2024. június 20. csütörtök
Ma Rafael, Dina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A téboly felé tartva

A téboly felé tartva

„Azt hiszik, hogy kontrollálni tudják. De nem tudják!” – minősítette 2015 őszén egy barátom a menekültválság nyomán kialakult hangulatkeltést. Mire vonatkozott ez a megjegyzés? Egyszerűen arra, hogy akkoriban nemcsak Magyarországon, hanem máshol is, gyakorlatilag kontinensszerte mélyen xenofób, helyenként nyíltan rasszista és számos irracionális tartalomra épülő hangulatkeltés indult el az Afrikából és Ázsiából érkező menedékkeresők ellen. Vigyázat, itt nem a menekültpolitika konkrét, racionálisan, szakpolitikák és szaktudás mentén megvitatható gondjairól van szó! Hanem arról a populizmus által fűtött hangulatról, amely a demokratikus gondolkodásmódban gyökerező megalapozott érveket lesajnálja, semmibe veszi, ellenben kapható mindenféle demagógiára. Vataščin Péter (Új Szó):

Ezek az attitűdök persze léteztek a menekültválság előtt is. Amióta világ a világ, számos korban könnyű volt a reflektálatlan indulatokhoz nyúlni, semmint az észszerűbb, de sok vesződséggel járó megoldások kereséséhez. 2015-ben azonban annyiban mégiscsak újdonságszámba ment az, hogy az európai politikai elitek egy része végleg levetkezett magáról mindenféle gátlást, s például az „emberi jogi bla-blát” [sic!] elutasítva helyenként akár a háború utáni fasisztaellenes konszenzus határain is túllépett. Eközben nagyon sokan félreértették a kulturális innovációként berobbanó közösségi oldalak által felerősített szólásszabadság lehetőségeit. A dezinformációs web pedig példátlan módon elkezdte ontani magából a sokszor kamu „híradásokra” épülő gyűlölet- és félelemkeltő tartalmakat. Szögezzük le ismét: ez nem azt jelenti, hogy a menekültügy kapcsán létezne valamiféle kényelmes király út Európában. Azt viszont igen, hogy az idegengyűlölő hangulatkeltés még rosszabbá és nehezebbé tette a helyzetet. Mintha a fogfájás kezelésére elsődlegesen a fog nyers erővel való kiverését gondolnánk üdvözítő megoldásnak...

Ha nagyobb szerencsénk van, mentálisan talán kiheverhető lett volna a xenofóbia 2015-ös tombolása. Ám a szerencsének nem osztottak lapot ebben a helyzetben. Elsősorban (a sor nem lesz teljes) a Covid-járvány, majd a gazdasági nehézségek (főleg az infláció) és hát Oroszország ukrajnai rablóháborúja gondoskodott arról, hogy a felkorbácsolt indulatok újabb és újabb stimulációkat kapjanak. Észrevehető, hogy a populista politika mindegyik esetben a zsigeri ösztönöket igyekszik felkorbácsolni: az idegen(ség)től, a „láthatatlan” kórtól, az egzisztenciális ellehetetlenüléstől, illetve az erőszakos pusztítástól való, egyébként teljesen érthető félelmeket...

Az európai társadalmak egy része így mára borzasztó mentális állapotba kerülhetett. Elég beleolvasni egy, az emlegetett témákhoz kapcsolódó kommentszekcióba, hogy szinte egy felnégyeléshez összesereglett „közönség” vad indulataival is szembesülhessünk. Ezen emóciók élesztgetése politikailag kecsegtető lehetőség, ám elkerülhetetlenül eljön az a pont, amikor az adott közszereplő által ápolgatott őrjöngés önálló életre kel.

Szlovákiában mindennek most egészen tragikus jelentősége van. Talán a nyomozás majd megmutatja, hogy a Robert Fico elleni gyilkosságkísérlet is egy ilyen, az elmúlt évtizedben bekövetkezett mentális „leolvadás” eredménye-e. A legkevésbé sem volna meglepő, hogy ez a feltételezés végül bebizonyosodna. Annál is inkább, mert a merénylet nyomán a politikusok ellen felcsapó fenyegetéshullám egészen biztosan ennek a megnyilvánulása. De ugyanezt mondhatjuk el a nyitrabányai eset előtti incidensekről, gondoljuk csak a kollégánkat, Vrabec Máriát nemrégiben ért eszelős, beteges megfélemlítésre vagy a Zuzana Čaputová államfőt szinte szünet nélkül érő fenyegetésekre – hogy a sort most tovább ne is folytassuk! Mindezek ráadásul egy olyan országban történnek, amelynek súlyos gondjai vannak a demokrácia kiépítésével, s ahol az elmúlt 20 év egyik erőszakos, a társadalmat traumatizáló, morális válsággal járó bűnesete sem járt még valódi katarzissal („megtisztulással”), megoldással, megnyugvással és elengedéssel.

Nem tudhatjuk pontosan, hova tartunk most. Talán ideje volna szintet lépni a demokratikus viszonyok fejlesztésében. Máskülönben annak ellentéte valósulhat meg.

2024. május 21.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Viktátor az orbániversumban

A Die Presseben megjelent a glossza azt emeli ki, hogy a magyar válogatottnak bosszút kellett volna >

Tovább

Az újfasizmus kísértete járja be Európát

Slavoj Žižek neves szlovén filozófus rámutat, hogy már egy sor hagyományos párt, illetve politikus készül együttműködni >

Tovább

A szlovák sajtó attól fél, hogy a hatalom orbanizálja a tömegtájékoztatást

A Fico elleni merénylet óta a kormány tervezetet nyújtott be a közrádió és –tévé alakítására – >

Tovább

Washington Post Bidennek: ne vegye félvállról a közvélemény kutatásokat

Népszerűsége ugyanis megrekedt 38 %-körül, ami  évtizedek óta nem fordult elő egy hivatalban lévő elnökkel. Ráadásul a >

Tovább

Orbán Viktor arról álmodik, hogy nacionalista politikája kirakatává tegye a magyar válogatottat

A nacionalista, szélsőjobbos Orbán Viktornál keveredik a futball és a politika. Arról álmodik, hogy a nemzeti >

Tovább

A fasisztoid lázadás a maga korában

Mint ahogy a harmincas évek vége felé szinte minden zsidó családban előfordult Európában, hogy valamelyik rokon >

Tovább

Tanyasi történet

Jártam nemrég egy tanyán. Befordultam a két fasor láttán, leültem a kockás abroszhoz, rendeltem ezt-azt, és >

Tovább

A választás után a 30-as éveket emlegeti a sajtó, de attól az EU fényévekre van

Ezt állítja Josef Joffe, a nagy tekintélyű német újságíró a Neue Zürcher Zeitungban. Szerinte ugyanis Le >

Tovább

Pressman: Nincs ingyen ebéd

A budapesti amerikai nagykövet arra figyelmeztette az Orbán-kormányt, hogy nincs ingyen ebéd, azaz ára van annak, >

Tovább

Magyar a magyar rónán

A színrelépése óta olyan a közhangulat, mint Arthur Miller drámájának, a Salemi boszorkányoknak Salem nevű falujában. >

Tovább

Pofon Orbán Viktornak – remény Magyarországnak

Az Európai Néppárt már mint jövendő testvérpártot üdvözölte a Tiszát, ez segíthet a pártnak abban, hogy >

Tovább

Orbán arcot vesztett a választáson

Megrendült a verhetetlenségének a nimbusza. Erősen igyekezett, hogy diadalnak állítsa be a kellemetlen pofont kötelességtudóan tapsikoló >

Tovább