Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
A rikkancs ismét jelenti (5.)
Sáfrány Ferenc
1979-ben Chicagóba érve, egy ottani, magyar nyelven megjelenő emigráns lapban olvastam először Jugoszlávia széthullása Tito halála után címmel életem egyik legizgalmasabb és leggyötrelmesebb vezércikkét.
Ma is magam előtt látom a hatalmas oldalakat – szalag és alcímeket – és elfog a borzadály. Az újság nevére nem emlékszem. Pedig de sokszor próbáltam valahonnan mélyről előkaparni. Nem sikerült.
Akkor jártam életemben először Amerikában. Tito még élt. Jugoszlávia virágzott, én büszke voltam, hogy ebben a gyönyörű országban születtem, ahol még szabadnak is éreztem magam. Holmiféle bitangok meg arról papolnak, hogy mi lesz az én hazámmal, ha az öreg lelép a színről. Semmit nem hittem el abból, ami ott le volt írva. Egy szót sem. Pedig valahogy így kezdték:
„Az erősödő horvát nacionalizmus – maga elé tolva az albán szeparatista törekvéseket – kiprovokálja a szerbek reakcióit, és megindul az ország véres széthullása. Testvériség-egység – mi lesz veled? Mindaz, ami évtizedeken keresztül el volt fojtva, mint a vulkán fog a felszínre törni és elsöpör mindent, ami eddig szent és sérthetetlen volt. A végén megalakul a Nagy Albánia, Zogu királlyal a trónon (aki valahol emigrációban él).”
Ez a mondat végleg kicsapta nálam a biztosítékot.
Az utazásnak csak vége lett egyszer és én, mint aki jól végezte dolgát, hazatértem. Mindig hazatértem. Soha nem akartam külföldön élni, sőt a vendégmunkásokat is szántam. A cikkről sem beszéltem senkinek, mert még bolondnak néznek. (Lehet, hogy az is voltam?)
A következő évben, 1980-ban meghalt Tito. Én elmentem katonának. Kicsit furcsán kerültem a kaszárnyába, mert az szárazföldön volt, holott tengerésznek készültem. Gondoltam, legalább így egy olyan világot is megismerek, ami elég távol áll a bácskai poros valóságtól, de erre nem adtak lehetőséget. Ők bizonyára tudták, miért. Én soha nem jártam utána. Maradt az udvari bolond szerepe, ami akkora szabadságot biztosított, hogy még a katona barátaim is undorodtak boldogságomtól. Én meg élveztem. Tanultam, söprögettem, kaszáltam, fél világgal leveleztem, rengeteget olvastam, műveltem magam, ezt-azt még írogattam is.
Majd ennek a kalandnak is vége lett. Múltak az évek, gyorsan, jártam a világot, és egyszer csak azt vettem észre, hogy bűzlik valami Dániában. Északi szelek kezdtek egyre erőteljesebben fújni, és a szag átterjedt az én hazámra. 1988-ban már egyre elviselhetetlenebb lett a bűz, de még csak valahogy kibírtuk. 90-ben még lementünk az Adriára, Korčulára, ahova szívesen jártunk, és azt hittük, az a sziget a miénk. 91-ben már nem mertünk elindulni se. Pedig a lakókocsit előző évben úgy húztam le, hogy örökre oda járunk vissza. Tévedtem. Azóta nem jártam Korčulán. Pedig szeretem ezt a szigetet. A hetvenes évek elején itt működött a világhírű nyári filozófiai iskola. Ha igaz, még Marcuse, Fromm és Sartre is megfordult a táborban, ahol kedvére elborozgatott a keletebbről összeverbuvált gondolkodókkal; a hazai vendéglátókról – legyenek azok horvátok, szerbek, szlovének – nem is beszélve. Lehet, hogy Vanja Sutlić itt is elsütötte égbeszóló poénját, amikor Szarajevóban az egyik kocsmából tökrészegen kiebrudalták:
„Jedanaesta teza o Fojerbahu je: ako bar svijet ne mogu da promjenim, mogu krčmu! Mamu vam jebem.” Majd elégedetten hazabotorkált.
Harminc éve lesz lassan, hogy olvastam azt az írást. Csak még Zogu nem került a trónra, a többi – kisebb-nagyobb tévedéssel – de a helyére került.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >
Mi történik, ha Ukrajna veszít?
Ha Oroszország el tudja foglalni egész Ukrajnát, akkor több, mint ezer kilométerrel nőne meg a közös >
A bennfentes, aki kihívja Orbán Viktort
Magyar Péter személyében egy korábbi bennfentes hívja ki Orbán Viktort – mindössze két hónap alatt az >
Az orosz atomfenyegetés miatt nem jönnek a német cirkálórakéták
Kijevben, egy titkos helyen nyilatkozott a német jobboldali Die Welt munkatársának, miközben országa az invázió kezdete >
Anti-Orbán jelenségnek…
… nevezi Paul Lendvai Magyar Péter felbukkanását. Az újdonsült politikus úgy jelent meg a színen, mint >
Megmukkant a magyar ellenzék, ám ez egyelőre csak olyan, mint egy távoli villámlás
Erre mutat rá kommentárjában a Neue Kronen Zeitungban Kurt Seinitz, aki annak idején elsőnek vette észre a >
A remény mint drog
Nem az az ellenség, aki diagnosztizálja a daganatot (ami társadalmi szempontból az öntudattalanság, a közöny, valamint >