Ma Ivó, Iván, Milán névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Brexit után Huxit
Aki a nemzeti izoláció lehetőségében hisz, az egyszerűen nem érti a huszonegyedik századot. Bojár Gábor (hvg.hu):
Nálunk a miniszterelnök akar kilépni, szemben egyelőre a magyarok többségének akaratával, míg az angoloknál ez pont fordítva volt.
Az angol népszavazás sokkoló eredménye nyomán egyre szélesebb körben emlegetik a következő lehetséges kilépőként Magyarországot. Van azonban egy lényeges különbség, amit az elemzők nem említenek. Nálunk a miniszterelnök akar kilépni, szemben egyelőre a magyarok többségének akaratával, míg az angoloknál ez pont fordítva volt. Miniszterelnökünk szándéka nem új, hiszen Brüsszel-ellenes szabadságharcos retorikája a 2010-es győzelem után azonnal elkezdődött, sőt emlékezhetünk szavaira első kormányzása idejéről, amikor ő vezette a csatlakozási tárgyalásokat: „Van élet az unión kívül is”. Akkor is úgy éreztem, hogy ez nem tárgyalási taktika, hanem őszinte, mélyről jövő mondat, és ha rajta múlik, nem lépünk be. Ő ugyanis erős vezetőként nem viseli hatalma korlátait. Következesen felszámolta az elvileg független kontrollnak szánt intézmények függetlenségét és az unióban az utolsó felszámolandó korlátot látja.
Ellenzéki érzelmű barátaim sokáig nem osztották véleményemet a kilépési szándékról, mondván, hogy akkor mivel tömné a hozzá közel álló zsebeket. Ezt az érvet soha nem osztottam. Úgy gondolom, hogy számára fontosabb a hatalom korlátjainak felszámolása, mint a GDP átlagosan kb. 4%-át kitevő uniós pénz. Nála a pénz ugyanis nem cél, hanem eszköz a hatalom megszerzése és megtartása érdekében. Tehát arról a pénzről, amelynek ára a hatalom korlátozása, inkább lemond, mint ahogy lemondott, sőt idő előtt visszafizette (helyesebben visszafizettette velünk) a piacinál jóval alacsonyabb kamatozású IMF-hitelt is. Továbbá az is valószínű, hogy korlátok nélkül az uniós források nélküli 96 százalékból többet is ki lehet venni, mint a 4% uniósból, hiszen ez utóbbiak a felhasználását több-kevesebb sikerrel, de ellenőrizni is próbálják. (…)
Orbán Viktor kitűnő politikus, tudja, hogy a magyarok többsége (szemben az angolokkal) ma még nem támogatná a kilépést, ezért szisztematikusan dolgozik a kilépés tömegtámogatásának felépítésén. Kizárólag erről szól a Brüsszel- és migrációellenes kampány és népszavazás, és erről szólt a tavalyi, alig leplezetten rasszista, xenofób felhanggal átitatott plakátkampány is. A gyűlöletkeltő felhangot nemcsak én éreztem, így látták a nálunk tanuló amerikai diákok is, akik erre sokkal érzékenyebbek. Én tudom, hogy miniszterelnökünk nem rasszista, de hogy épít ezekre az ösztönökre, azt nehéz nem észrevenni. Miért kell egy korábban vendégszeretetéről ismert, alapvetően befogadó népben, amely maga is többségében befogadottakból épült fel, a futballhuligánok legundorítóbb ösztöneit felkorbácsolni?
Vezetőnk valóban azt gondolja, hogy ezzel a retorikával lehet legjobban védeni érdekeinket Brüsszelben? Szerintem ennél sokkal, de sokkal jobb politikus, és pontosan tudja, hogy érdekeinket színfalak mögötti ügyes tárgyalásokkal és az egyes ügyekben jól megtalált szövetségesekkel eredményesebben lehetne védeni az itthoni hangos kampány nélkül. Ott is emberek ülnek, ezzel a folyamatos sértegetéssel csak a támogatások csökkentését lehet elérni. Vezetőnk ezt pontosan tudja, és ez is a célja. Hiszen ha Brüsszel még a pénzünket is elveszi, akkor mit keresünk ott – mondhatja.
Vannak, akik hisznek a nagyhatalmi centrumok közötti ügyes lavírozás politikájában és ezzel függetlenségünk megőrzésének lehetőségében, de azt hiszem, ez illúzió, mint ahogy néhány rövid történelmi szakasztól eltekintve ebben a huzatos Kárpát-medencében mindig is az volt. A globalizáció a nagy felfedezések korában kezdődött, a motorizációval felgyorsult, ma pedig az Informatika korában teljessé és visszafordíthatatlanná vált. A világ tele van olyan kihívással, amelyre nemzeti keretek között egyszerűen nincs válasz. Beleértve a globális felmelegedést, a fenyegető környezeti katasztrófát, a terrorizmust és a tömeges migrációt is. Ezekre csak közös válasz létezik, és ehhez nem gyengíteni, hanem nagyon is erősíteni kellene a közösségi hatásköröket. Aki a nemzeti izoláció lehetőségében hisz, az egyszerűen nem érti a huszonegyedik századot.
