Ma Tímea, Irma, Jakab, Fülöp névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk
A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kínai fogamzásgátló
Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Rendőrségi jegyzőkönyvekből
Szebenitől. Egyszóval hiteles. >
A legjobb motor a világon
István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A zsemle ára
Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >
Napi ajánló
Azt is látja, amit nem lát
Egy este Tolnai Ottóval
„Aztán meg kellett próbálni lejönni lassan a szerről, aminek Tolnai Ottó a neve, és kis dózisban is függőséget okoz.“ Keresztury Tibor (Litera):
Harminc éve hallgatom tátott szájjal, kerekre nyílt szemmel Tolnait – és nem tudok betelni vele. Igyekszem követni a mozgását, hogy el ne mulasszam aktuális fellépését, ami nem könnyű feladat, hisz alakja illékony, megfoghatatlan: mikor azt hiszed, Palicson van, Párizsban csücsül, amikor Zentán látták, az Adrián tartózkodik, amikor Berlinben van ösztöndíjjal, egyszer csak szembe jön veled az Oktogonon. Egyszerre nincs sehol, és van jelen mindenütt. Ezért lehet, hogy nyilvános szereplése mindig meglepetést okoz: meg van hirdetve, tudható, hogy mindenképpen ott lesz, mégis őszintén rácsodálkozol: jé, itt van az Ottó! És mondja, mondja, mondja, végetérhetetlenül.
Mondja, totálisan függetlenül attól, hogy mi a beszélgetés apropója, tárgya, vagy hogy a beszélgetőtársa mit kérdezett. Tolnait ugyanis régóta nem kötik már afféle konvenciók, önkorlátozások, hogy a neki feltett kérdésekre válaszoljon: ősidők óta túl van már ezen, teljesen más kategóriákban gondolkodik, más dimenziók között mozog. A bonyolult konstellációkat, tízperces kitérőket, novella-értékű elkalandozásokat, beépített pazar epizódokat, s a minderről eszébe jutó apró részleteket tartalmazó eleven szövegfolyam tartalmazza persze a választ is a moderátor fél órája feltett kérdésére, csak éppen nem úgy. A kérdést ugyanis máshonnan, másfelől közelíti meg: saját jól berendezett, külön bejáratú világa felől. Így lesz Tolnai minden nyilvános szereplése műalkotás, pontosan úgy, mint bármelyik könyve, hisz a színpadon ugyanarról van szó, mint amiről ott olvashatsz, ahol valamelyik könyvét tetszőlegesen felütöd. Mindig újat mond, noha mindig ugyanarról beszél. Saját rendszerén belül mindez konzekvens, egy irányba mutatnak az epizódok, a végeláthatatlanul sorjázó apró részletek; az embert úgy a tizedik perc táján beszippantja szőröstül-bőröstül, és onnantól magával ragadja, viszi. Zúg a fejed, ömlik rád ez az áradó színes kavalkád, a semmihez és senki máshoz nem fogható Tolnai-univerzum. Jól érzed magad. Legközelebb akkor térsz magadhoz, ha vége van.
A közelgő születésnap okán rendezett pénteki esten Hartyándi Jenő és Villányi László portréfilmje, valamint Villányi és Danyi Zoltán köszöntője után Gyimesi Tímea próbált meg medret vájni, vagy legalább irányt szabni a beszédhez, de szerencsére csak egészen ritkán fordult papírjához, amelyre a kérdéseit jegyezte fel előzetesen. Már az első kérdésére azt válaszolta ugyanis Tolnai, hogy teljesen megigézték a teremben levő csillárok, alig bírja róluk levenni a szemét. Erről eszébe jutott, hogy valami távoli ismerős első férjénél ötven csillár volt a padláson, akkor hallottak róla, amikor Jutkával, a feleségével gyúródeszkát vettek a piacon, később meg is tekintették őket. És hogy elkészítette a vasfüggöny emlékművét, amit most meg is mutat, és felemelt két szögre tekert drótdarabot. Gyimesi Tímea ekkor még igyekezett kézben tartani a zablát, a kontrapunkt szerepével próbálkozott, sőt, az idődimenzió kérdése is felmerült benne az életmű kapcsán, mire az író elmondta, hogy Zentán Benes volt a gimnáziumi rajztanára, és hogy őt tulajdonképpen kezdettől csak a képzőművészet érdekli, főként a festészet foglalkoztatja, és hogy állt egyszer egy nagy délszláv festővel egy gyönyörű kép előtt megrendülten: „így kéne festeni”, sóhajtott ez a nagy délszláv festő, de aztán kiderült, hogy az ő képe előtt állnak… És hogy a sima azúr, valamint az adriai azúr között jelentős, mondhatni lényegi különbség van, és hogy ő ennek a nagy délszláv festőnek egy csomó kérdést feltett, melyek a több évtizedes azúr-kutatásai során merültek fel benne.
