Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
„Nem fértek bele a cigányok”
„Szeretnénk magunkat följebb látni, és ezt úgy is el lehet érni, ha sokat beszélünk a nálunk alacsonyabb rangúakról.” Teczár Szilárd (Magyar Narancs):
Bár ez nem szükségszerű, a magyar nacionalizmus erős tartozéka a másság megteremtése és kirekesztése - állítja a Nemzet a mindennapokban kötet társszerzője. Feischmidt Margit szerint nincs éles határ a Fidesz és a Jobbik nemzetstratégiája között.
Magyar Narancs: Az újnacionalizmus jelenségét a globalizációra adott válaszként írják le. Mennyiben függ össze ez az európai integrációval?
Feischmidt Margit: Nagyon erősen. Az újnacionalizmus meghatározásakor az egyik jelentős tényezőnek a globalizációellenességet tartom, a szembefordulást a különböző transznacionális politikákkal, így az európai integrációs folyamattal is, továbbá olyan univerzális eszmékkel, mint a szabadság, az emberi jogok, a társadalmi egyenlőség és szolidaritás. A 80-as években kezdődött el a szélsőjobboldali mozgalmak etablírozódása, bekerülése a nyugat-európai országok nemzeti parlamentjébe; e folyamat kelet- és délkelet-európai felfutását tapasztaljuk - Magyarországgal és Görögországgal az élen - az utóbbi években. Az idei EP-választás ugyanakkor nagy változást már nem hozott a szélsőjobboldalon, leszámítva Nagy-Britanniát.
MN: Mi volt az oka a fordulatnak? Ezekben az univerzális eszmékben sokáig erősen hittek a nyugati társadalmak.
FM: A kutatók Európában évtizedekig azt gondolták, hogy a nacionalizmus 19. századi formáira csak a kulturális örökségünk részeként kell visszatekintenünk. A nacionalizmus tagadásához hozzájárult a II. világháborút követő évtizedek gazdasági fellendülése, a munkaerőpiac bővülése Keleten és Nyugaton, a lelkiismeret szintjén pedig a nácizmus okozta megrendülés, a kizárólagos politikai identitások tagadásából táplálkozó kozmopolitizmus keleti - államszocialista - és nyugati, liberális, szociáldemokrata vagy katolikus formáinak a sikeressége. Ennek a globalizáció, majd az újabb transznacionális politikai formák, mint az EU, újabb lendületet adtak. De a folyamat már az ezredforduló előtt megtorpant, és elkezdődött a nemzeti hagyományok, kulturális partikularizmusok, identitások és közösségek újrafelfedezése. A nacionalizmus nemcsak visszatért, hanem korszerű konzervatív és szélsőjobboldali, sőt, baloldali formákat is öltött. Nem csupán a politikában jelent meg újra: a nemzeti kultúrát és narratívákat a legkülönbözőbb kulturális vállalkozók alakítják vonzóvá a 21. századi ember számára, miközben természetesen saját termékeiknek is piacot teremtenek. A legfőbb példa erre a turizmus vagy a nemzeti populáris zene. Mindkettő virágkorát éli Magyarországon, ezért beszélünk a könyvben az újnacionalizmus populáris kultúrájáról. Más országokban is vannak hasonló jelenségek, például a szerb turbófolk vagy a horvát nemzeti rock. A nemzetet nemcsak eszmeként, hanem brandként is megjelenítő ipar Magyarországon ma rendkívül szerteágazó, megjelenik a kultúr- és szórakoztatóiparban, a művészetben, a turizmusban, az öltözködésben, a médiában.
MN: Gyakran mondják, hogy a Jobbik valódi kérdésekre válaszol, pedig azt hamis kérdésnek is tarthatjuk, hogy elkülönülten beszélünk cigányokról és magyarokról.
FM: Ez hamis beszéd, de jelentős a támogatottsága, mert a "cigánykérdést" sikerült a társadalmi sérelmekről és problémákról való beszéd felszabadításának eszközévé tenni. A Jobbik első felfutásának kulcsa a cigányok kriminalizálása és a paramilitáris erők megszervezése volt. Azt gondolom, hogy az embereknek a Jobbik előtt is sok sérelmük volt. Mondták azt is, hogy a cigányok lopnak, de azt is, hogy mások széthordták a téeszeket, orvosként kizsákmányolták az embereket és így tovább. A Jobbik minden más sérelmet háttérbe szorított, és a "cigánybűnözést" helyezte előtérbe. A büszkeség iránti vágyra is elég jól tudott válaszolni a Jobbik az általa létrehozott nemzeti mitológiával, aminek szintén elég kevés a realitása. Például a határon túli magyarokról kialakított képüknek semmi köze a valósághoz.
MN: A könyvben többször maguk a határon túli magyarok is panaszkodnak arra, hogy a turistaiparban vagy a jótékonykodásban részt vevők Erdély-képe mennyire hamis.
FM: A magyarországi újnacionalizmus kétféle másság képével operál: míg a romákat lefokozza, a határon túli magyarokat idealizálja. Olyan képet teremt róluk, amely a magyarországi nemzetdiskurzusokban létrehozott autenticitásigényre válaszol. Ebben segítségére van az a kétségtelenül létező erősebb közösségi igény, amely a kisebbségi közösségekben jelen van, a magyarokban éppúgy, mint más kisebbségi közösségekben a világban. De amíg a kisebbségi magyar közösségek nemzeti identitását a többséggel való együttélés mindennapi és politikai kompromisszumai korlátozzák, a róluk szóló többségi fantáziaképeknek semmi sem szab határt. A jótékonykodókkal azonban vigyáznék. Zakariás Ildikó tanulmánya pont arról szól, hogy a jótékonykodó magyarországiak hogyan egyeztetik a határon túli gyerekekre irányuló identitásőrző tevékenységüket a konkrét tapasztalatokkal, mondjuk a csángó gyerekek valóságos igényeivel. Én nem szeretném leértékelni az újnacionalizmus megnyilvánulásait, tévedés azt gondolni, hogy nem valódi igény az, aminek következtében néhány napja is több százezren mentek el Csíksomlyóra. A mi dolgunk az én értelmezésem szerint az, hogy a nacionalizmus diszkurzív stratégiáit, kulturális gyakorlatait és társadalmi beágyazottságát elemezzük, értelmezzük. Ebből a megközelítésből nem értelmezhető az a kérdés, hogy a nacionalizmus rossz vagy jó. A magyar társadalom közösségi élmény iránti vágyát komolyan kell venni, amihez sajnos hozzátartozik az is, hogy a közösségi és a szélsőjobboldali indíttatás összemosódik. A csíksomlyói tömegben is biztos van olyan, aki nem szívesen mutatkozik egy platformon a skinheadekkel. Mégis egymás mellett vannak, és ezt az öszszemosódást a politika megerősíti. Nincsenek egyértelmű jelei annak, hogy a konzervatív kormányzati nemzetpolitika meghatározná, meddig terjednek az ő ambíciói, és honnan kezdődik a szélsőjobboldali nemzetépítés, amivel nem akar azonosulni. (...)
MN: A könyv alapján úgy tűnik, hogy az újnacionalizmus büszkeség iránti vágyához szorosan kapcsolódik az ellenségképzés is. Ez mennyire szükségszerű?
FM: Nem az, bár vannak a nacionalizmusnak olyan teoretikusai is, akik szerint a közösségképzés diskurzusa szükségképpen kitermeli a másságot is. De a másságról lehet beszélni úgy is, hogy valamilyen feltételek mellett az inklúziója is megvalósulhat. A kizárás mértéke tehát nem állandó, az újnacionalizmus különböző aktorai most is különböző súllyal játszanak ezzel, és különböző másságoknál különböző mértékben esik ez latba. Ma például a nemzeti homogenitás képzetét elég kevesen akarják a zsidóság kizárásán keresztül megvalósítani, holott az antiszemitizmus és a magyar nemzeteszme összekapcsolódásának jelentős előzményei voltak, nem csak a német megszállástól kezdve. Most a hangsúly a cigányságra esik, akik a két világháború közötti nacionalisták gondolkodásában sokkal kevésbé jelentek meg. Az újnacionalista igény egy hierarchikus nemzetképre épít, aminek a magyar szupremáció képzetében megint csak fontos előzményei vannak. Szeretnénk magunkat följebb látni, és ezt úgy is el lehet érni, ha sokat beszélünk a nálunk alacsonyabb rangúakról. Ezt a beszédet a veszélyérzetet keltő médiaesemények jelentős mértékben hitelesítik, közben pedig kevés elemzést olvashatunk a roma emberek kárára elkövetett gyűlölet-bűncselekményekről, a diszkrimináció mindennapi formáiról. Az már nehezen férne bele abba a diszkurzív rendbe, amely az erkölcsöt nacionalizálja, annak hiányát pedig rasszizálja.
MN: Ez nyilván visszahat a cigányság identitására is. Mennyire érzik magukat magyarnak azok a cigány emberek, akikkel a kutatásai során találkozott?
FM: Amikor az interjúkat készítettem, már ismertem Horváth Aladárnak azt a mondatát, hogy "elvették tőlünk a magyarságunkat". Nemigen találkoztam olyannal, aki ezzel vitatkozott volna, viták inkább a körül voltak, hogy volt-e egyáltalán mit elvenni. Jól emlékszem arra a fókuszcsoportos helyzetre, amikor valakinek erről a mondatról az jutott eszébe, hogy a villamoson letépték róla a kokárdát. Egy falusi tanárnő pedig egy fókuszcsoportos interjúban arról panaszkodott, hogy azóta nincsenek nemzeti ünnepek a faluban, amióta az iskolában a roma gyerekek többségbe kerültek. A március 15-ét itt is, mint sok más helyen az országban mindig az iskolások részvételével szervezték meg a tanárok, de a cigány gyerekek nem tudnak szerinte rendesen viselkedni, ezért nem lehet velük kiállni a falu elé. Így kerül a falusi nemzeti ünnepek hiánya is a cigányok rovására, és kerül ki a nemzeti ünnep a maga összes közösségképző és patriotizmusra hangoló funkciójával együtt azokból a falvakból, ahol megnő a roma népesség aránya. Ezt a hiányt töltik be azok a szervezetek, amelyek Trianon-megemlékezéseket szerveznek és "Nagy-Magyarország" emlékműveket emelnek, amelyek egy új, az akadémiai történettudománytól távol eső populáris emlékezetpolitikát hoznak létre.
MN: Említette a Jobbik és a Fidesz viszonyát. Én úgy látom, hogy az újnacionalizmus radikális szárnyára jellemző egyfajta elnyomatástudat, így akár problémaként is jelentkezhet, ha az ötleteiket a kormány megvalósítja.
FM: A kormány és a szélsőjobb vonatkozásában két stratégiát tudunk elképzelni: vagy megszelídítve beemelik a radikális elemeket, vagy egyértelműen elhatárolódnak, és azok felé tekintenek, akik a patriotizmus nem etnikus, nem kizárólagos és a szomszéd népek önérzetével is számoló formáira nyitottak. Ebből a kettőből sokkal inkább az elsőt lehet tapasztalni. Így a korábbi szubkultúra közelebb kerül a kulturális mainstreamhez, a nemzeti rockzenekarok prominenseinek juttatott állami kitüntetések ezt jól jelzik. Nemzetiesedik a populáris kultúra, a magát nemzeti radikálisnak valló oldalon pedig ez differenciálódást eredményez. A nemzeti rock szcénában például az Ismerős Arcok etablírozódik, a Romantikus Erőszak két regiszteren játszik - van a Hungarica és van továbbra is a Romantikus Erőszak. Nyilván a Jobbiknak is érdeke, hogy megtartsa maga mellett ezeket a zenekarokat, és ahhoz, hogy ők az utcai mozgósítás zenéje tudjanak maradni, nem csúszhatnak bele a középosztályi, állami finanszírozású miliőbe. Vannak, akik még ezen is kívül akarnak maradni: a Magyar Szigeten például éles viták vannak arról, hogy miért kellett a Jobbiknak bemennie a parlamentbe. (...)
Következő cikk: Orbán az első világháború előtti Magyarországot akarja
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >
Orbán hanyatlása
A miniszterelnökre az elmúlt évtized leggyengébb választási eredménye vár. Ennek következménye lesz európai szinten is, ahol >
Putyin fél a vereségtől
Erre utal, hogy menesztette a védelmi miniszterét. Azaz az elnök pozíciója korántsem annyira erős, ahogyan azt >
Magyar Péter személyében egy újonc száll szembe Orbán Viktorral
A magyar miniszterelnöknek idáig sok oka nem volt az aggodalomra a belpolitikában, de ez most változik. >
Vágyakozás Trump után
A legtöbb országban hideglelést kapnak a politikusok, ha arra gondolnak, hogy visszatérhet Trump, ezzel szemben Orbán >
Hszi rideg és számító
A Times vezércikke arra figyelmezteti a magyar és a szerb vezetést, hogy ne ugorjanak be a >