Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Egy lázadás anatómiája
Putyin minden bizonnyal arra számít, hogy pozícióit megerősíti a Wagner-hadsereg fölötti gyors és vértelen győzelme. Ha az eseményekből ezt a következtetést vonja le – eddigi lépései alapján aligha következtethet másra – újabb hibát követ el. Prigozsin nyilvánvalóan rajtavesztett ezen az akción, ám azt mégiscsak elérte, hogy a maga szintjére húzza le Putyint. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy tegnapi, a nemzethez intézett szózatával az elnök nem csak a lázadást értékelte túl, de saját szintjére emelte annak vezetőjét, Prigozsint. Intő példa ez mindenki számára, Oroszországon kívül és belül, hogy ennek tükrében ítélje meg a Kreml politikai-hatalmi törekvéseit és saját viszonyát a Kremlhez. Különösen Orbán áll ahhoz nagyon közel, hogy mindenki szemében egy Ramzan Kadirov típusú kültelki kis csatlóssá degradálódjék Putyin oldalán. Ara-Kovács Attila:
A Wagner-lázadással kapcsolatban a legtöbb vélemény azzal kezdődött korábban: hogy nehezen lehet annak következményeit megítélni, várjuk ki, mit hoz a holnap. Ugyanakkor már az első pillanatoktól kezdve levonható volt néhány nagyon világos tanulság:
1. Egy ilyen lázadás semmiképp sem „győzhet”, és nem csak az erőviszonyok aszimmetriája miatt, hanem azért sem, mert Prigozsin hatalmi ambíciói legalább olyan kaotikusak és tisztázatlanok voltak, mint erőinek megszerveződése, illetve működésük.
2. Ebből következik, hogy időnkénti hatékonyságukat is az okozta, hogy nem reguláris erőként működtek, tevékenységeiket nehezen lehetett nyomon követni a hagyományos katonai és egyéb stratégiák és logika alapján.
3. Prigozsin mozgalma lokális volt, és hadsereggé szerveződése után is megőrizte ebbéli jellegét. Semmiben sem különbözött az időben és térben igen korlátozott lehetőségeket kiaknázó, a Kremlhez kötődő oligarchák, a legalitáson mindenütt túlnyúló vállalkozásaitól.
4. Prigozsin megjelenítette annak az általános elégedetlenségnek a részét, amit Oroszország Putyinnal szemben érez, de nem kínált senki számára szélesebb perspektívát, még kevésbé a vágyott stabilitást.
5. Ez utóbbiból következik, hogy Prigozsin fellépése parciális, a hatalmi egyensúlyt megbontó célokra alkalmas volt ugyan, de hatalomra-jutása senkinek sem szolgálta volna az érdekeit. Nem volt víziója Oroszország jelenét és jövőjét illetően; nem a stabilitásban, hanem az instabilitásban volt érdekelt; szövetségesei pedig nem léteztek, sem az orosz elit, sem pedig az orosz intézményi rendszeren belül.
6. Vagyis a Wagner-lázadás alig nőtte túl egy oligarchák kötötti leszámolás hagyományos kereteit. legfeljebb intenzitásában volt több annál, lévén, hogy mégiscsak rendelkezett egy kisebb hadsereg harci jártasságával és korlátozott mértékben rendelkeztek fegyverekkel is.
7. A lázadás a Kremllel szembeni tényezők számára is csak annyiban bírt jelentőséggel, hogy mennyit tud az ártani Putyinnak és a fennálló rendszernek, de Prigozsin hatalmi ambíciói mindenkit riasztottak, hisz az semmilyen követhető stratégiával nem bírt, de fenyegető módon élt vissza a tétek állandó növelésével.
Levonhatók-e vajon érdemi következtetések mindezek alapján a jövőre vonatkozóan? Minden bizonnyal.
1. A Kremlnek nincs érdemi stratégiai elképzelése az ország fejlődésével, mondhatni 21. századi jövőjével kapcsolatban. Két érdemi döntés utal erre, melyeket akár Putyin kényszerű lépéseként is felfoghatunk. (a) Ukrajna megtámadása, melynek előkészítését sem szellemi, sem pedig kellő logisztikai munka, azaz „befektetés” nem előzte meg. (b) A Wagner csoport létrejöttének eltűrése, sőt felfejlesztése lokálisan hatékony szabadcsapattá.
2. Putyin hatalma a legnagyobb és legérzékenyebb csapást volt kénytelen elszenvedni, minthogy nem külső támadásról (ukrán ellenállásáról, vagy nyugati beavatkozásról) van szó, hanem az elnök bizalmi körének részleges lázadásáról.
3. Az, hogy Prigozsin ekkora katonai befolyásra tett szert az utóbbi évben, az is Putyin rendkívül korlátozott mozgásteréről tanúskodik, s arról, hogy katonai sikereket jó ideje ő sem a reguláris hadseregtől, hanem egy irreguláris csoportosulástól remélt.