Erről az jutott eszébe, hogy egy helybéli festő-ismerőse nappal a palicsi atomokkal foglalkozott, miközben éjszaka a világ legfontosabb értelmiségijeivel levelezett: elővett egy kalapdobozt, benne megannyi kézzel írt levél és válasz, Szilárd Leótól Stanislav Richterig. Aztán hogy egy Gyimesi nevezetű festőnél egyszer csodálatos, nagy kifeszített vásznakat látott, mondta is a mesternek, milyen gyönyörűek, de kiderült, hogy nem foglalkozik festészettel, hanem azokon a vásznakon szárítja az összegyűjtött gyógynövényeket. „Azt is látod, amit nem látsz”, mondta Tolnainak, aki a roppant jelentőségű Hangya András műtermében mindössze egy tábori ágyat és asztalt látott, a képei meg olyanok voltak, mintha egy hangya ment volna végig rajtuk festékes lábakkal, és a mester ezeket a képeit feladta postán különféle embereknek. A legjobb művét viszont kettévágta, mert idősödő felnőttként is nagyon félt az apjától, aki egy mogorva vasutas volt, többnyire szolgálatban, de néha hazajött és jól megverte, mert nem akarta, hogy festő legyen. Később – folytatta az író az elpilledő moderátor megadó jóváhagyása mellett – elkezdett foglalkozni a madárfestészettel, mert megtudta, hogy van Magyarországon madárfestő iskola; mint a portréfestők, csak ők kizárólag madarat festenek. És hogy milyen különös, hogy „egy kép egyszercsak jelez”: így jelzett neki váratlanul egy az áldozatára lecsapó sast ábrázoló, különösebb színvonalat nem képviselő festmény. És hogy remekül tud Nádler Istvánnal télen ülni a fehérségben, hosszan csodálva nagy vásznain a feketét.
Később egy orosz generális és a svéd király jött szóba, hangyányit itt elpilledtem, így nem tudhatom sajnos önöket informálni, milyen kontextusban is merültek föl, de oka volt, kétséges nem lehet. Meg hogy a barátja – egy nagy kutyabarát – kutyáját a szomszéd szűcs felakasztotta és megnyúzta, mire a barátja bosszúból átkot tett rá egy cigányasszonynál, s mikor a szomszéd közelesen meghalt, a javasasszony felhívta, na, rendben van a dolog? És hogy jót is tett az a szűcs életében azért, mert egyszer például visszavarrt egy kihasított húsdarabot egy lóba, mielőtt megették volna.
Gyimesi Tímeának ezen a ponton még egyszer sikerült beszélgetőtársát hősiesen visszaterelnie a szűkebben vett művészet vizeire; Tolnai elmondta, hogy a maga részéről esszé és próza között nem tesz különbséget, a képzőművészet és az írás közti üres területeken bolyong, továbbá hogy száz önarcképet festett gyufaszállal, mert nem bízott a portréfestőjében, akinek a Digitális Irodalmi Akadémia számára az ő arcképét kellett megfestenie. Ő egyébként – folytatta egy pillanatnyi szünet nélkül – olyan, mint a rezgő nyárfa, úgy nyit meg egy kiállítást; de verset is éppúgy olvas fel, mint ahogy erről a közönség az est végén megbizonyosodhatott. Végezetül Szelevényi Ákos fújt olyan hétpercet, hogy a hideg futkározott a hátamon, aztán meg kellett próbálni lejönni lassan a szerről, aminek Tolnai Ottó a neve, és kis dózisban is függőséget okoz.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A júniusi választáson sikerül Fico orrára koppintani?
Ódor Lajos szerint azok a szavazópolgárok, akikkel ő szokott találkozni, egyértelműen abban bíznak, hogy a júniusi >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Az EU új keleti bővítése győzelmet jelentene Putyin felett
A Spiegel szerzője, Michael Sauga szerint manapság teljes az egyetértés az ügyben, hogy a 20 évvel >
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >