Ma Péter, Katalin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Nemcsak a sztrájkhullám miatt van nyomás alatt Macron
Ambivalenciája és kiszámíthatatlanága miatt az EU egységét is gyengíti
Paul Lendvai A Der Standardban idézi, hogy sokak szerint a francia elnök és a magyar kormányfő jó néhány tekintetben azonosan ítéli meg az orosz kérdést, és talán sikerül Orbánnak meggyőznie a maga igazáról a V4-eket, azon belül is főként a lengyeleket. Ám az esti párizsi vacsorán a téma sokkal inkább a moszkvai hangulat lehetett. Lengyelország ugyanis az oroszok által fenyegetett frontállamnak tekinti magát, ám ebben nem ért vele egyet a magyar vezető. Az elemző ugyanakkor rámutat, hogy Macron nem egyértelmű, mi több, kiszámíthatatlan a háború kapcsán, de ezzel gyengíti az EU összefogását. Varsó, a három balti állam, valamint titokban alighanem Ukrajna is bizalmatlanul szemléli Párizs erőfeszítéseit, mármint hogy különleges viszonyt alakítson ki a Kremllel. Ez pedig fokozódó nyomást gyakorol a túlmozgásos, ugyanakkor szeszélyes francia államfőre. Macronból hiányzik két olyan tulajdonság, amit a szociológus Max Weber egy politikus alapjellemzőjeként említett: a felelősségérzet, valamint a mértéktartás. Nála szavakban ugyan nincs hiány, amikor Kijevet kell támogatni, a gyakorlat azonban már korántsem ennyire fényes. Az elnök kétértelmű, türelmetlen, össze-vissza ugrabugrál, amikor vezető szerepet akar magának az EU-ban. Ám ezzel csak az oroszok pozícióit erősíti. Szelestey Lajos nemzetközi sajtószemléje:
Le Figaro
A jogállam és a háború központi témaként szerepelt a francia elnök és Orbán Viktor esti párizsi munkavacsorájának napirendjén. Macron eleve azzal vágott neki a tárgyalásnak, hogy egységre van szükség mind Ukrajna támogatása, mind az uniós értékek, a demokrácia ügyében, miután a magyar vendég rendszeresen különvéleményét hangoztatja. További előirányzott tárgykör volt az iparfejlesztés, az energia és a migráció.
A jelentés hozzáteszi, hogy a nacionalista magyar vezető az árral szemben halad az invázió kapcsán. Szerinte Európa közvetve harcol Oroszország ellen. Többször is vitába keveredett az EU-val a jogállami hiányosságok miatt, ezért kívánta ezt a kérdést felvetni a sokkal unióbarátabb házigazda.
Az Elysée-palota úgy harangozta be a találkozót, hogy az alkalmat nyújt a közösségi normák és az összefogás fontosságának megerősítésére, ideértve Ukrajna segítését a szankciók útján. Macron ezen felül arra is emlékeztetni kívánta Orbánt, hogy ratifikálni kell a svéd és finn NATO-csatlakozást.
Der Standard
Paul Lendvai idézi, hogy sokak szerint a francia elnök és a magyar kormányfő jó néhány tekintetben azonosan ítéli meg az orosz kérdést, és talán sikerül Orbánnak meggyőznie a maga igazáról a V4-eket, azon belül is főként a lengyeleket. Ám az esti párizsi vacsorán a téma sokkal inkább a moszkvai hangulat lehetett. Lengyelország ugyanis az oroszok által fenyegetett frontállamnak tekinti magát, ám ebben nem ért vele egyet a magyar vezető.
Az elemző ugyanakkor rámutat, hogy Macron nem egyértelmű, mi több, kiszámíthatatlan a háború kapcsán, de ezzel gyengíti az EU összefogását. Varsó, a három balti állam, valamint titokban alighanem Ukrajna is bizalmatlanul szemléli Párizs erőfeszítéseit, mármint hogy különleges viszonyt alakítson ki a Kremllel. Ez pedig fokozódó nyomást gyakorol a túlmozgásos, ugyanakkor szeszélyes francia államfőre.
Macronból hiányzik két olyan tulajdonság, amit a szociológus Max Weber egy politikus alapjellemzőjeként említett: a felelősségérzet, valamint a mértéktartás. Nála szavakban ugyan nincs hiány, amikor Kijevet kell támogatni, a gyakorlat azonban már korántsem ennyire fényes. Az elnök kétértelmű, türelmetlen, össze-vissza ugrabugrál, amikor vezető szerepet akar magának az EU-ban. Ám ezzel csak az oroszok pozícióit erősíti.
Die Welt
Milliárdokba kerülhet Lengyelországnak, hogy belharc robbant ki az Alkotmánybíróságon. A testület hat tagja ugyanis azt követeli, hogy mondjon el a Kaczynskihoz igencsak közelálló elnök asszony, mivel már lejárt a megbízatása. Przylebska viszont azt mondja, hogy az év végéig még nyugodtan maradhat.
Mindenesetre a villongás miatt nagy nyomás alá került a PiS, mivel úgy kell neki az uniós támogatás, mint egy falat kenyér. Annál is inkább, mert az ősszel választások lesznek. A Londonban dolgozó alkotmányjogász, Laurent Pech viszont azt mondja, hogy az egész díszes társaság már egyáltalán nem bíróság. A kormánytól függ, eszköz az igazságszolgáltatás évek óta tartó leépítéséhez.
A patthelyzet miatt a taláros testület gyakorlatilag megbénult. Így kockán forog a koronaalap 36 milliárd eurója, valamint Kaczynski tekintélye. A Berlinben működő nemzetközi civil szervezet, a Democracy Reporting International lengyel szakértője szerint azonban a történtekről kizárólag a koalíció tehet.
Az ország erős embere azért nem meneszti egyszerűen a hívét, noha akkor megkaphatná az uniós forrásokat, mert útjában áll Ziobro, az igazságügyi tárca keményvonalas vezetője, aki ellenez minden engedményt Brüsszelnek. Márpedig ha a jelenlegi elnöknek távoznia kell, akkor a helyét valószínűleg a miniszter embere venné át.
De alighanem az lesz a megoldás, hogy a politikus növeli befolyását az Alkotmánybíróságon, viszont átengedi a jogi reformot és akkor végre megnyílik az EU-s pénzcsap.
Project Syndicate
Jan-Werner Müller úgy látja, hogy a heterogén magyar, izraeli és török ellenzéknek nincs más választása, mint hogy egyesüljön és utána megváltoztassa a politikai keretfeltételeket, ideértve a választási szabályokat. Már ha nyerni akar. A Princetoni Egyetem politológia professzora rámutat, hogy amikor a tekintélyuralmi, populista rezsimek megfirkálják a szabályokat, az összefogás kézenfekvő, de nem elegendő feltétel a sikerhez.
A neheze ugyanis csak utána jön: félre kell tenni a programokban mutatkozó ellentéteket, hiszen a demagóg vezetőkről nyugodtan feltételezni lehet, hogy csak még jobban aláássák a demokráciát, ha ismét győznek. Példa rá Orbán, aki a tisztességtelen választás után ellentmondásos jogszabályokat nyomott át és kulturháborús provokációkhoz folyamodott.
Az ilyen rendszerekben minden az erős ember körül forog, aki imádja a megosztást, azt állítja, hogy csak ő testesíti meg a nemzetet. Javára válik, hogy sokszor nem világosak az ellenzéki erők végső céljai, így a populista alternatíva sokak számára a kisebbik rossznak tűnhet. Másrészt a kihívók nem egyszer olyan jelöltet találnak, aki nagyban emlékeztet a megbuktatni kívánt ellenfélre, csak demokratikusabb. Ilyen volt Márki-Zay Péter.
Ám az ilyen próbálkozások gyakran felsülnek, vagy azért, mert az látszik, hogy az ellentábor csupán reagál, vagy azért, mert olyan jelzéseket küld, hogy elfogadja a hatalom játékszabályait, így defetista benyomást kelt. Viszont mindenki tudja, hogy ha sikerül kibillenteni a nyeregből a nagy embert, akkor utána sokszoros erővel törnek felszínre az ellentétek a követendő politikát illetően. Ez megint csak elbizonytalanítja a szavazókat.
Ezért ki kell emelniük, ami rossz a fennálló rendszerben és erős jelképeket kell találniuk, amelyek megmutatják, miben is térne el a jövő a jelentől.
The Times
A brit konzervatívok egyik korábbi vezetője arra figyelmeztet, hogy a demokráciát veszélyeztetik az olyan vezetők, mint Netanjahu, Erdogan és Trump, mivel a hatalom megszállottjai, amivel azonban nagy károkat okoznak saját nemzetüknek, ezért ajtót kell mutatni nekik. William Hague, aki 26 éven át volt a toryk parlamenti képviselője, de dolgozott külügyminiszterként és az ellenzék vezéreként is, úgy látja, hogy az autokraták gyakran átlépik azt a pontot, ahonnan nincs visszatérés.
Ám nem csupán egyfajta kábítószeres módjára csüngnek a hatalmon. Azért sem mondhatnak le, mert félnek a felelősségre vonástól, a megaláztatástól vagy akár a haláltól. De ennek az a következménye, hogy egy idő után már nem hallják meg az igazságot és sorra hoznak olyan döntéseket, amelyek a végén katasztrofálisnak bizonyulnak. Sztálin és Mao öreg korára paranoid lett, hatalmas károkat okozva az országa jövőjének és az intézményrendszernek.
