Ma Olga, Liliána, Natália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Befagyott világ, ha magyar
Zárszóként például most arról, hogy a kormánypárti képviselők tegnapelőtt a parlament folyosóján egyetlen szó nélkül mentek el a csupán 46 éves Karsai Dániel mellett, aki tolókocsiban ülve várakozott rájuk, hogy a méltó halál jogi lehetőségéről beszéljen velük, amíg egyáltalán képes beszélni. De ők egy pillantásra sem méltatták. Hát persze, ők a rezsim gonoszságainak a tartópillérei. Milyen förtelmes családi örökséggel léptek be ezek az emberek az életünkbe? És milyen más förtelmekre lesznek képesek nem egyetlen emberrel, de mindannyiunkkal szemben, ha egyszer megkapják az arra szolgáló parancsot? Most még le lehet írni, hát leírom: bármire. Bruck András:
- Minek ez a sok analízis, megoldás kell elemzések helyett, üzeni nekem valaki. Az ellenzék nyelve, fogalmai használhatatlanok, hallom mástól. Ha csupán kiejted Orbán nevét, azzal is az ő malmára hajtod a vizet, így a harmadik. Ez már lerágott csont, mindenki tud mindent, azt mondd meg, mit tegyünk… Mintha türelmetlen lenne az ország, de akkor mi ez a nagy csend? Értem, értem, csakhogy én nem azért posztolok, hogy bármi is jobb, más legyen, hanem, hogy valami legyen. Valami, ami nem ők. Egyébként meg teljesen mindegy, mit írok – amúgy egy évtizede, ingyen és bérmentve –, soha egy pillanatig nem hittem, hogy a legcsekélyebb értelme is van annak, amit csinálok. Magyarország már rég túlvan azon a ponton, amikor az írott szónak haszna volna, legalább annyi, mint egy dadogó erőfeszítéseinek, hogy megértesse magát.
- Magyarországon soha semmiből nem lett szabadság, és ennek a rezsimnek is egyik szakma a másik után kínálta fel magát, cserbenhagyva saját legalapvetőbb etikai normáit. Orvosok, jogászok, ügyvédek, tudományos intézetek munkatársai, közgazdászok, az egyetemi világ emberei, üzletemberek, tanárok – akinek nem inge, ne vegye magára – és most épp a popszakma ajánlkozik, bár onnan fel-felhangzik egy-egy tiszteletlen hang. A durva anyád. Persze, ahogy annak idején a szamizdat nem volt elég a diktatúra ellen, a dal sem elég.
- Nem tudsz olyat írni, én biztosan nem, amitől egy fideszesből ellenzéki válna – előbb lesz a kisfiából kislány az óvodában, mint belőle törvényt és szabadságot tisztelő állampolgár –, de olyan szövegeket is képtelenség előállítani, amitől a bizonytalan és a közönyös választó a homlokára csap és megvilágosodik. Pedig a tények, amelyek mindenki számára elérhetők, egyértelműek, így ha van egyáltalán kérdés, az csak az, hogy miért nem hatnak sokkal több emberre. Mert még mindig nem elég rossz nekünk? Rendben van, a dolgok további rosszra fordulásában bízhatunk, miért is ne legyen meg a nép akarata. Akkor hát drukkoljunk mindannyian ennek, télen amúgy is egyszerűbb éhen halni is, megfagyni is. A hívők imádkozzanak ezért, legalább most töltsék meg keresztény hazánk többnyire üres templomait.
- Elvben két lehetőségünk van arra, hogy az ország ne váljon teljesen orosz s egyben felcsúti gyarmattá. Az egyik, hogy felbukkan egy eddig ismeretlen valaki, aki a szavaival, s talán a megjelenésével is úgy rántja majd magához emberek százezreit, ahogy mágnes a vasreszeléket. Ennek az esélye ugyan, ha nem is nulla, de kevesebb, mint egy százalék, különösen, mivel a legjobbak már rég elmentek, a kilátástalanság hajtotta elvándorlás pedig mitől állna le. A másik lehetőség a népfelkelés volna, de ha egy nép még tüntetni is képtelen megtanulni, szép időben leül az aszfaltra gitározni, vagy egy korlátot ráz a Várban, most meg épp konzultációs borítékokat gyűjt, a jó ég tudja, minek, arról nehéz elképzelni, hogy ennél többre is hajlandó. Pedig EU-tagként olyan nagy baja sem eshetne senkinek. A kilépés után, ami viszont minden egyes nappal közelebb kerül, na onnan már új időszámítás kezdődik. És nem lesz örömteli.
