Ma Bernát, Bernardin, Felícia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Kelet-Európa az út szélén
„A magyar határőrök az előttünk lévő török buszból hajnali háromkor kiszállították a kisgyermekes utasokat.” Auer Katalin (Galamus):
Az oszmán-török birodalom európai terjeszkedését a XV–XVI. században a logisztikai adottságok is jelentősen befolyásolták. Az akkori világ legerősebb hadserege tavasszal elindult a teljes katonai állományával, felszerelésével, de a meghódított területekről télre mindig hazavonultak a török birodalom korábbi határai közé. Ma hasonló, de szerencsére békés népvándorlásnak vagyunk tanúi minden évben többször. A Nyugat-Európában dolgozó török, bolgár, szerb vendégmunkások százezrei, lehet hogy milliói kelnek útra a nyár elején, mennek haza szabadságra, s augusztus végén vissza, majd ugyanez télen megismétlődik. Ők is teljes „felszereléssel”: kisgyerekekkel, rengeteg csomaggal utaznak, sokszor több generáció együtt, busszal, vagy ami gyakoribb: jó autókkal. Az utazás ma is viszontagságos, mert autópálya csak helyenként van, az út sokszor több napig tart, amit a határállomásokon rendszeresen bekövetkező kényszerű veszteglés csak súlyosbít.
Augusztus 30-án bulgáriai hegyi túránkról hazafelé tartva sikerült autóbuszunkkal bekeveredni a szabadság végeztével Nyugat-Európába tartó bolgár-török vándorlásba. A bolgár-szerb határon egyetlen megnyitott kapu szolgált a több tucatnyi autóbusz átengedésére. (Lehet hogy a vámhivatal dolgozói éppen szabadságon voltak.) A vámvizsgálat, kínos lassúsággal, óránként 3-4 buszt engedett el. A terület két oldalról kerítéssel zárt, WC, infrastruktúra vagy nincs, vagy jobb elfelejteni. Spiró Koccanása jutott eszünkbe: a darabban ilyen helyzetben már megjelennek az élelmes árusok frissítővel, ezzel-azzal, de itt semmi.
A járó motorral veszteglő buszok árnyékában várakozó utasok a közel negyven fokban ténferegtek, kedves tüdőgyógyász túratársunk tornagyakorlatokat vezényelt az elgémberedett társaságnak, amikor jött a hír: mögöttünk a törökök öt busszal hátrébb zenélnek és táncolnak.
A török néptánctanárok egyesülete állt velünk egy sorban, és a várakozást elunva a busz mellett az út szélén fergeteges előadásba kezdtek egy dob és néhány török fúvós hangszer segédletével. A férfiak kezdték méltóságteljes, majd egyre gyorsuló körtánccal, csakhamar a nők is bekapcsolódtak, és lassan kibővült a táncolók köre a többi busz utasaival. Jó volt látni, ahogy a török néptáncos hölgy tapintatosan mutatja a lépéseket a magyar túratársaknak. A tánc egyre fergetegesebb lett, hihetetlen erő és dinamizmus áradt a mozdulatokból, az arcokról öröm és felszabadultság sugárzott, és egy időre azt is elfelejtettük, hogy hol vagyunk, miért várakozunk már ötödik órája a hőségben. A zene és a tánc időtlenségében egyformán európainak érezte magát bolgár, török, magyar és még ki tudja milyen nációjú utazó.
A bolgár-szerb határon hat órai várakozás után végre túljutva, abban reménykedtünk, hogy a következő határállomáson, Röszkénél a magyar határőrök már biztosan gyorsabban végzik a dolgukat, örültünk, hogy hamarosan hazai földön leszünk. Itt már jóval kevesebb busz várakozott, így „csak” három óráig kellett várakozni éjféltől. A magyar határőrök az előttünk lévő török buszból hajnali háromkor kiszállították a kisgyermekes utasokat. Kínos alapossággal ellenőrizték a személyazonosságukat, de a gondos eljárás a csomagok átvizsgálásra is kiterjedt. A busz körül pizsamás, álmos óvodások totyogtak az éjszakában a csomagokat rámoló, megalázott, elcsigázott szülők között. Elmaradt a hazaérkezés máskor jóleső öröme, helyette a szégyenkezés maradt.
A határállomást követően az első benzinkútnál lehetett WC-t találni, borzasztó állapotokkal. A parkolóban autók százai alvó utasokkal, sokan hálózsákban, takarókkal az autók között a földön aludtnak. Radnóti Hetedik Eclogája jut eszembe: „suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már újra elalszik s fénylik az arca.”
Ma nem Szulejmán hadai söpörnek végig Európán, hanem dolgos, rendezett életet élő családok indulnak útra a megélhetésért, a Nyugat-Európának is jobb életért. Valóban ilyen embertelen körülmények között kell az utazásnak ismétlődnie évről évre?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyar sorshúzás
Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >
Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?
Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >
Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?
A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >