2024. június 2. vasárnap
Ma Kármen, Anita, Péter, Marcellinusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Csendes politikai karnevál

„A távolmaradók úgy járnak, mint az egyszeri emberek, akik végigizgulják a lottóhúzást miközben eszükbe sem jut, hogy ők maguk még szelvényt sem váltottak, hogy nyerhetnének.” Magyari Nándor László (Systemcritic):

(…) Nem állítom, hogy a most folyó választási procedúra és a kampány mindenhol csupán politikai karnevál (afféle az ókori Rómát idéző Saturnalia, melynek elteltével minden visszaalakul régi önmagává), de azt igen, hogy távol áll az ideálistól. Kezdve az új szabályozástól, mely a szavazatok szétszóródásának és a kevesebb legitimitásnak kedvez, és bezárólag a megfélemlítettségből, no meg a fellengzős magabiztosság keverékéből származó jellegtelen kampányig. Nincs értelmes közvita (talán Bukarestet leszámítva) és  föl sem merül az eddigiek elszámoltatása, de igazi politikai programokat sem látni, olyanokat melyek legalább a megvalósíthatóság és a közhasznúság lehetőségével kecsegtetnének, és túlontúl sok az „egzotikus” jelölt, a karneváli figura, és a láthatatlan „biztos befutó”. A helyhatóságok tevékenységét pusztán fizikai/infrastrukturális fejlesztésekben elgondoló – kampányokban épül a legtöbb autópálya, víz- és csatorna vezeték, iskola, óvoda, kórház és játszótér, stb. , no nem betonból, aszfaltból, téglából és acélból, hanem szavakból – legtöbb jelöltnek eszébe sem jut, hogy vannak/lehetnének más prioritások is. Amit a legkevésbé látok a tervek között, az a helyhatósági tevékenység megújítása, modernizálása, mondjuk az e-adminisztráció bevezetése, a participatív-büdzséképzés, elszámoltathatóság és az átláthatóság növelése, az engedélyeztetési eljárások egyszerűsítése, az egyablakos ügyintézés, a kapcsolattartás és tájékoztatás új formáinak létrehozása, a bürokratizmus csökkentése, stb. Jellemző, hogy még akik újító szándékkal lépnek föl, azok sem képesek fölvetni sem, a máshol már rutinszerűen működő új adminisztrációs formák kérdését (tisztelet a kevés kivételnek) és ez sokat elárul elmaradottságunkról, és sok esetben az elszigeteltségről is, melyben hétköznapjainkat éljük. Kevés, nagyon kevés a tudás, az adminisztratív know how a helyhatóságokban, és az innováció, az új megoldások keresése, ha egyáltalán lehetséges, még attól is kevesebb. Úgy tűnik az innováció, az új iránti nyitottság nem trendi, nem divatos tájainkon, nekünk a régi rossz beidegződések, mentalitások, a jó korrupt adminisztráció megörzendő érték (és erre a maradi tradicionalizmusra hallatlanul büszkék is vagyunk!), a merre tovább kérdése el sem hangzik. Viszont annál nagyobb a múltba forduló hajlam, sok helyen a hangadóknak a múlt a jövő, mégpedig egy olyan múlt, mely fogolyként tart, kezünk-lábunk megköti, esélyt sem ad a változásra, a megújulásra. Erre a rosszul kondicionált, demokratikus politikai kultúrával nem rendelkező választók is vevők, különösen ott, ahol semmi más csak etnikai mozgósítás folyik, mindkét oldalon, a múlt szimbólumainak újbóli kisajátítása, anélkül, hogy ezek prioritását, előremutató jellegét (ha ugyan van nekik?) egyáltalán fölvetnék.