- A friss Booker-díjas ír Paul Linch vadonatúj, disztópikus regénye vízió a diktatúrába hanyatló Írországról. Vajon Linch milyennek látna minket, ha történetesen magyar lenne? Vagy ebbe inkább bele se gondoljak? Íme, egy mondat a regényből: „Egész életedben aludtál, mindannyian alszunk, és most kezdődik a nagy ébredés.” A nagy ébredés kifejezés arra utal, hogy a társadalomban, amelyben élsz, fokozatosan jogfosztottá váltál, és te mindezt csak akkor veszed észre, amikor már késő. De ha késve is, legalább, észreveszed.
- Na és mi? Hányan vették észre, hogy már rég számtalan területen és módon váltak jogfosztottá? A jogaik többségét már évekkel ezelőtt elvették vagy megcsonkították. Parlament, Médiatanács, Nemzeti Választási Bizottság, legfőbb ügyész, alkotmánybíróság, Kúria, köztársasági elnök, számvevőszék… eredetileg mind a te érdekedben, a te jogaid védelmére születtek, de már több mint egy évtizede egyetlen személy jogtalanságait és becstelenségeit védik. Egy klasszikus diktatúra, egyelőre vértelen - ettől talán mégsem klasszikus -, de minden utcasarkon, pályaudvaron, orvosi rendelőben, iskolai folyosón ott lebeg a hatása.
- Való igaz, olyan banálisan, hétköznapian követik egymást a mind ijesztőbb események, törvénykezések, hogy szinte valóban észrevehetetlenül süllyed az ország a semmibe, a lényegi megsemmisülésbe. Miközben a felszínen zajlik az élet: a szülők különórákra viszik a gyerekeiket, a kukásautók elviszik a szemetet, a társadalom életfunkciói egyvégtében gyöngülnek. Hamarosan már csak egy egyenes vonal és a velejáró sípolás fogja jelezni a vég beálltát. Én hosszú ideje erről írok.
- Zárszóként például most arról, hogy a kormánypárti képviselők tegnapelőtt a parlament folyosóján egyetlen szó nélkül mentek el a csupán 46 éves Karsai Dániel mellett, aki tolókocsiban ülve várakozott rájuk, hogy a méltó halál jogi lehetőségéről beszéljen velük, amíg egyáltalán képes beszélni. De ők egy pillantásra sem méltatták. Hát persze, ők a rezsim gonoszságainak a tartópillérei. Milyen förtelmes családi örökséggel léptek be ezek az emberek az életünkbe? És milyen más förtelmekre lesznek képesek nem egyetlen emberrel, de mindannyiunkkal szemben, ha egyszer megkapják az arra szolgáló parancsot? Most még le lehet írni, hát leírom: bármire.
Következő cikk: A Vajdaságba véletlenül betoppanó szemlélő idilli hangulatról számolhat be
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Köpni kell, pfű!
Orbán idén békegalambként megy Tusványosra is, adta hírül a hvg.hu, nagy megnyugvására mindazoknak, akik eddig joggal >
Elakad az orosz offenzíva, jöhet a hibrid háború a nyugat ellen, Orbán segítségével
Putyin azt akarja elérni, hogy a nyugati társadalmak faroljanak ki Ukrajna mögül. Azt sugallja továbbá, hogy >
A magyar ellenzék vezetője szerint kontraproduktívak az uniós pénzmegvonások
Magyar Péter fenntartja azt a véleményét, hogy kár az EU-nak befagyasztania a Magyarországnak szánt támogatásokat, mert >
Győzhet-e Kamala Harris?
Az Economist vezércikke úgy ítéli meg, hogy Harris rendkívüli lehetőséghez jutott és lehet is belőle elnök, >
Nagy gond, hogy Németország nem állt Európa élére
Az Economist szerint bajok oka az, hogy gyenge a kancellár és a koalíció a belső vitákkal van >
Orbán Európa szemétdombján
Vagy negyedszázada Kis János filozófus egy baráti beszélgetésben – célozva az akkori kormányfő aktuális botrányaira – >
Kamala Harris összezavarta a republikánusokat
Erős rajtja váratlanul érte a pártot és Trumpot is. Nem számítottak arra, hogy Biden kiszáll, és >
Ha ő nem, akkor ki?
Nem tudom, hogy az ellenzéki pártok vezetői miként élték meg kudarcaikat, nyomasztja-e őket örökös sikertelenségük. Szerintem >
Merre megy az amerikai külpolitika?
A külföldi kormányok lélegzet visszafojtva lesik, miután a jobb- és baloldalon egyaránt erősödik a kétség: fenn >
Európa túl sokáig túl keveset áldozott a saját védelmére
Paul Lendvai látja így a Der Standardban. Pedig a Nyugat, a liberális demokrácia jövője azon múlik, >
A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak
Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >
Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség
Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >