Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A helyes magyarságról - válasz TGM-nek
Ha egy újdonsült ismerősnek elárulom, hogy az elmúlt negyven évben főként nyelvészettel foglalkoztam, akkor azonnal nyelvhelyességi tanácsot kér tőlem. Az ilyesmit persze el szoktam hárítani. Nyilván tudok valamit a nyelvekről, sőt véleményem is van bizonyos nyelvhelyességi kérdésekről, de hogy jönnék én ahhoz, hogy a helyes magyarság letéteményesének tüntessem fel magamat? Micsoda öntelt, ostoba pimaszság is lenne ez...Cseresnyési László (hvg.hu):
Tamás Gáspár Miklós nemrég megjelent írása lényegében ugyanazokat a gondolatokat ismétli meg, amelyeket egykor már az Élet és Irodalom hasábjain is kifejtett (ugyanott jelent meg az én erre való reagálásom is). Mivel láthatóan nem sikerült kellően világos érveléssel és meggyőző erővel kifejtenem a véleményemet Tamás Gáspár Miklós (a továbbiakban TGM) kártékony nézeteiről, ezért újra megpróbálkozom a dologgal.
„Magyarok nincsenek” — ezzel a merész hangütéssel kezdi írását TGM. Ezt a valóban izgalmas következtetést közvetlenül abból az esetből vonta le, hogy egy magyartanárnő nyilatkozata szerint Petőfi és Arany nem érdekli a gyerekeket, a gyerekek szüleit, illetve a gyerekek tanárait. Szerinte elfogadhatatlan az is, hogy „csökkenteni kell a tananyagot, készségeket kell fejleszteni ... nem információkat halmozni «az agyakban», gyorsuló-digitálglobalista-instantkommunikációs-plázacica korunkban csak twitterhosszúságú üzenetek... ismerik a mantrát, nohiszen.” Majd kapcsolatot vél felfedezni TGM egyfelől a brit gyarmatbirodalom felemelkedése, másfelől az ókori klasszikusok, az ógörög és latin nyelvtan ismerete, valamint a memoriter között. „Elég jó tudomány, elég ügyes kormányzás, elég csinos világhódítás lett belőle.”
Sapienti sat. TGM gondolatmenetének erre a részére a válaszom (ma is) az, hogy Petőfi, Arany, Jókai stb. művei bizony nyelvileg nehezek sok fiatal számára, és ha azt akarjuk, hogy ezek a klasszikusok ne vesszenek el a következő nemzedékek számára, akkor ügyesen kell válogatni a rendelkezésre álló szövegeikből. Egykori („fondor lelkületű”) évfolyamtársam, aki Petőfit akarta megszerettetni a diákjaival, nem átallotta lejátszani az osztályának A helység kalapácsa filmváltozatát (zseniális, pedig 1965-ben készült!), és Jókai Mórt sem a veretes nyelvezetű, hazafias regények olvastatása által próbálta „megszerettetni” a nebulókkal és nebulákkal, hanem egyebek közt A jövő század regénye részleteivel stb. Ha ilyen ravasz vargabetűkkel nem szoktathatók rá a diákok arra, hogy könyveket olvassanak, illetve megszeressék a régebbi magyar irodalmat, akkor bizony meg kell találni azokat a könyveket, amiket szívesen olvasnak. Ha pedig ezeket a könyveket sem sikerül megtalálni, akkor tényleg bezárhatjuk a boltot. Egy már ezt-azt olvasó embert lehet a klasszikusok felé orientálni, de az nem jó ötlet, hogy erőszakot alkalmazzunk. Igaz, 2008-ig a liba kényszertömése is legális volt Magyarországon, ami a magyar libamáj világsikeréhez is hozzájárult. Én azonban nem szívesen járulnék hozzá a három unokám mentális kényszertöméséhez. Ezúton is kérem TGM szíves megértését.
A „készségek” és a „tárgyi tudás” egyébként nyilvánvalóan hamis kettősség. Arról van szó, hogy egy tananyagban mindig vannak nélkülözhető adatok és tények, amiket bízvást ki lehet hagyni. Az viszont fizikai képtelenség, hogy a tárgyi tudást egyszerűen száműzze bárki is a curriculumból. Hiszen például egyetlen idegen nyelven sem lehet beszélni, olvasni és írni szavak és szószerkezetek alapos ismerete nélkül. Bár ettől az ismerettől tényleg valamelyest független az a készség, hogy valaki mennyire folyékonyan képes beszélni, de a beszédkészség és a lexikális ismeret közötti összefüggés mégis magától értetődő.
Nem osztom TGM álláspontját abban sem, hogy: „Mindez az oktatási reformduma – meg az olyan fecsegések, amelyek szerint a normatív nyelvhelyesség, a jó helyesírás, a kollokviális (esetünkben: magyaros) stílus nem számít...”, majd hozzáteszi: „A főmondat alanyára alárendelt mellékmondatban akkor is személyes névmással utalunk vissza, ha az alany nem személy. Igekötővel igenelünk. Ettől vagyunk magyarok, nem a melldöngető nagynemzeti hencegéstől.”
Félreértettem volna TGM gondolatát? (1) Nem. (2a) Igen. (2b) Félre. Ha nem igekötővel igenlek, akkor magam is csatlakozom a söpredékhez, és nem lehetek igazi magyar. Jó, akkor legyen (2b), azaz „Félre”. Ugyanis azt az ordas baromságot talán mégsem állíthatja TGM, hogy az igekötő használatának bármilyen köze lenne az ember identitásához. Szörnyen örülök, hogy TGM ilyen nagy tisztelője a helyesírásnak. Meg kell jegyzem azonban, hogy a helyesírási szabályzatok létezésének, vagy hiányának sincs köze egyébként a kulturális identitáshoz. Az angol helyesírást az élő gyakorlat és a józan gondolkodás (ön)szabályozza. Azért egész jól működik az a kultúra. Szerintem.
TGM említi „a kormánylap magányos és – szerintem – kitűnő nyelvőrét”. Nem hiszem, hogy Balázs Géza professzor magányos lenne. Mivel TGM nem szakmabeli, ezért az információi pontatlanok. A nyelvművelést ma a nagyközönség nem véletlenül azonosítja a nyelvészettel: a nyelvművelők jelen vannak a tudományos intézetekben, a szaklapokban és a médiában. És ha egy újdonsült ismerősnek elárulom, hogy az elmúlt negyven évben főként nyelvészettel foglalkoztam, akkor azonnal nyelvhelyességi tanácsot kér tőlem. Az ilyesmit persze el szoktam hárítani. Nyilván tudok valamit a nyelvekről, sőt véleményem is van bizonyos nyelvhelyességi kérdésekről, de hogy jönnék én ahhoz, hogy a helyes magyarság letéteményesének tüntessem fel magamat? Micsoda öntelt, ostoba pimaszság is lenne ez...
Következő cikk: Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére
Az Economist szerint bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >
Orbán Európa szemétdombján
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >
Kamala Harris összezavarta a republikánusokat
Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >
Ha ő nem, akkor ki?
Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >
Merre megy az amerikai külpolitika?
A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >
Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére
Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >
A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak
Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >
Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség
Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >
Fogaggyisten
Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >
Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának
Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >
A világháló összeomlásának tanulsága
Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >
Magyar Péter – hoz vagy visz?
Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >