2024. április 29. hétfő
Ma Péter, Katalin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Dél csillagai

Egyik kedvenc kortárs költőm és rock and roll teoretikusom, Fenyvesi Ottó írt egy verset a Jelenkor legfrissebb számába, a címe Tolnaival a Riviérán. El is képzeltem rögtön, ahogy a másik nagyszerű Ottóval ülnek ottan legott mint bölények, és nézelődnek bele a délutáni tájba. Hegyi Zoltán (Magyar Nemzet):

Olyan szerencsésen alakult az élet, hogy Csáth Gézába viszonylag hamar belefutottam, úgy a múlt század hetvenes éveinek végén. Ha jól emlékszem, Újvidéken adtak ki két vastag kötetet, zöld papírborító, alatta barna kötés. Még beljebb reveláció. Hogy ezek a fejek micsoda rock and rollt rendeztek a rokonsággal (Kosztolányi) Szabadkán és környékén; még jóval az amerikai elveszett nemzedék előtt elveszítették a fejüket és a határaikat. Most, hogy a Magvető újra kiadta a naplókat, ismét elmerülök ebben az ópiumos, morfiumos ködben. A zárókötet 1914-től 1919-ig mutatja be a szárnyalást és a leépülést. Mindhalálig.

A Sötét örvénybe süllyedek rettenetes látlelet egy istenáldotta tehetség összeomlásának stációiról. Ahogy egyre érdektelenebbé válik a külvilág, az orvosi pálya, az irodalmi élet, a feleség, és a drogok átveszik a hatalmat. Amelyek nélkül persze az életmű egészen másként alakult volna. De fura ez mindig, hogy azok szeletelik a legszisztematikusabban maguk alatt a fát, akik a legjobban szeretik az életet és a műveket.

Az előző mondatról egyszerre jut eszembe a Vajdaság, Dalmácia, a tüzelő és a Manson-család. Elmondom, miért. A Vajdaság azért, mert ezek a délmagyarok Csáth Géza után jóval sem nyughadtak. Szimpozionisták, avantgárdok, exek és újak, a mindenkori hatalom és közízlés sorozatban kapta tőlük a frászt. És remek művek születtek közben. Egyik kedvenc kortárs költőm és rock and roll teoretikusom, Fenyvesi Ottó írt egy verset a Jelenkor legfrissebb számába, a címe Tolnaival a Riviérán. El is képzeltem rögtön, ahogy a másik nagyszerű Ottóval ülnek ottan legott mint bölények, és nézelődnek bele a délutáni tájba. A vers, amely jó hosszú, lustán hömpölygős, és persze már megint irigylésre méltó, „arról szól”, hogy a már említett Ottók tényleg üldögélnek a fogyatkozó napsütésben, jó kis társaságban a Balaton-felvidéken, mint megannyi szép Berzsenyi a méhesben mélán Niklán, és a költő különféle nyarakról és tájakról mereng, meg még emlékekről és tervekről, amikor egyszer csak a nevemet olvasom, Szarajevóval kontextusban, benne a szövegtestben. Nagy ajándék ez, elhúzódott a karácsony.

És már ott is vagyok a Városban, aztán irány tovább délnek, mint Joe kezében a puskával, megállok egy stopposnak, Jimi Hendrix az, felismerem a zsinóros kabátjáról, mindjárt Mostar, Počitelj, Međugorje, halleluja, és máris Neum, az átkozottul gyönyörű Adria. Neum egy kicsi Bosznia-Hercegovina, a lakosság kilencven százaléka horvát, ez van, amikor valahol messze vonalzóval rajzolnak korridort a tengerhez. Amely persze jár (ennyi talán a szerbeknek is járna, Milošević unokái, akik már nem tehetnek majd semmiről, szárazföldi népek lesznek, ami egy más gondolkodás), de közben Horvátország két részre szakadt, szürreális határokkal. Régi terv már egy híd mint orvoslat, földmunkákat láttam is évekkel ezelőtt a Pelješac félszigeten, egy elszigetelt kis falu határában. A híd hamarosan megépül, évtizedes tökölődés után szinte bizonyos, uniós pénzből húzzák fel a kínaiak.

Na, ez milyen már, de tényleg? Ehhez képest a Budapest–Belgrád-vasút színtiszta és világos. Akár a következmények, amelyek olyanok (csak százszoros nagyságrendben), mint ha megvalósulna a komp Badacsonynál, és az M7-es forgalma rászabadulna a Káli-medence máris túlterhelt falvaira. A Pelješac Dalmácia egyik ékköve, a dubrovniki vagy trogiri tömegturista-hordák nélkül. Ennek majd most meszeltek. Íme az utolsó pillanatai titkos kis öblöknek, halászfalvaknak, hol még bolt sincs, girbegurba utaknak, amelyekre augusztusban kihajlanak a szőlőfürtök, és rájuk potyog az olajbogyó. Gotovina-plakátok helyett gotovinafeliratok jelzik, hogy lehet készpénzzel fizetni. Most látom, hogy betelt a hely, így hát a tűzifa-mizériáról és Mansonékról majd később, ha el nem felejtem.

 

2018. február 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Hány tonnát nyom Európa

20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >

Tovább

A befejezetlen projekt

Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >

Tovább

Időkapu

Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >

Tovább

Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!

Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >

Tovább

Von der Leyen ismétel, vagy?

Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >

Tovább

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább