Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Veszett fejsze nyele
J. Garai Béla
Talán nem ártana meghívni baráti látogatásra Belgrádba Milo Đukanovićot, hátha a dörzsölt montenegrói tud segíteni ezeknek a dilemmáknak az eldöntésében. J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Nem elég a szerb vezetésnek az aktuális migránsválság meg a makacs pristinaiakkal vívott kilátástalan küzdelem, hanem még a külföldiek részéről érkező megalázó kioktatásokat is el kell viselnie! A napokban előbb a montenegrói miniszterelnök „húzta ki a gyufát” náluk, azután pedig a német külügyminisztérium európai ügyekkel megbízott államminisztere.
Milo Đukanović, mint tudjuk, már azzal is rászolgált a volt testvérek megvetésére, hogy kimesterkedte Montenegró kiválását a kéttagúra zsugorodott jugószövetségből, majd még nagyobb ellenséges gesztusként elismerte Koszovó függetlenségét. Minderre a múlt héten a belgrádi vezetéshez intézett „testvéri tanáccsal” tette fel a koronát, amelynek lényege: lássátok be, hogy a Koszovóért folytatott küzdelem hiábavaló!
„Ezt a küzdelmet, sajnos, már a korábbi nemzedékek és vezetőik elvesztették, ezért sugalltam Boris Tadićnak és Aleksandar Vučićnak, hogy egy korábban elvesztett küzdelem miatt ne kockáztassák Szerbia jelenlegi és jövőbeni fejlődését”, nyilatkozta a podgoricai vezető egy belgrádi tévécsatornának. „Szerbia jelenleg nem rendelkezik azzal a privilégiummal, hogy megoldja a koszovói problémát, és olyan helyzetbe került, hogy csupán a cechet fizetheti a vesztett háború után…”. Majd még azt is hozzáfűzte, hogy az igazi államférfiúi bölcsesség abban nyilvánul meg, hogy helyesen értékeli a realitásokat, és felismeri, bármennyire is fájdalmas ez számára, hogy eleve vesztes csatákat nem szabad folytatni.
Ezt akár úgyis értelmezhetjük, hogy a jelenlegi belgrádi vezetés híján van ennek a bölcsességnek… Veszett fejsze nyelét akarják menteni. Vezetői szinten ugyan nem reagáltak a nem túl diplomatikus nyilatkozatra, a hírportálok hazafias kommentelői azonban nem maradtak adósak. Érdemes idézni belőlük, mert jól jellemzik a közhangulatot. „Pont egy olyan górac osztogat nekünk bölcs tanácsokat, mint Milo”, vélekedett egy hozzászóló. Egy másik vélemény: „A koszovói csata majd akkor veszett el, ha mi mondjuk”. Még egy tömör vélemény: „Njegoš most biztosan forog a sírjában”.
Mellesleg, a montenegrói helyzetet jól ismerő elemzők már a szétválás idején azt emlegették, hogy a történelmi szakítás legfőbb oka éppen Koszovó volt. A podgoricai vezető idejében felmérte, hogy ezt a csatát már elvesztették, és a közös államban a koszovói kolonccal a nyakukon nem sok kilátás van felzárkózni a felemelkedést ígérő európai közösséghez. Ő megértette a realitást.
