Ma Ármin, Pálma, Izidor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Urbán András: Fontos megmutatni ezt a mi világunkat is
Sok minden meghatározza a program összetételét, kezdve az attraktívnak tűnő lehetséges felhozataltól az anyagiakon át a mi ars poetikánkig. Rizsányi Attila (Vajdaság Ma):
(…) – A fesztiválra (Deziré) ebben az évben is a térségből hívtak meg előadásokat. Nyilván nagyban meghatározó tényező az aktuális színházi felhozatal, de mégis: a válogatás egy előre meghatározott, konkrét koncepció szerint történik, vagy a különböző okok miatt meghívott darabok listája nyomán, tehát inkább utólag sikerült meghatározni például a Borderline címet?
– Sokszor beszéltünk már erről, azaz az alcímekről. Az alcím végül is egy játék, egy meghatározott kontextus, amin keresztül is szemlélhető a program. Persze van egy előre megfogalmazott szándék a válogatást illetőleg, azonban ez nem egy egzakt terület. Sok minden meghatározza a program összetételét, kezdve az attraktívnak tűnő lehetséges felhozataltól az anyagiakon át a mi ars poetikánkig.
(…) A Desiré fesztiválnak sajnos nincsenek anyagi lehetőségei arra, hogy személyesen kiküldjön szelektorokat külföldre, hogy előadásokat nézzenek, válogassanak. Máshogy történik ez a dolog. Ugyanakkor nyilván meghatározó az a tény is, hogy mekkora anyagi kerete van egy fesztiválnak. Sajnos e téren nem dicsekedhetünk valami óriási büdzsével. Illetve megnehezíti még a válogatást, a szervezést az is hogy minden folyó évben derül ki a fesztivál támogatottsága, és az is elég későn, úgyhogy nem lehetséges előre tervezni. A térség azonban most is hét országot jelent, és ha őszintén szembenézünk azzal, hogy mi, akik ebben a térségben élünk, mennyit is mozdulunk ki egy évben, és meddig is utazunk el, akkor azért ez egy komoly nemzetközi történet is egyben. Fontos számunkra az a tény is, hogy egy előadás milyen mértékben tud hozzánk szólni olyan dolgokról, amik érintenek bennünket, akár formailag illetve mondanivalójukat tekintve, tehát akár társadalompolitikailag, esztétikailag.
– Három Urbán-rendezés is szerepel a programban, s közben tudjuk, hogy az elmúlt évadban meglehetősen sokat dolgozott különböző helyszíneken. Miért éppen ezekre a darabokra esett a választás: a szabadkai nézőknek, illetve a Desiré-közönségnek konkrétan ezekkel kíván mondani valamit rendezőként?
– Ez összetettebb. Idei koncepciónk egy része az is volt, hogy olyan produkciós központokat, illetve színházakat hívjunk meg, amelyek egyfajta műhelyként is működnek, ilyen a szarajevói Mess, vagy a zombori színház, ami a koprodukcióit illeti, és a cetinjei is. Ám nem utolsósorban: ezeknek az előadásoknak az aktualitása is meghatározó volt, vagy a What is Europe? esetében maga a szerző, Végel László, a Gogoland esetében Herceg János. Persze nem jelentéktelen a számomra, hogy a szabadkaiak láthassák a munkáimat, és örömmel veszem, hogy sokuknak ez szintén fontos is, legalábbis a visszajelzéseket nézve, ugyanakkor fontos a résztvevőknek megmutatni ezt a világot, ezt a mi világunkat is. (…)
– A Kosztolányi Dezső Színház csapata rendszerint magára vállalja a szervezési feladatok oroszlánrészét, viszont az említett racionalizáció keretében kettővel csökkenteni kellett a munkatársak számát is. Sikerült vagy sikerülhet pótolni ezt a hézagot, s mekkora problémát jelent ez a mindennapi munkában akár a színházban, akár a fesztivál kapcsán?
– Mint említettem, ez bennünket teljesen taccsra vág. Így is mindig felülteljesítettünk, létrehoztunk olyan dolgokat, amiről sokan álmodni sem tudtak. Ne feledjük, a Desiré fesztivál mellett mi egy jelentős repertoárt, produkciót, programsorozatot is működtetünk, ugyanakkor egy épületet is karbantartunk stb.
– Szervezőként hálátlan feladat ilyen jellegű kijelentést tenni, de színházi emberként mely előadásokra kíváncsi különösképp, melyeket várja a leginkább? Saját darabjainak szabadkai fogadtatása mennyiben foglalkoztatja így előzőleg? És mit üzen azoknak, akiknek nem sikerül jegyet váltaniuk a kiszemelt előadásokra?
– Jelen pillanatban én főként a fesztivált létrehozó intézmény igazgatójaként vagyok angazsálva, nem foglalkozom a saját előadásaimmal, a Desiré egészére koncentrálok. Persze várok produkciókat, mint amilyen a Silling Árpád rendezte Ameddig a szem ellát, illetve Oliver Frljić A ti erőszakotok, a mi erőszakunk című előadása, de így valahogy hazudok, mert a többi produkció is ugyanolyan fontos és kedves a számomra, s ezt valóban gondolom, nem afféle közhelyként mondom.
Következő cikk: Szocializmusban nőtt fel az új first lady
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az összebékíthetetlen táborok
Miközben a Ćacilendban Baja Milan Kninđa dalait zengték a hangszórók, pár száz méterrel odébb a belgrádi >
A vajdasági magyar kisebbség szellemi egységének ápolója
A minap Németh László a Belgrádi Főegyházmegye érseke, a kisebbségi magyar politikusokkal ellentétben emberi hangon és >
„Ezek nácik”
A parlamentben durva szavak hangzanak el. Ezek nácik, mutogat Ana Brnabić a szerbiai parlement elnöke az >
A VALÓSÁG VISSZAVÁG
Vučić elnök azt szeretné, ha nem tudnánk megkülönböztetni a jót a rossztól, a hamisat a valóstól, >
Az uralkodó osztály a saját propagandájának áldozata lett
A kormánypolitikusok náciknak nevezik a fiatalokat, illetve a mögöttük rejtezgető „felbujtogatókat”. Nyilvánvaló, hogy nem erről van >
Édentől balra
Ezért is írtam az esszé végén, hogy az „út keresése vereséggel végződhet”, de a „vereségnek megszületnek >
A SÖTÉTSÉG TERJESZTŐI
Mindebből az derül ki, Pásztor Vučić szavait ismételgeti, továbbra is szorgalmazza, hogy a közösség felejtsen el >
Eltűnt a türelmes középút
Az ember vagy ide, vagy ide kényszerül. Mindeközben az írástudók sopánkodnak, hogy nincs többé társadalmi befolyása >
„EGY KÖZÖSSÉG, EGY PÁRT, EGY VEZÉR”
Fremond Árpád és Juhász Bálint általában, a különböző eseményeken többnyire úgy jelennek meg, mint a pártelnök >
Magyar, szerb két jó barát?
Együtt harcol? Nem áprilisi 1-i tréfa volt a hír, hogy a magyar és az akkor lemondásban >
SZERB VILÁGOT ÉPÍTŐ KISEBBSÉG(ÜGY)I MINISZTEREK
Demo Beriša is csak az egyik a Đuro Macut bosszúállónak is nevezett kormánya lojalista miniszterei közül. >
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >