Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Srebrenica, a nagyhatalmak szégyene
Az utat azzal tisztították meg végleg a szerbek előtt, hogy az ENSZ békefenntartóit irányító Robert Smith tábornokot Genfben korculai szabadságra küldték, az egyetlen embernek pedig, aki a kéksisakosokat utasíthatta volna, az ENSZ-főtitkár japán megbízottjának, Akasi Jaszusinak pedig kétnapos dubrovniki pihenést javasoltak. Vörös Szabolcs (Válasz):
Délelőtt fél 12-kor kezdődött a bosznia-hercegovinai Srebrenicában a 22 éve történt népirtásról való megemlékezés. Idén 71 áldozatot temetnek el a városka melletti Potocari emlékhelyen, szemben azzal a mezőgazdasági épülettel, ami egykor a várost védő ENSZ-katonák bázisa volt. Ezzel 6574-re emelkedik az emlékhelyen nyugvó áldozatok száma – 1995-ben összesen 8372 bosnyák férfit és fiút gyilkoltak le a Ratko Mladic vezette boszniai szerb csapatok.
Magas rangú szerb vendég idén nem lesz jelen, a 20. évfordulón megdobált Aleksandar Vucic szerb elnök azt mondta, megértették az üzenetet, hogy nemkívánatosak a megemlékezésen. A terhelt bosnyák–szerb viszonyra mi sem jellemző jobban, mint hogy Belgrád még azt a 2007-es ENSZ-döntést is vitatja, amely genocídiummá minősítette Srebrenicát, mondván, a háborús bűncselekményeket „a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el”.
A II. világháború utáni legsúlyosabb európai népirtás pontos körülményeinek feltárásához valószínűleg még évtizedek kellenek, de a már említett 20. évfordulón a The Observerben megjelent egy hosszú cikk, amit a délszláv háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) volt szóvivője írt titkosítás alól feloldott, főként CIA-dokumentumok alapján. És ami ha feloldozást nem is ad a sokszor kárhoztatott holland kéksisakosoknak, legalábbis árnyalja a felelősségüket.
*
1992 tavaszán, miután Bosznia és Hercegovinában úgy döntöttek, kiszakadnak Jugoszláviából, a boszniai szerb hadsereg ellentámadásba lendült, az etnikai tisztogatás miatt pedig tízezrek kényszerültek menekülni, főként Gorazdébe, Zepába és Srebrenicába – ezeket sikerült megtartania a bosnyák hadseregnek, vagyis relatíve biztonságosak voltak; Srebrenicában 9 ezerről 42 ezerre duzzadt a lakosság. Az embertelen állapotokat látva az ENSZ úgy döntött, kijelöl hat biztonságos körzetet, amiket kéksisakosai, az Unprofor védelme alá helyezett. Tisztában voltak ugyanis a helyzettel: egy 1993. áprilisi biztonsági tanácsi jelentés például arra figyelmeztetett, hogy akár 25 ezer áldozattal is járhat, ha Srebrenica szerb kézre kerül – Radovan Karadzic boszniai szerb elnök azt ígérte, „térdig fog érni a vér”, ha megszerzik a várost.
Miután a nemzetközi közösség érdemi megegyezést nem tudott elérni, 1995 tavaszára úgy döntött, hogy Boszniát két részre, egy szerb autonóm területre és egy muszlim–horvát többségű föderációra osztja – hasonlóan a mai állapotokhoz. Csakhogy az előzetes tervek – egy Alain Juppé akkori francia külügyminiszter által rajzolt térkép – szerint a már említett három keleti, ENSZ védte város a föderáció része lett volna, ez viszont Slobodan Milosevic szerb elnök számára elfogadhatatlan volt; ahogy egy akkori CIA-jelentés fogalmaz: a három város szálka volt a szerbek torkában.
Milosevic kifogása megértő fülekre talált Bill Clinton amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadójánál, Anthony Lake-nél, aki úgy gondolta, a három bosnyák enklávét amúgy is képtelenség megvédeni. Véleményét a franciák és a britek is osztották, főleg miután világos volt, hogy az ott tartózkodó holland ENSZ-békefenntartók a kért, de végül leszavazott erősítés nélkül nem lesznek képesek ellenállni. 1995 áprilisában ráadásul Alija Izetbegovic bosnyák elnök kivonta csapatait a városból, mondván, annak védelme a nemzetközi csapatok dolga.
Eközben azonban, 1995. március 8-án a boszniai szerb hadsereg kiadta az úgynevezett 7-es irányelvét, amelynek célja az egész Drina-völgy felszabadítása volt. Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg vezérkari főnöke szerint ez úgy lehetséges, ha „teljesen eltüntetik” a bosnyákokat.
Washingtonban 1995 májusára az a vélemény alakult ki, hogy az enklávék védhetetlenek, ezért a kéksisakosok vagy kivonulnak onnan, vagy légicsapásokkal is támogatott erősítést kapnak. Május 25-én azonban a szerbek végleg átvették a kezdeményezést, miután – egy légicsapásra adott válaszként – túszul ejtettek 400 ENSZ-katonát.
Két nappal később Bill Clinton, Jacques Chirac francia elnök és John Major brit kormányfő telefonkonferencián abban állapodott meg, hogy egy időre leállítják a bombázásokat, Anthony Lake azonban azt javasolta Clintonnak, hogy erről ne tegyenek bejelentést, vagyis Srebrenicában továbbra is abban reménykedtek, hogy a szerb előrenyomulást a levegőből megakadályozzák.
A háttéralku eredményeként azonban a szerbek ekkor már – ez az ENSZ-csapatok mellett megfigyelőként dolgozó kenyai ezredes, Joseph Kingori vallomásából derül ki – annak lehetőségét vizsgálták, mi lenne az ENSZ reakciója akkor, ha Srebrenica teljes lakosságát kiűznék, kivéve a háborús bűnösöket – felfogásukban ez a harcképes férfiakat jelentette. Kingori jelentette, amit tudott, de nem vették komolyan, Mladic így június 2-án kiadta a parancsot a három enklávé muszlim erőinek megsemmisítésére. Joris Voorhoeve akkori holland védelmi miniszter szerint az ENSZ BT állandó tagjai közül legalább kettő – Nagy-Britannia és az Egyesült Államok – titkosszolgálatának volt tudomása a szerb tervekről, de ezekről a holland csapatokat sem tájékoztatták.
Mindez azt eredményezte, hogy Mladic ezután több mint egy hónapig készíthette elő Srebrenica lerohanását és a tömegmészárlást. Beszédes, hogy július 2-án, aznap, amikor a szerb tankok megindultak, az ENSZ-erőket Zágrábból irányító francia tábornok, Bernard Janvier – az amerikai felderítőgépek egyértelmű jelzései ellenére – olyan titkosszolgálati értesítést kapott Washingtonból, hogy a szerb csapatoknak „nem áll érdekükben elfoglalni Srebrenicát”.
Az utat azzal tisztították meg végleg a szerbek előtt, hogy az ENSZ békefenntartóit irányító Robert Smith tábornokot Genfben korculai szabadságra küldték, az egyetlen embernek pedig, aki a kéksisakosokat utasíthatta volna, az ENSZ-főtitkár japán megbízottjának, Akasi Jaszusinak pedig kétnapos dubrovniki pihenést javasoltak.
Srebrenica végül július 11-én került szerb kézre, a lakosság pedig hiába kért menedéket a holland békefenntartók hadiszállásán.
Sőt, a holland parancsnokot, Thom Karremanst utasították, hogy segítsen megszervezni a szerbeknek a civilek békés eltávozását, amihez 30 ezer liter üzemanyagot is biztosítottak. Ezt később a bosnyák férfiakat a vesztőhelyre szállító buszokba és tömegsírokat kiásó buldózerekbe töltötték.
*
Az elmúlt években többször jártam Boszniában, egyszer Srebrenicában is. Nem egyszerű helyzet, amikor az ember a helyiektől hallja vissza a történteket, mert mindenkinek megvan a maga verziója. Volt olyan, aki szerint Srebrenicát egyszerűen eladták, hogy könnyebben rajzolhassák meg Bosznia-Hercegovina térképét a béketárgyalásokon, az oroszok által az ENSZ-ben leszavazott nyugati beavatkozási tervek után pedig egyszerűen azt akarták demonstrálni, mi történik, ha a NATO nem cselekszik. Sőt, Srebrenica később jó indok volt arra, hogy az Egyesült Államok egyoldalúan avatkozzon be a Balkánon, mint tette azt 1999-ben Szerbiában.
Az mindenesetre szinte közmegegyezés, hogy a nagyhatalmak legalábbis sejtették, mi készül 1995 nyarán.
Következő cikk: Az ellenzéki pártok válsága és az egyetlen megoldás
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >