Ma Mónika, Flórián névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kinek a gondja az atombomba gombja? (Trumpizmusok)
Az idióta, a kő(olaj)arc – meg a tábornokok
Megfenyegette az NBC tévét, hogy esetleg vissza kellene vonni a működési engedélyét – mint ahogy igazi diktatúrákban és illiberális autokráciákban szokás (ld. Törökország, Oroszország, valamint az ezeket eszményképként tisztelő Szerbia és Magyarország). Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
Egész héten ellenálltam a kísértésnek, hogy a saját külügyminisztere által saját tábornokai előtt leidiótázott (sőt, szem-és fültanúk szerint „kib…ott idiótának” titulált) elnökről elmélkedjem. De amikor a milliárdos ingatlanmágnás (félreértések elkerülése végett: Donald J. Trump) meg kőarcú beosztottja, a csak-milliomos (pontosabban: háromszázmilliomos) olajmérnök (Rex Tillerson) nyilvános viszálya odáig fajult, hogy az atomhatalmat birtokló dilettáns elnök(ösködő) intelligenciateszt-versenyre hívja ki azt, aki egyszerű kétkezi munkásból a világ legnagyobb kőolajtársaságának a (rettegett) vezérigazgatójává hatalmasodott, akkor többé nem lehet ellenállni a rettegő gondolatok/szavak tolulásának.
Mielőtt a trinitrotoluol fojtaná azokat belénk. Vagy a maghasadás.
Kezdettől fogva tudtuk, hogy Trump egy önbálványozó, narcisztikus gazember. De mivel a legtöbb tisztességes átlagember mégiscsak hajlandó betartani a játékszabályokat, és mivel a szavazók egy zseniálisan megvezetett kisebbsége – az egyértelműen a normalitás mellett voksoló többséggel szemben – őt emelte hatalomra, és mivel az amerikai társadalom, úgy általában, hisz a demokráciában, el kellett fogadni, hogy ilyen is van. Maradt az abban való reménykedés, hogy az önszabályozás is bekövetkezik majd.
Az okoskodók még azt is megkísérelték elhitetni velünk, hogy a valóságshow-sztár választási hőbörgése csak egy nagy politikai komédia, és majd a „valódi valóság” beálltával egészen más, komolyabb színre vált a narancssárga (hajfesték) helyett, és úgy folytatja az igazi show-t. Egyesek még abba az alkuba is belementek, hogy asszisztáljanak neki a fényes jövő megalkotásában. Az igájába álló (miniszteri, nemzetbiztonsági tanácsadói, ill. kabinetfőnöki posztot elfogadó) tábornokok pedig talán azért vállalják a kínos szolgálatot, hogy hátha meg tudják óvni hazájukat – meg a világot – a jóvátehetetlentől. Majd elválik.
A csak ritkán odafigyelő, jóhiszemű elfoglalt ember most azt mondhatná, hogy az establishment árnyékától megbabonázott (vagy lefizetett) újságírók, elemzők túlzásba viszik: mégsem egészen úgy van az: Trump valójában egy csavaros eszű zseni, aki bizarr képességeit és váratlanul megszerzett hatalmát a kisemberek és Amerika felemelésének akarja szentelni – csak hát a megkövesedett érdekek ezt nem engedik. Nos, meglehet.
Csakhogy amikor a saját maga által kiválasztott külügyminiszter azt mondja róla, amit (és a kiszivárgás után nem is cáfolja), pár nappal később pedig egyik korábbi támogatója, a szenátus külügyi bizottságának republikánus elnöke, Bob Corker nyilvánosan kijelenti, hogy az elnök
„úgy kezeli hivatalát, mint egy valóság-show-t és meggondolatlan fenyegetéseivel a III. világháború felé sodorhatja az országot”,
Akkor már a fele sem tréfa. És viccrovatba is rossz, hogy erre az elnök a Twitteren vág neki vissza, amiből természetesen egy újabb csivit-csata keletkezik.
De az elnöknek ez sem elég: intelligenciateszt-versenyre hívja ki ugyanott, a csivitelőn saját külügyminiszterét, és gyorsan hozzáteszi: „Előre tudom, ki fog győzni.” Persze mi is tudjuk, hiszen már a választási kampány során megosztotta velünk (g)agyi képességeit. Amikor egy republikánus műsorvezető megkérdezte, kikkel konzultál külpolitikai ügyekben, Trump nemes egyszerűséggel bevallotta, hogy:
„Elsősorban saját magammal beszélgetek, mert nagyon jó agyam van, és sok mindent elmondtam már.”
Valóban sokatmondó szöveg.
El sem csitult még a két fenti minibotrány, amikor az NBC tévéhálózat hírműsora arról számolt be, hogy ugyanazon a július 20-ai megbeszélésen, amelyet a Pentagon „tankjában” (tökéletesen elszigetelt titkos tárgyaló) tartottak (és amelynek a végén, az elnök távozása után, az ominózus külügyminiszteri „méltatás” elhangzott), Trump megkérdezte, miért nincs az USA-nak annyi nukleáris töltete, mint a hatvanas években volt.
Ez sem számít naiv kérdésnek egyébként, mert fültanúk szerint az is elhangzott, hogy meg kéne tízszerezni a világ legnagyobb atomlőszertárát. Trump természetesen ezt is tagadja, de hát számos videófelvétel létezik arról, hogy a tavalyi kampány során pontosan ezt követelte.
A cáfolatnál is továbbment azonban az elnök, és – ismét csak a Twitteren – megfenyegette az NBC tévét, hogy esetleg vissza kellene vonni a működési engedélyét – mint ahogy igazi diktatúrákban és illiberális autokráciákban szokás (ld. Törökország, Oroszország, valamint az ezeket eszményképként tisztelő Szerbia és Magyarország). Csakhogy Trump ezzel is saját tudatlanságát bizonyította be: a tévéhálózatoknak ugyanis nem kell működési engedély, hanem csak az egyes tévéstúdióknak/csatornáknak. Az NBC és a másik három nagy hálózat viszont nem így működik. De hát mit számít az egy diktatórikus hajlamú autokratának!
Sokkal valódibbak „A Gomb” körüli gondok: az Egyesült Államok nukleáris haderejének bevetését ugyanis kizárólag az elnök rendelheti el – viszont a parancs kiadása után nem létezik út annak visszavonására. Ezért szólít fel egyre több tekintélyes politikus – a külpolitikai elemzők 95 százalékával egyetértésben – arra, hogy tenni kell valamit, mielőtt egy háborodott pillanat a bolygó – de legalábbis az emberiség – megsemmisítéséhez vezet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >