2024. május 6. hétfő
Ma Ivett, Frida, Judit névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Két horvát Trump

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép és jó lenne, ha nem két ember küzdene vérig a hatalomért. Milanović és Plenković között ideológiai különbség sincs már, a legmeglepőbb szövetségkeresésekkel foglalkoznak a régióban is (Mila­no­vić elnökként még Novák Katalinnal és a boszniai szerbek vezérével, Or­bán csatlósával, Milorad Dodikkal is szívesen kvaterkázott, nem beszélve arról, hogy elítélte a NATO bővítését és az Ukrajnának adott katonai segítséget). Egy szakértő szerint azonban a populizmus a horvát választók többségének nem jön be, ebből is eredhet a két opció viszonylagos gyengülése, az alternatív lehetőségek keresése. Szerbhorvát György (Élet és Irodalom):

Egy 2011-es bon mot szerint déli szomszédunknak nem árnyékkormánya van, hanem kormánya –  börtönben. Így a tizenöt évnek még csak a jó felét ülte le az egykori kormányfő, Ivo Sanader – többek közt a MOL-lal kapcsolatos vesztegetési ügy miatt ítélték el. Egy 2022-es összegezés szerint – hogy kerek legyen a szám – az utóbbi bő évtizedben ötven politikus ellen folyt bírósági tárgyalás, miniszterek, polgármesterek (így a zágrábi) kerültek előzetesbe, hogy aztán egy részüket felmentsék, mások meg vagy ülnek, vagy a jogerős ítéletre várnak. És ezek egytől egyig korrupciós ügyek.

Persze a demokrácia sajátos fokmérője, hogy ennyi politikust csípnek el a nyomozó s egyéb hatóságok. Egyfelől gyönyörű látkép, másfelől mégiscsak a rendszerszintű korrupció mértékét jelzi. Még három évtizede sincs, hogy véget ért a háború, az ország 2013-tól EU-tag, az viszont fel sem merül, hogy az EU-s pénzek ne érkeznének meg, pedig lopni, fentiekből következően, ebből ott is tudnak, vagy legalább próbálkoznak. A gazdaság, főként Dalmáciában a turizmus, a virágkorát éli rekordbevételekkel, bár a szakértők jelezték, hogy nemcsak a tömeg és a kiszolgáló személyzet hiánya okoz majd gondot az egész boom vagy a folyamatos, mindent átalakító, brutális építkezési hullám miatt, hanem húsz év múlva a klímaváltozás következtében az ágazat összeroskad, magyarán nem lehet a nyári szezon négy hónapja alatt feltölteni az államkasszát, hiszen negyven fok körül nem feltétlenül akarnak ennyien strandolni.

A sajtószabadság pedig, úgy hiszem, igen magas fokú, a közszolgálati tévé és rádió az, ami a nevében. A választások előtt tíz párt képviselőjét hívta be a HRT a két és fél óránál is hosszabb vitaműsorába, politikus legyen a talpán, aki állva kibír ennyit – de csak mondták, mondták. És legkevésbé világnézeti kérdésekről nyilatkoztak nagyon szigorú időrendben, hanem a gazdaságról, nyugdíjról, arról, hogy miért csökken a lakosság száma drasztikusan, úgy a szimpla demográfiai tényezők, mint az elvándorlás miatt. Csak a szélsőjobbos avagy nemzeti radikális Haza Mozgalom migránsozott, bevándorlózott és LMBTQ-zott, picit brüsszelezett is, de a többiek mindezt lecsapták – replikák nélkül –, mint a villanyórát. A sajtót és e vitát követve támadt bennem az az érzés, hogy ha Horvátországba emigrálnék, az nem az Adria, hanem a politikai kultúra miatt lenne.

Ám amit a két oldal vezető politikusai mondanak évek óta, az távolabbról nézve vicces show, a valóságban inkább populista hőzöngés. Ha a magyar viszonyokhoz mérjük, még legyinthetnénk is a két horvát Trump viszálykodására, bár úgy minősítik egymást, ahogyan ezt még Orbán és Gyurcsány sem teszi – persze a szomszéd legelője mindig zöldebb. A Tuđman alapította Horvát Demokratikus Közösség (HDK) vezetője, a már két ciklust letudó s újabbra készülő kormányfő, Andrej Plenković ma már legfeljebb mérsékelt nacionalistának mondható. A hazafias húrokat csak az említett, a pártjukkal elégedetlen Haza Mozgalom ellenében pengeti meg néha. Utóbbi most talán királycsináló lehet. Vezetői szerint ők képviselik a veteránok négyszázötvenezres tömegét, de mégis szerényebb eredményt értek el, mint négy éve, s akkor lépnének csak be a HDK vezette koalícióba, ha abba nem veszik be a szerb pártot, amely eddig a kabinetet támogatta.

A választásokat a másik főszereplő, a köztársasági elnök, Zoran Milanović egy szerdai napra, április 17-ére írta ki, isten tudja, miért (noha ilyen hétköznapi precedensre ott már volt példa), bár aligha a katolikus egyház nyomására, amely a vasárnapi boltbezárásokat kibrusztolta, miközben a legutóbbi népszámláláson a magukat katolikusoknak vallók száma-aránya olyan alacsony lett, hogy még a nem vallásosak is keresztet vetettek csodálkozásukban. A korábban szocdem színekben, százszínű koalícióban kormányzó Milanović azzal is nagyot kockáztatott, hogy elnökként nyíltan beszállt a kampányba, magát kormányfőjelöltnek nyilvánítva. Az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek nyilvánította, ő erre rá se rántott, csak annyit, hogy az egész társaság Plenković bandája. Ilyen értelemben ez az állam is egy következmények nélküli ország. Pillanatnyilag úgy fest, hogy ha az elnöknek sikerülne összekovácsolnia egy koalíciót, saját magát jelölhetné kormányfőnek – az AB szerint viszont még véletlenül sem.

A szakértők szerint mindkét oldal vezetésével alakulhat kisebbségi kormány, aztán jöhetnek az előrehozott választások. A horvát szábor eddigi összetétele is igen színes volt, vagy két tucat párt küldött képviselőt (jó néhány egyet vagy kettőt). A 151 képviselőből ráadásul nyolc a kisebbségeket   képviseli (így a magyart is, de igen sajátos módon egy képviselőjük van a cseh-szlovákoknak is, mintegy arra utalva, az az ország, „nemzet” nem is esett ketté). Maga a választási rendszer is olyan bonyolult, hogy most mindenkit vesztesnek lehessen mondani. A HDK is gyengébb lett, a szocdemek újra elvéreztek, ahogy a konzervatívvá váló, COVID-oltás- és EU-ellenes Most (Híd) sem újított, miképpen a Možemo! (Megcsinálhatjuk!) nevű balos-zöld platform sem, amely amúgy Zágráb polgármesterét adja; Tomislav Tomaševićet talán Karácsony Gergelyhez hasonlíthatnánk.

Az eredmények a horvát választási rendszer jellegéből következnek, tíz körzeti listán lehet választani (és egy jelöltet bekarikázva preferenciálisan is lehet szavazni, vagyis valaki lehet úgy képviselő, hogy a körzetében többen szavaznak rá, akármelyik helyen van is). Van egy körzetük a külföldön avagy határon túl élő horvát állampolgároknak is; ezt a három helyet többnyire a bosznia-hercegovinai horvátok révén a HDK-hoz húzók kapják meg. A 12-es körzet a nyolc kisebbségié, ezek felét általában magához tudja vonzani, akarom mondani, megvenni a kormányzó erő, de mivel összesen csak 151 képviselő van, ők is bármikor döntőkké válhatnak.

Magyarázó tényező lehet a társadalom széthasadtsága, akár földrajzilag is. Az ellenzék most csak két körzetben tudta elvinni a pálmát. Az uralkodó párt, a HDK pedig általában azokon a területeken nyert – nyolc körzetben –, amelyek a háborúban érintve voltak, azaz Dalmáciában és Kelet-Horvátországban. Az ellenzéknek regionálisan van keresnivalója, így Isztriában, amely igencsak virágzó, külön országrésznek is tekinthető, illetve Zágrábban és az északnyugati régióban, benne a Muraközzel, amelynek ipara és exportja kiemelkedő. A mandátumok számát tekintve azonban ezek a körzetek nem döntők, képviselőik pedig a fentebb említett tévévitában leginkább saját eredményeiket említették – így az isztriai azt, hogy hány idősotthont építettek, amire a szegényebb, nem a turizmusból élő régiók jelöltjei úgy reagáltak, hogy „könnyű nektek ott”.

A töredezettség pedig leginkább önkormányzati és zsupánsági (megyei) szinten mutatkozik meg. Helyben a szavazók többnyire tesznek a nagypolitikára, és egyes emberekre szavaznak. Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk.

S ez így mind szép és jó lenne, ha nem két ember küzdene vérig a hatalomért. Milanović és Plenković között ideológiai különbség sincs már, a legmeglepőbb szövetségkeresésekkel foglalkoznak a régióban is (Mila­no­vić elnökként még Novák Katalinnal és a boszniai szerbek vezérével, Or­bán csatlósával, Milorad Dodikkal is szívesen kvaterkázott, nem beszélve arról, hogy elítélte a NATO bővítését és az Ukrajnának adott katonai segítséget). Egy szakértő szerint azonban a populizmus a horvát választók többségének nem jön be, ebből is eredhet a két opció viszonylagos gyengülése, az alternatív lehetőségek keresése.

Meg a kenyér árából. Mert az átlag horvát választó pénztárcája mégsem mérhető a tengerpartot ellepő többmilliónyi turistáéhoz. Az előszezon adatai szerint egy látogató naponta átla­gosan 195 eurót költ el. Összehasonlításképpen: az ELTE adjunktusa vagy egy átlagos magyar tudományos kutató ezen a szinten úgy három-négy napot tudna eltölteni a horvát riviérán. Ha a tavalyi horvát átlagbért nézzük, a horvátok hat napot. A többit meg az ingyenkonyhán – abból is van épp elég.

2024. április 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK

A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >

Tovább

Egy új Jaltáról van szó

Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >

Tovább

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Tovább

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Tovább

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Tovább

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

Tovább

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Tovább

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Tovább

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább