Újra itt a Napló! - hozzászólások

Szerettem a Naplót, amíg megjelent minden számát megvettem, olvastam.

Ezt már nem szeretem: a két szép kövér, megpattant "faszagyerek" (Dylan Dog) befészkelte magát a megfelelő alapítványa és jogot formál arra, hogy filléres emlékeikből nagy pénzt kaszáljanak, mert (saját véleményük szerint) ők ezt megérdemlik.

Kíváncsi vagyok mennyi pénzt nyúlnak le a régi cikkekért. Az a baj, hogy közben a Vajdaság Mára támogatás hiányában a megszűnés vár.

Kollektív amnézia sújtotta társadalmunkban utólag könnyű faszagyereknek lenni. Különösen egy összkomfortos, magyarországi karosszékben ülve. Hol voltak ezek az "úriemberek" akkor, amikor a Napló munkatársai, a megboldogult Keszég Károllyal az élen, elkeseredett küzdelmüket vívták a fennmaradásért, de mindenekelőtt a vajdasági magyarságért?

Alfőldi Mihály
2009. május 30. 21:56 | #1

**Egy hír a mennyei szerkesztőhöz Németh Zoltán 2009. március 4.,**

Olvashassuk e folytonosan ?

Hát ezek a hozzászólások, és íme, válaszunk:

@ Alföldi Mihály: igen, bízunk abban, hogy folytonosan olvasható lesz.

@ Dylan Dog: a „könnyű utólag...” kifejezés nem helytálló, és nem kollektív, hanem egyéni emlékezetkiesésre vall. Tudniilllik elsőként voltunk „faszagyerekek”, amikor az állami sajtót Milošević vasököllel tartotta ellenőrzés alatt. Ki is rúgtak bennünket azonmód, hogy saját pénzünkön, nem kis erőfeszítéssel létrehoztuk a Naplót. Hogy hol voltunk az alatt az idő alatt? Hát én speciel Horvátországban és Boszniában. 92-től 95-ig. A háború kellős közepén. Nem volt víz, áram, fűtés, telefon, persze karosszék se. Csak vér, pusztítás és ínség. Ennyire szörnyű azért még a Vajdaságban sem volt.

@ fehér ló fia: a tények ismerete nélkül nem ajánlatos elhamarkodott következtetéseket leszűrni. A két alapító (Bódis Gábor & Németh Árpád) ezúttal, másodszor is a saját pénzéből hozta létre a Napló online kiadását. Az adófizetők alapítványi pénzéből nem kapunk egy vasat sem. Igaz, nem is kértünk. Magunk is adófizetők vagyunk, tehát a mi verítékünk is benne van az alapítványi költségvetésében, valamennyi vissza is járna, ennek ellenére soha nem folyamodtunk segítségért. Húsz évvel ezelőtt, és ma sem. Pénzt pedig – mértéktől függetlenül – nem tudunk kaszálni, hisz nincs bevétel. Ezzel a kérdésre is válaszoltam, hogy mennyi pénzt nyúlunk le a régi cikkekért, amelyeket egyébként – szintén a saját zsebünkből – becsülettel ki is fizettünk. Viszont ha már az elszámoltatásnál tartunk, elmondom: induláskor sok pénzt költöttünk a Naplóra. Több autó árát. Ez az összeg tehát nem alapítványi támogatásból származott, hanem a két alapító saját megtakarításából. Ezért hívták, hívják magánlapnak, csak ma már hajlamosak az olvasók és egyes szerzők egyaránt elfelejteni a körülményeket. Amíg én „háborúztam”, és embereket, kollégáimat, újságírókat öltek meg mellettem, Gábor a saját pénzéből tartotta el a szerkesztőséget. Ezekkel a pénzekkel, a tulajdonunkat képező eszközökkel soha senki el nem számolt velünk. Igaz, ezt sem kértük. Magyarán: a legenyhébb kifejezéssel élve is vagyonunk eltűnt, elsikkadt. A két alapító elszámoltatása épp ezért enyhén szólva túlzás. Még valami: nem hiszek a támogatás intézményében. Ha erre vártunk volna, sose született volna meg a Napló.

http://www.magyarszo.com/fex.page:2009-05-30_Ujra_itt_a_Naplo.xhtml

Újra itt a Napló!

U. i.: Válaszom közben megjelent a Magyar Szóban, nem sokkal utána pedig fehér ló fia reagálása:

„fehér ló fia
2009. június 12. 22:27 | #5

Németh Árpád | #4 - Meggyőzött. Elnézést a kemény szavakért! Megzavart a középső kép, a Pannónia Alap felirat, na meg az, hogy előtte olvastam el a Szülőföld Alap támogatottjairól írt cikket (Agenda Polgári Egyesület, 40+ millió).

Elnézést kérek.”

A bocsánatkérés elfogadva. Hadd tegyem hozzá, nem jellemző, hogy bárki beismerje tévedését, és elfogadja más igazát. Emiatt még inkább méltányolom a választ.