Mégsem haszontalan dolog részt venni a voksoláson, mint ahogy nem értelmetlen leírni az ideálisat, hiszen egyébként mihez mérhetnénk a „világot”, még a legeltorzultabbat is. A távolmaradók úgy járnak, mint az egyszeri emberek, akik végigizgulják a lottóhúzást miközben eszükbe sem jut, hogy ők maguk még szelvényt sem váltottak, hogy nyerhetnének? Meg aztán a politikai hatalom átruházás, az elöljárók ki- és megválasztása, annak eredménye, mindenkire kihat, azokra is, akik távol akarják tartani magukat a „rusnya politikától”, hiszen ezzel nem tesznek mást (Max Webert parafrazálva), minthogy másokra ruházzák át azt az egyetlen lehetőséget, amivel beleszólhatnának: saját voksukat adják és ezzel engedik profitálni a magánhasznukat leső korrupt politikusokat. A politikai folyamat nem áll meg, hanem mások döntései alapján folytatódik, egyszóval illuzórikus azt gondolni, hogy a távolmaradás, a részvétel megtagadása jobbá teszi a világot, miközben persze, opciót fejez ki az is, csakhogy, ha úgy tetszik passzívat, a feladást közvetíti. Mintegy igaznak és valósnak ismeri el a politikai karnevált, érzése szerint nem vesz részt benne és a partvonalról nézi azt, de közben éppen mert passzív fogyasztója, és többnyire kárvallotja annak, még a dolog kellemes, bizsergető érzéséből sem részesül.

2016. június 1.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ha Putyin nyer, a holokauszt óta a legrosszabb népirtásra kell számítani Ukrajnában

A washingtoni Háborús Tanulmányok Intézetének szakértője, Karolina Hird figyelmeztet erre a Daily Telegraphban. Hird folyamatosan figyeli >

Tovább

Erődemonstrációként békemenetet szervezett Orbán Budapesten

Több tízezren sorakoztak fel a hívására, miután a választást úgy állítja be, hogy az fordulópontot jelent >

Tovább

Az utolsó esély

Magyar Péter villámhadjárata sajnos későn indult ahhoz, hogy jövő szombatig sokkal többen csatlakozzanak hozzá azok közül, >

Tovább

Hogyan lett Magyar Péter kedvencből Orbán legveszélyesebb ellenfele

Bécsből Dombóvárra rándult át a Neue Zürcher Zeitung közép-európai tudósítója, hogy a 17 ezres városban 250 >

Tovább

A 18 év után megtartott tévévita a változás jele

A változás jelének tartja a Bloomberg jelentése, hogy az este, 18 év óta először választási tévévita >

Tovább

Berlin téves úton a Balkánon

A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárja úgy látja, hogy téved a német külpolitika, amikor Szerbiára összpontosít >

Tovább

A magyar diplomácia kihívás az elismert normákkal szemben

Erre mutatott rá a Kelet-Európai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (ZOIS) elnevezésű német intézet oldalán Kopper Ákos >

Tovább

Állandó blokád 2025-ig? Brüsszelben egyre nagyobb a félelem Magyarország EU-elnökségétől

A Kurier úgy értesült, hogy Brüsszelben fokozódnak az aggályok a 2. félévben esedékes magyar elnökség miatt, >

Tovább

Világvége hangulat lesz úrrá Ukrajnán

Ezt tapasztalta a helyszínen a Süddeutsche Zeitung közép-európai tudósítója, Cathrin Kahlweit. A háború elején még a >

Tovább

Magyarországra a világon semmi szükség sincs

A Frankfurter Allgemeine Zeitung felelős külpolitikai szerkesztője azt a következtetést vonja le a tegnapi botrányos brüsszeli >

Tovább

A Nyugat és tétlenül nézi a saját hanyatlását

Nem követeli meg már a gyerekektől sem, hogy azok teljesítsenek, mindent eluralnak a politikai szempontok, lásd >

Tovább

„Békeösztön”: Orbán Viktor lekicsinyli Putyin erejét és támadja az USA-t

Hegedűs Dániel szerint Orbán Viktor a legtöbbször kiegyensúlyozza a nyugati szövetségesekkel szembeni kötelezettségeket, illetve az Oroszországgal >

Tovább