Nem kisebb vihart kavart Michael Roth német külügyi államminiszter sem, aki belgrádi látogatása során időt szakított arra is, hogy előadást tartson a Politikai Tudományok Karának hallgatói, a leendő politikusnemzedék tagjai előtt. Ott hangzottak el azok az inkriminált mondatok, amelyek oly heves reagálásokat váltottak ki. Roth ugyanis kifejtette: ha Szerbia eltökélt abban a szándékában, hogy az Európai Unió és nem pedig az Orosz Föderáció része legyen, akkor Németország támogatja ez irányú törekvésében. Arra is emlékeztetett, hogy az uniónak saját kül- és biztonságpolitikája van, és elvárja Szerbiától, hogy fokozatosan ehhez igazodjon. (…)
Azt gondolhatnánk, hogy a német államminiszter által kifejtett uniós nézetek régóta ismertek, nincs bennük semmi új, sem sértő, ezért nem is okozhatnak meglepetést. Ivica Dačić külügyminiszter és Aleksandar Vulin szociálisügyi tárcavezető mégis olyan vérmesen reagáltak, mintha legalább is ultimátumról lenne szó. A szocialista politikus diplomáciai köntörfalazás nélkül „nem helyénvalónak és sértőnek” minősítette a német vendég megállapításait, azt állítva, hogy „vulgarizálja Szerbia külpolitikáját”. Dačić szerint ugyanis „Szerbia és Oroszország hagyományos barátok, de senki sem nyilatkozott még úgy, hogy Szerbia az Orosz Föderáció része akar lenni”. Az állandó szereptévesztésben levő és minduntalan a külpolitikába belekotyogó szociálisügyi miniszter, Aleksandar Vulin pedig nyilatkozatban „világosította fel” Michael Roth-ot, hogy „Szerbia nem egy terület, hanem szuverén állam, amelynek joga van önálló külpolitikát folytatni, saját érdekeit védeni és megválasztani barátait”. Nyilvánvalóan a német államminisztert nem sorolja ezek közé. (…)
Talán nem ártana meghívni baráti látogatásra Belgrádba Milo Đukanovićot, hátha a dörzsölt montenegrói tud segíteni ezeknek a dilemmáknak az eldöntésében.
Következő cikk: Város a vízen: gondolákat vásárol a szabadkai önkormányzat
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teher az ellenzéknek
A Diákmozgalom ezzel szemben meg sem próbált a régi módon kifutópályát építeni. Ezért vannak a plenáris >
A „pragmatikus” politika
„Az, hogy paranoiás vagy, még nem jelenti azt, hogy nincsenek a nyomodban” – hangzik a cinikus >
Manapság már nem égetik el a „káros könyveket” csak kiiktatják a közéletből
Már régen belenyugodtam, hogy nagy hatalomnak vannak ilyes kis politikai bosszúi, és tudom, hogy ebben nem >
A kisebbségek szabják meg a többséget?
Orbán bukása a VMSZ számára hatalmas sokk volt: egyrészt elveszítette patrónusát, másrészt az új magyar kormány >
A hármas
Világos a kép: vagy megragadjuk a lehetőséget, és szavazatainkkal támogatjuk azokat, akik jobbulást, haladást, fejlődést akarnak >
A harmadik magyar az Egyetemisták listáján
„Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, amíg megfogja az egeret.” Teng Hsziao-ping szavai jól leírják >
(EGYELŐRE) KÖVETKEZMÉNYEK NÉLKÜL
Egy héttel az esemény után még csak arról sem érkezett információ, hogy fegyelmi eljárást indítottak volna >
VMDK: AZ EGYETEMISTA LISTÁT TÁMOGATJUK A KÖVETKEZŐ VÁLASZTÁSOKON
A vajdasági magyaroknak meg kell érteniük: ebben a pillanatban az egyetemista lista támogatása szolgálja leginkább a >
Nálam egy név emelkedik ki: Öreg Anna
A szabadkai baráti társaság a VMSZ után szintén keményen megorrolt rám. Úgy látszik, sokan a kritikánál >
A délvidéki magyarság kálváriája
Egy jelentős vajdasági magyar alkotó új könyve már nem a vajdasági magyar könyvkiadás keretében jelenik meg, >
VÉDEKEZÉS ÉS AZ UTOLSÓ NAPOK: Hogyan húzzák ki a független média fogait
A rezsimpárti média minden kapcsolatát elvesztette a valósággal, kezdte elveszíteni a mérkőzést a teljes kívülállókkal, azzal >
A vajdasági magyar politika ma leginkább egy partra vetett, vergődő hal képét mutatja
A legnagyobb probléma nem egyszerűen az, hogy kevés az ellenzéki szereplő vagy gyenge a szervezettség. Sokkal >