Egy idézet miniszterelnökünktől: „a Fidesz és a Jobbik között az a fő különbség, hogy a Jobbik kilépne az unióból, a Fidesz pedig nem, mert Magyarország gazdasági érdeke az uniós tagság”. Tehát csak gazdasági érdek, semmi más. Ha pedig a pénzeső eláll – előbb utóbb pedig eláll – akkor semmi nem marad. Értékközösség, közös célok, közös szembenézés a közös kihívásokkal – ezekről szó sincs.
Félreértés ne legyen, ez nemcsak a Fidesz bűne, a belépést megelőző és az azt népszerűsítő szocialista vezetésű kampányban is az uniós források hasznán volt a fő hangsúly. Nem az értékválasztáson. Nem annak a liberális demokráciának a választásán, amely kétszáz éve megteremtette a kapitalizmust és az ipari forradalmat, mely minden ellentmondása és válsága ellenére a történelemben soha nem látott fejlődést hozott például a közegészségügy, a közoktatás, vagy a közbiztonság terén is, hogy ne csak a pénzről beszéljünk. Napjainkban pedig a liberális demokrácián alapuló szabad (és jól szabályozott) verseny teremtette meg és vezeti az informatikai forradalmat, amely még az ipari forradalomnál is mélyebben fogja megváltoztatni világunkat. A liberális demokrácia sokszor volt már válságban, ma is abban van, de eddig mindig ki tudott gyógyulni válságaiból és meg tudott újulni, szemben a válságokra adott rossz válaszokkal – gondolok itt a kommunizmusra és a fasizmusra – melyek viszonylag rövid történelmi idő után kimúltak.
A magyarok többsége Szent István óta a Nyugathoz akar tartozni. Valahová mindig tartoztunk, de most először választhattunk. Ezt a történelmi választást akarja most visszafordítani miniszerelnökünk. Csak azt nem tudom, hogy ő, és akik ebben segítik, hogyan fognak elszámolni lelkiismeretükkel.
Következő cikk: Fekete pólósok a Kossuth téren: Beteg ez az ország, és betegek a politikusok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyar sorshúzás
Mi Magyar „day after” terve, milyen stratégiát képzel június 9. utánra? Ebbe kell illesztenie önkormányzati stratégiáját. >
Mivel a NATO nem tudta megmenteni Ukrajnát, akkor mire jó az egész szervezet?
Simon Tisdall, a Guardian külpolitikai kommentátora veti fel a kérdést. Hiába a közelgő 75. évforduló, a >
Miként lehetne egyenesbe jönni a Republika Srpskával?
A Bizottság előző elnöke úgy látja, hogy mind a jelentkezők, mind az EU oldaláról elsietett volna >
A 24. órában
A világ sokféle problémás állapotában Magyarország egy különálló, süllyedő sziget, és nem volna jó teljesen elmerülni. >
A Peking és Moszkva közötti hatalmi játszmában az európaiak a „hasznos idióták”
Alexander Görlach a Ide Weltben úgy látja, hogy az európaiak, köztük Orbán, a hasznos idióta szerepét >
A gyűlölet el van vetve
Amikor az oroszbarát, baloldali populista Fico az ősszel összeállt egy kicsiny, szélsőjobbos párttal, a döbbenet épp >
A tét
Ami gyanús, az nem gyanús. – Ami nem gyanús, az a gyanús – mondta Pelikán József >
Orbánék nem szavazzák meg a Srebrenica-határozatot
A srebrenicai Emlékközpont igazgatója igen zavarónak minősítette, hogy Magyarország ellenzi a készülő ENSZ-határozatot, amely a 29 >
Orosz érdekek szolgálása Csádban - Orbán Gáspárral
Nem kizárt, hogy Magyarország hírszerzési csomópont csádi kiépítésén dolgozik, feltehetően azért, hogy az orosz érdekeket szolgálja. >
Newsweek: Orbán Viktor nem Amerika barátja
Hszi a múlt héten éppen azért kereste fel Budapestet, mivel meg akarja változtatni a jelenlegi világrendet. >
„Magyar Péter – messiás, patkányfogó vagy a remény hordozója?”
A Fidesz-sajtó magán kívül van: már szó sincs migránsokról, Sorosról, Orbán békeapostoli voltáról, minden célkereszt Magyarra >
Túléli-e a cionizmus a háborút?
Youval Noah Harari úgy gondolja, hogy a gázai háború megkérdőjelezi az egész cionista ideológiát, pedig az Izrael >