Az izraeli, török vezető és a volt amerikai elnök persze nem olyan diktátor, mint Putyin vagy Hszi, de ők is elzárkóznak az utódlástól, nem törődnek a hagyományokkal és tartanak a bírósági elszámoltatástól. Netanjahu már veszélyt jelent saját hazájára nézve. Trump párhuzamos fenyegetést képvisel a világ legerősebb demokráciájában. A visszatéréshez nincs politikai programja. nárcisztikusan vágyik a figyelemre, de nincs tekintettel jogra, alkotmányra, hagyományra.
Nagyon sok a közös vonás bennük: bombasztikus nyilatkozatokat hallatnak, teljes meggyőződés a maguk igaza iránt. Meglovagolják a jobboldali szavazók félelmeit, kihasználják a mély megosztottságot. Csak belülről lehet őket megbuktatni, ehhez össze kell fogniuk mindazoknak, akik látják a veszedelmet.
A britek jobb helyzetben vannak, mint akár Magyarország, akár Brazília, vagy a többiek. Azzal segíthetnek, hogy megmutatják: ezek a rendszerek egy nagyobb baj részei, nem elszigetelt problémát jelentenek. És országuk számára az a legtanácsosabb, ha kipenderítik a hatalomhoz végsőkig ragaszkodó vezetőket.
Guardian
A szerkesztőségi vélemény rámutat, hogy a pápa létfontosságú haladó hangot képviselt a hivatalba lépése óta eltelt 10 évben. Erkölcsi vezetőnek bizonyult a katolikus egyházon túl is. Azok mellett állt ki, akik az út szélére szorultak, akiket kirekesztettek. Olyan kérdésekben védelmezte az egyetemes értékeket, mint a menekültválság, a klímahelyzet és az általános gazdasági egyenlőtlenség.
A katolikus egyházon belül Ferenc szintén szembeszállt a hagyományos tekintély megcsontosodott bástyájával. Többször is látványosan megdorgálta a Kúriát, példát mutatva alázatból. Most azon van, hogy a Vatikán még kevésbé látszódjon monarchikus intézménynek.
De nem szabad a világi-liberális felvilágosodás szabálytalan apostolának tekinteni. Követett el hibákat, pl, amit maga is elismert: a szexuális visszaélések ügyében, ami szégyent hozott az Anyaszentegyházra a világban. Ám fontos ellenpontnak bizonyult a radikális befogadás és szolidaritás sürgetésével, miközben a globalizáció és az azzal együtt járó elégedetlenség ismét elszigetelődést vált ki a gazdagabb nemzetek részéről.
Die Welt
Lengyelországban már az támadásnak számít, ha valaki megpendíti, hogy voltak szexuális visszaélések a papság háza táján, de hát az országban a katolicizmus egyfajta államvallásnak számít. II. János Pál pedig nemzeti hősnek, így különösen PiS-körökben hazaárulásszámba megy, ha felmerül, hogy mennyit tudott az ilyen erőszakcselekményekről. És rögtön kulturkampf lesz belőle.
Ma már nem lehet tagadni az abúzust, amely lejáratta a katolikus egyházat. Utóbbi vonakodva ugyan, de hozzálátott, hogy komolyan szembenézzen a jelenséggel, bár a lendület országonként más és más. Lengyelország azért különleges, mert ott a papok szerepet vállaltak a szocializmussal szembeni ellenállásban. Azon kívül a PiS az egyházban szövetségest lát a nyugati modernség elleni harcban, vagy legalábbis ilyen szerepet szán neki.
Hogy azután a pápa mennyit tudott az említett bűncselekményekről, az e pillanatban nem egyértelmű, de a kormány azonnal szabályszerű kulturkampfot indított. Botrány, hogy az állam ez ügyben nem tanúsít semlegességet. Még tisztességtelenebb, hogy a Jog és Igazságosság szerint akik Wojtilát próbálják kipellengérezni, azok meg akarják gyengíteni az ország védelmi képességét az ukrán háborúban.
Vagyis jól megmutatkozik, milyen romboló tud lenni a mértéktelen hazafiság. Erkölcsi világítótorony ugyanakkor Adam Michnik, a Gazeta Wyborcza főszerkesztője, a Szolidaritás egykori harcosa, aki érti, hogy eljön a leszámolás ideje, ám neki senki se akarja a pápa szerepét a pedofil botrányra leszűkíteni. De azt sem szabad túlhangsúlyozni, amit annak idején az ellenzékért tett. Emellett tény, hogy a katolikus egyház fejeként őt is felelősség terheli a történtekért – hangsúlyozza az elemző.
A kommentár kifejti, hogy nagyon keskeny a mezsgye a megértés és a felelőtlen megbocsátás között, de időnként sokat segíthet, ha megpróbálunk haladni rajta.
Következő cikk: Zavaros vizeken zavart gondolatokkal
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >