Ma Fülöp, Jakab, Zsaklin, Jefte, József névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Közös dolgaink
„Az egész botrányhullám – mint gyakorlatilag minden az országban – Orbán Viktor személyes döntése nyomán alakult ki.“ Fazekas Csaba jegyzetéből (Galamus):
Nem tudhatja az ember, mit hozhat a jövő történelme, vagyis hogyan szemlélik majd utódaink önnön múltjukat – azaz a mi jelenünket. Jó eséllyel megelőlegezhető, hogy a magyarországi zsidóság történetében (ha úgy tetszik, a magyar-zsidó együttélés több évszázados múltjában) napjaink különleges helyet foglalnak majd el. A legnagyobb magyarországi izraelita szervezet, a Mazsihisz rendkívül kényes, számára bizonyára hálátlan szerepkörbe sodródott, akaratától függetlenül, a körülmények sajátos alakulása folytán. Arrogáns kormányzati döntések, az Orbán-kabinet mindent legázoló lendülete és önmagába vetett vallásos hite vezetett oda, hogy az izraelita közösség kénytelen volt kilátásba helyezni a bojkott lehetőségét a holokauszt 70. évfordulójához kötődő megemlékezéseken. Az Orbánnak szóló udvarias ajánlatok hamar ultimátummá lényegültek át: a kabinet udvari történetíróinak szánt Veritas intézet vezetője (Szakály Sándor) menesztését, a józsefvárosi Sorsok Háza koncepciójába való betekintés lehetőségét és az 1944-es német megszállás Szabadság-térre tervezett emlékművének leállítását kérték, a világra szóló botránynak számító bojkott lehetőségét csak végső eszköznek tekintve. Vasárnap – miután több kisebb zsidó szervezet már korábban bejelentette, hogy visszaadja az emlékévre pályázati úton elnyert, illetve kapott kormányzati támogatást – a Mazsihisz közgyűlése is a szembefordulás alternatíváját választotta az Orbán-kabinettel való alkudozás, látszat-kompromisszum stb. helyett. Udvarias és az együttműködési készséget hangoztató határozatot hoztak, de ettől még tény, hogy az elmérgesedő konfliktusban a labdát végképp a kormány térfelére pattintották. Most már azt kell eldönteni Orbánnak, hogy vállalja-e a korábbinál is méretesebb botrányt, nyilvánvalóvá téve, hogy a saját szája íze szerint, akár erőszakosan is át akarja íratni a történelmet. Vagy pedig olyasmit tesz, amit nem szokott: visszavonul. (Legfeljebb majd máskor, más módon áll bosszút az útjába kerülőkön, és valósítja meg azt, amitől most fogcsikorgatva meghátrálni kényszerült.)
Amióta ez az egész emlékezetpolitikai botránysorozat zajlik, egyre jobban kirajzolódik, hogy voltaképp miről is van szó. Először is arról, hogy azt a folyamatot, amely a nemzetközi sajtó figyelmét már megint sajnálatosan hazánkra irányítja, a kormányzat azon törekvése indította el, hogy saját történelmet csináljon magának, illetve nekünk. Várható volt, hogy előbb-utóbb az ilyesmiből baj lesz. Azután az is nyilvánvalóvá vált (már megint), hogy a kormány semmiféle észérvre, tiltakozásra nem hallgat, pökhendi módon fölényeskedik mindenkivel, aki nem ért vele egyet. Végül pedig február 6-án Lázár és a zsidó szervezetek egyeztetésekor kiderült, hogy az egész botrányhullám – mint gyakorlatilag minden az országban – Orbán Viktor személyes döntése nyomán alakult ki, a fejleményeket is az ő egyszemélyi álláspontja irányítja. Az izraelita vezetők nem véletlenül kommentálták csalódottan a Lázár „tájékozódási” szándékáról szóló semmitmondó mondatokat, hiszen nyilvánvalóan arról volt szó, hogy Lázár nem tudta még akkor, mi a saját véleménye, mert Orbán még bizonyára nem közölte vele. Mint cseppben a tenger, ebben a kis epizódban ott van a magyar állam egész működése: a kormányzati kommunikáció világosan mutatja, hogy ezekben a rendkívül fontos ügyekben csak legfelsőbb szinten születhet döntés, még a „politikai bizottság” olyan magas polcon ülő tagja sem rendelkezhet önálló állásponttal, mint Lázár. (Ha pedig a „főnök” nem mondja meg, mit akar, esetleg megzavarodik, akkor az egész magyar állam tehetetlenül toporog, legfeljebb egy dühkitörésre várva. Ilyen volt például, amikor Kövér László házelnök egyszerre nevetséges és ijesztő módon „baloldali”-nak minősítette a Mazsihiszt. (...)
A most kialakult helyzetet nem a Mazsihisz idézte elő, azt pláne nem, hogy lényegében egyedül maradjon a bojkott-felhívásával. Igazán elgondolkoztató tény, hogy hasonló súllyal rendelkező nem zsidó szervezetek miért nem léptek fel, pláne ilyen határozottsággal. Pedig mondhatták volna katolikus magyarok is, hogy ez a német megszállási emlékmű merénylet a magyar történelemszemlélet ellen, súlyos hiba. Mondhatták volna reformátusok is. Mondhatta volna a Magyar Tudományos Akadémia vagy annak valamelyik szervezete, de nem emelte fel a tiltakozó szavát semmilyen valódi súllyal rendelkező más egyház vagy szervezet. (Utóbbi, vagyis a tiltakozás tényleges súlya fontos körülmény, hiszen az Orbán-kormánnyal szemben a józan ész érvei önmagukban mit sem érnek.) A jóérzésű magánszemélyeken, történészeken kívül csak a Mazsihisz tiltakozott, sőt jelezte, hogy a nyilatkozatok kiadásán túl hajlandó elmenni arra a pontra, ahonnan esetleg a nagy hatalmú miniszterelnöknek is – fogcsikorgatva bár – vissza kell fordulnia.
De még nem késő. Még lehet a Mazsihisz bojkottjához csatlakozni azoknak, akiknek fontos az emlékmű-üggyel felkavart közélet megnyugtatása, a történelmi múlttal való szembenézés. Még csak kőbe-bronzba sem kellene faragni, önmagában méltó emléke lenne Magyarország második világháborús történetének, ha például a keresztény egyházak (és mások) nem hagynák megint magukra az izraelita honfitársaikat az emlékmű-bojkottban. (...)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Macron-momentum
Európa sokféle nehézséggel szembesül, de ezek alapvető oka, hogy nincsenek megfelelő vezetői, ezért úgy tűnik, hogy >
Ukrajna győzni fog
Ennek a háborúnak tehát mindenképpen Putyin Oroszországa lesz a vesztese. Vele együtt veszít azonban Orbán Magyarországa >
Autógyáraktól rendőrökig: Hogyan terjeszti ki Kína befolyását Magyarországon
Kína egyre növeli befolyását Magyarországon, kezdve a rendőrjárőröktől az autógyárakig. Hogy Peking nyomul, abban nincs semmi >
Hány tonnát nyom Európa
20 éve politikai szempontból különösen fontos volt, hogy Magyarország és Lengyelország bekerüljön az EU-ba, ma viszont >
A befejezetlen projekt
Hatalmas sikernek bizonyult az Unió keleti bővítése, mert az azóta eltelt időben a korábbi választóvonal mindkét >
Időkapu
Lehetséges, hogy kisebb Ukrajna lesz, de hogy ez az Ukrajna Európa részévé válik és szemben fog >
Ha Horthy Miklós lehetett tengernagy hadiflotta nélkül!
Orbán Viktor vendégül látja Trump híveit, mert az elnök újraválasztásában reménykedik. A CPAC rendezvényére egész Európából >
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >