2024. május 19. vasárnap
Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A tyúkszaros kis nyűszítő, önző, vak félelmeidet...

Csak így személyesen, szemtől szembe: cseszd meg barátom, a nemzetállamodat, cseszd meg az állampolgárságodat, a tyúkszaros kis nyűszítő, önző, vak félelmeidet, meg azt a különböző rezsimekbe tövig belebarnult saját nyelvedet is. Azt az anyát, azt. Parászka Boróka (Facebook):

Kaptam egy üzenetet egy románozós-ukránozós vitában, így szól "Akkor el lehet tolni a bringát! Ti az ezer év alatt soha nem tartoztatok senkihez, nyelvünket beszélitek, mert saját nyelvetek sincs, ha jogilag hozzánk tartoznátok, itt harcolnátok az autonomiáért ellenünk! Ezer éve ezt tettétek, de soha olyan erősek a belső harcaitok miatt se voltatok, hogy önálló nemzetállamot hozzatok létre!!! Ennyi! Drukkolok hogy sikerüljön, de ha lehet ne a mi számlánkra!". Látom igen, mennyire provokatív szándékú, primitív szöveg. Eltartom messzire, gyakorolom a faarcot, meg a túllépést. Próbálok röhögni ezen a modoros többesszámon, és ezen a bemerevedett hordószónok stíluson. Közben Gyarmati Fanni naplójának az a része ugrik be, amikor Radnótival elmentek színházba, beültek a középső sor kellős közepébe, és csak amikor már leült köréjük a tömeg, akkor vették észre, hogy rajtuk kívül mindenkinek nyilas kitűzője van az ünnepi ruháján. Nem lehetett felállni, és elmenni, mert tiltotta a színházi etikett. Kultúrember nem hagyja ott az előadást.

Oké, szóval nekem (nekünk) nincs nyelvünk. Ezt nem most hallom először. Gheorghe Funar, jóval a demokratikus, magyar baloldali ellenzék előtt elmondta, hogy az a nyelv, amelyet mi beszélünk itt Erdélyben, az a lovak nyelve. Az általános iskolai tanár az iskolában kiállított bennünket, magyarokat a vegyeskórusból, kiröhögtetett nyilvánosan, és demonstrálta rajtunk, hogy a magyar az egy mekegő nyelv. „e-e-e-e-e” mondta mekegve, és a hálás és engedelmes vegyeskar szerencsés, tehát román fele, azok, akiknek volt saját emberi nyelve, vihogva mekegett vissza ránk ránk szégyentelenül nyílt e-zőkre, aljas módon diftongusozókra, őüzőkre, áuzókra. Ez a kiröhögés az én legfontosabb élményem az édes anyanyelvemről, amely quod erat demonstrandum, nem létezik.

Azt nem tudom csak eldönteni, hogy eddigi életemben, így saját nyelv nélkül, ezeket a betűknek nevezett kis hangyaszarokat miért és hogyan toltam fel erre a fehér felületre itt előttem a képernyőn. Ezen az én nem létező, állati anyanyelvemen mi a francot csinálok évtizedek óta?

Amikor azt kiabálták utánam, utánunk (többesszám, van ám ennek értelme, és rizikója) hogy hazátlanok vagyunk, akik ezen a torz nemlétező nyelven beszélnek, akkor én – jólnevelten nem hagyva ott az épp zajló, kissé túlrendezett történelmi előadást – azt gondoltam, hogy némileg elragadták az indulatok a rám kiabálókat. Hogy nem kell az ilyesmit annyira komolyan venni. Tulajdonképpen van hazám, hazánk, mindjárt kettő is. Egyik se annyira nagyon haza, mint szeretné az ember. De mit csináljunk, szegény ember vízzel főz, nekünk ez jutott. Meg kell becsülni. Kicsit határzáras, kicsit barátságtalan, kicsit acsargó, fűtetlen, sötét, kátyús. Ámde a miénk. A miénk is. Legalább a sötétség, a lyuk, meg a hideg, azon mindenképpen osztozunk! A nyelv meg, szedte, vette, teremtette: jól elszórakozunk vele, lovastól, kecskéstől.

De mi van akkor, ha most már tényleg ideje komolyan venni, hogy nuku haza, és nuku nyelv. Nincs. Ha egyszer azt mondták, azt mondják akkor nekünk ilyen nincs. Eddig mórikáltuk vele magunkat, hazudoztunk, szépelegtünk. De vessünk végre véget ennek az infantilizmusnak, ideje bele nőni Ká Európába.

S ha ez így, akkor az ember azt mondja jó sok e-vel, hogy csesszétek (e-é-e) meg az állampolgárságotokat, a határotokat minden oldalon. De ne így, többesszám, második személyben, felkapaszkodva a sokak által agyonkoptatott hordókra. Csak így személyesen, szemtől szembe: cseszd meg barátom, a nemzetállamodat, cseszd meg az állampolgárságodat, a tyúkszaros kis nyűszítő, önző, vak félelmeidet, meg azt a különböző rezsimekbe tövig belebarnult saját nyelvedet is. Azt az anyát, azt.

 

2018. április 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Magyar sorshúzás

Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >

Tovább

Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?

Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >

Tovább

Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?

A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >

Tovább

A 24. órában

A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >

Tovább

A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”

Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >

Tovább

A gyűlölet el van vetve

Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >

Tovább

A tét

Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >

Tovább

Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot

A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >

Tovább

Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral

Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >

Tovább

Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja

Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >

Tovább

„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”

A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >

Tovább

Túléli-e a cionizmus a háborút?

Youval  Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >

Tovább