4. A jövőben nagy nyomás nehezedik majd a hadsereg vezetésére, hogy eredményesebben lépjen fel Ukrajnában, s hogy kitöltse azt az űrt, amit az eddigi Wagner-egységek részben most maguk mögött hagynak. Nagy kérdés, hogy ha eddig erre képtelen volt, miért lenne képes erre a jövőben?
5. A Wagner-maradványok hadseregbe történő integrálása már egy nappal az események után megkezdődött, ami logikus lépés. Kérdés, hogy milyen mértékben bízhat a katonai vezetés – és maga az államfő – egy olyan megalázott hadseregben, amit elhagyott annak vezetője, eddig csodált harci teljesítményeit pedig lenullázta a lázadás ténye.
6. A Wagner-csapatok eddig nagyon nagy függetlenségben, saját stratégia alapján működtek, a magatehetetlen orosz hadsereggel szembeni hatékonyságuk minden nimbuszát alaposan kiaknázva. Korábbi példák alapján kétséges, hogy integrálásuk erőszak nélkül megoldható.
7. Putyin presztízs-vesztesége csak növekedni fog, ha az állítólag Belaruszba menekülő Prigozsint futni hagyja. Már csak azért is, mert az aligha fogja tétlenül figyelni mindannak folytatását, ami az elmúlt másfél nap lázadásához vezetett.
8. Prigozsin megbüntetésével némileg ellensúlyozni tudja azt a megalázó látszatot, hogy államfőként nem ő vetett véget a lázadásnak, hanem Lukasenka belorusz elnök.
9. Prigozsin megbüntetése viszont újabb csalódást okoz majd azok körében, akiket a hadsereg most integrálni szeretne.
10. Putyin minden bizonnyal arra számít, hogy pozícióit megerősíti a Wagner-hadsereg fölötti gyors és vértelen győzelme. Ha az eseményekből ezt a következtetést vonja le – eddigi lépései alapján aligha következtethet másra – újabb hibát követ el. Prigozsin nyilvánvalóan rajtavesztett ezen az akción, ám azt mégiscsak elérte, hogy a maga szintjére húzza le Putyint. Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy tegnapi, a nemzethez intézett szózatával az elnök nem csak a lázadást értékelte túl, de saját szintjére emelte annak vezetőjét, Prigozsint.
11. Intő példa ez mindenki számára, Oroszországon kívül és belül, hogy ennek tükrében ítélje meg a Kreml politikai-hatalmi törekvéseit és saját viszonyát a Kremlhez. Különösen Orbán áll ahhoz nagyon közel, hogy mindenki szemében egy Ramzan Kadirov típusú kültelki kis csatlóssá degradálódjék Putyin oldalán.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Európa akár szét is eshet
Európában új törésvonalak jelentkeznek, a kontinens akár szét is eshet, évtizedek óta nem volt ennyire sebezhető. >
Mi van a csökkenő balkáni határsértések mögött?
Ausztria döngeti a mellét, hogy tavaly neki köszönhetően csökkent a migránsok száma a Balkánon, ám ez >
Mi van ha Trump úgy fog uralkodni mint Putyin?
Mi van akkor, ha Trump is pont úgy irányítja országát, mint Putyin az oroszokat, mert amit >
Az EU következő populistája már Horvátországból köszönt
Horvátországból már az EU következő populistája küldi üdvözletét, miután fölényesen, 75%-kal győzött az elnökválasztáson Zoran Milanović. >
Az imperializmus visszavág
A kommentár az egykori mozi kasszasiker címét némiképp módosítva arra hívja fel a figyelmet, hogy nem >
Odahaza Biden sok mindent jól csinált, de a nemzetközi színtéren hagyta, hogy bolonddá tegyék
Ezt a Guardian külpolitikai szemleírója, Simon Tisdall látja így. Szerinte a távozó amerikai elnök hivatali idejét >
Kettős gázcsapás érte Szerbiát
A MOL kerülhet helyzetbe, miután az amerikai kormányzat azt követeli, hogy Belgrád szerezze vissza a Gazpromtól >
Az igazság visszavétele
Felfoghatatlan évek vannak mögöttünk. Felfoghatatlan, hogy mi mindent lehetett itt büntetlenül megtenni vagy éppen nem megtenni. >
Tegyük Ismét Naggyá Oroszországot (meg Kínát)
Fareed Zakaria a Washington Postban úgy látja, hogy Trump a 19. századi imperializmust éleszti újjá és >
A föld végül is lapos
Sok jót nem ír a Fideszről a Süddeutsche Zeitung abban az összeállításában, amelyet a jobboldali populizmusról >
Amerikai feketelistán a magyar Richelieu
Mostantól kezdve egy uniós állam gyakorló minisztere is indexen van az Egyesült Államokban, ami nem gátolja >
Musk, Európa ellensége
Soros György életrajzírója virtigli antiszemitizmusnak minősíti, amit Elon Musk művel a magyar származású üzletember ügyében, miközben >