlságosan magas árat >
Az intrika, mint uralkodó narratíva
A jelenlegi zűrzavaros évek, különösen kedveznek, az intrikusoknak. A posztigazság korában az intrika uralkodó narratíva lett, >
Új magyar érdekvédelmi szervezet szükséges!
Az országban folyó néplázadás nyomán, amit már „III. szerb felkelésnek” is neveznek – a Vajdasági Magyar >
Egy másik stratégia
A Kardos Andrással folytatott vitájában Bauernek van egy elejtett mondata az eddigi ellenzék felelősségéről: „önkényuralmi rendszerek >
„Én bízom a falu jövőjében”
A napokban került a kezembe egy régi könyv Szentlászlóról, arról az Árpád-kori kelet-szlavóniai kis faluról, amelyet >
Fremond Árpád „szája ízének” megfelelően
A jobb napokat is megélt Hét Nap – a Magyar Szóhoz, a Pannon RTV-hez és a >
A vitustánc folytatódik
Vučić azonban nem a két kisebb szerbiai településen aratott fényes győzelmet, hanem a Szerb Tudományos Akadémián, >
PÁSZTORMESE A MAGYAR KÉPVISELŐK FÓRUMÁNAK
A VMSZ „küldöttségének” a KMKF ülésén való részvételével kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, hogy miért >