Ma Mihály, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Mindennapi vallásosságunk tegnap és ma
Jézus Krisztus magyar származásának hangoztatása miben más, mint amikor valaki vámpírokról vagy nyomódémonokról beszél? Vataščin Péter (Új Szó):
Európa-szerte sok szó esik a kultúrák közti kibékíthetetlen ellentétekről, amelyek abból erednek, hogy nem ismerjük egymást. Ezért a néprajzi tekintetnek sok dolga van ma Európában.
A néprajz dolga
Ma a néprajztudomány sajátos gondokkal küzd, amelyek közül az egyik legnagyobb létének és hasznosságának magyarázata és „igazolása” a külvilág felé. Ez kisebb részben vezethető vissza saját hibájára, és sokkal inkább arra, hogy a társadalom még ma is azt gondolja, az etnográfia egyetlen tárgya a már szinte csak múzeumi értelemben élő ún. paraszti kultúra vizsgálata. Természetesen ezzel is foglalkozik, de messze nem kizárólagosan, mivel mára testvértudományával, a kulturális és szociálantropológiával együtt lényegében minden olyan jelenség érdekli, amely az embert, mint társadalmi és kulturális lényt meghatároz. Mindezt pedig számos esetben az emberekhez, az „adatközlőkhöz” közel lépve, mindennapi valóságukat megérezve és megértve teszi.
A Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja és a Selye János Egyetem A népi vallásosság közép-európai kontextusban (Etnológiai és folklorisztikai aspektusok) címmel tartott nemzetközi konferenciát október 27-28-án Komáromban. A hat országból érkező összesen 19 – cseh, magyar, szlovák és német – előadó egyebek mellett a bevezetőben is emlegetett szemléletmód mentén hozott példákat arra, hogy ma mit és hogyan tud megragadni a néprajz, ezen belül pedig mit tud elmesélni elődeink, illetve a mi vallásosságunkról.
Népi vallásosság, hivatalos vallás
Minden tudomány, amely az emberi kultúrával foglalkozik, számot vetett már azzal a különbséggel, amely a „népi” és a „magas” értelemben vett kultúra között feszült. Talán a néprajz és a kulturális antropológia küszködött ezzel a leginkább. Az ilyen értelemben vett két kultúra közti súrlódásokról, harmóniáról, átfedésekről, kölcsönös hatásokról a vallásosság kétségtelenül sokat képes elárulni.
A keresztény egyházak, mint intézményesült, komoly státusszal és hatalommal rendelkező intézmények érdeke általában az volt, hogy a hívek vallási képzeteit és gyakorlatait kontrollálják. Ez azonban nem mindig érvényesült, és erre számos példát találunk a magyar népi vallásosság világában. Erdélyi Zsuzsanna, a néhány éve elhunyt komáromi születésű folklorista írt úgy a néphit számtalan történeti rétegét hordozó archaikus imákról, mint amelyek lelki többletet biztosítottak elmondóiknak sokszor az egyház tudtán kívül és akarata ellenére. A konferencia egyik plenáris előadója, Tatiana Bužeková gondolatmenete szerint az egyházi és a népi képzetek és gyakorlatok közti különbséget gyakran az eredményezi, hogy előbbiek túl elvontak, összetettek, és ezek mellett a mindenkori „nép” konkrét és egyszerű formák kialakítására törekszik.
Az említett kézzelfogható többletek iránti vágy benne él a ma emberében is. Az Etnológiai Központ konferenciáján több olyan jelenkori példáról volt szó, amely jól láthatóan mutatta: ma sem igazodunk mindenben az egyházi útmutatásokhoz, hanem azok mellett, azokon túl és azokkal szemben is létrehozunk új áhítati formákat. Lengyel Ágnes szólt a Nógrád megyei Pásztóban található könnyező Szűz Mária-szoborról. A jelenség egészen új, idén júniusban eredt meg a szobor könnye, rövid idő alatt hívők tömegeit vonzotta a kisvárosba, és még napjainkban is tart. A Váci Egyházmegye mindössze egy diplomatikus közleményben reagált, elvont vallási értékeket helyezett szembe óvatosan a könnyezéssel. Az emberek attitűdjén azonban mit sem változtattak. „Igény van a csodákra a hívek részéről”– szögezte le Lengyel, de mindezt kritikai él nélkül.
Vallás és politika
A lelki többlet mellett, azzal együtt időnként „világi” többletről is beszélhetünk, például az ún. szakrális kisemlékek, tehát az út menti keresztek, feszületek, szobrok stb. esetében. Mindez jól megmutatkozott két fiatal kutató, Turcsányi Dániel és Psenák Emese előadásaiban: sokszor az egyéni presztízs, sőt, a politikai célok voltak az emelés legfontosabb szempontjai, nem pedig az isteni jelenlét felmutatása és megélése. L. Juhász Ilona Esterházy János alsóbodoki keresztútjáról beszélve mutatott rá, hogy a vallásosság könnyűszerrel ötvöződhet aktuális politikai és ideológiai célokkal, illetve harcokkal.
Vitathatatlan a magyar nyelvterületen az a neonacionalista trend, amely a magyar őstörténet újraértelmezésében és átformálásában nyilvánul meg új jelenbeli identitásformákat is eredményezve. A kérdéskört kutató Povedák István szerint jól megfigyelhető, ahogy „megszületnek” az új tanok és elméletek. A konkrét példák egyszerre zavarbaejtőek és érdekesek. A Magyarok Országos Gyűlése elnevezésű eseményen például a figyelmes megfigyelő egy Nagyboldogasszony Hajlékának hívott nomád kinézetű sátor tetején kettős keresztet vehet észre, amely viszont mégsem igazán keresztény jelkép, hanem egy egységet jelképező rovásírás-jel.
Olyanról is tudni, amikor az ilyen eseményeken résztvevők katolikus máriás-énekeket énekelnek, de úgy, hogy átköltik azokat, mert szerintük azok túl pesszimista kicsengésűek. Emellett nem kevésbé érdekes az a folyamat, ahogyan az olyan „klasszikus” szerzők, mint Badinyi-Jós Ferenc vagy Zajti Ferenc kidolgozták és megalkották Jézus Krisztus magyar származásának elméletét és történetét. Povedák István rámutatott: a keresztény tanításokhoz az említett szerzők nem nyúltak, ellenben ott alkották meg az elméleteiket, ahol a leghalványabb a tudásunk, ez pedig Krisztus gyermekkora és származása. Műveiket ma tíz-, ha nem százezrek olvassák a magyar nyelvterületen, illetve újabb és újabb továbbgondolásokat generálnak.
Jól látszik tehát, hogy a vallásosság sosem steril, a világtól elzárt jelenség, épp ellenkezőleg: mindenki értelmezi, újraértelmezi keresztény hitét, hozzáigazítva az aktuális politikai és kulturális környezethez. Hagyomány, változás és innováció kéz a kézben járnak.
Másokat kutatni, másokról beszélni
A társadalmi környezetünk sokszínűségével való szembesülés akkor sem problémamentes, amikor valaki hivatásos kutatóként próbálja azt értelmezni. Komoly dilemmákat válthat ki például az alternatív magyar őstörténetekkel és történetírással foglalkozó kutatóban az, amivel találkozik. Lehet, hogy magánszemélyként elveti azt, amit lát, de kutatóként mégis el kell fogadnia, mi több, meg kell éreznie és értenie, hogy a jelenség mit jelent azoknak, akik e kultúra hordozói.
Liszka József etnológus felvetette, hogy a néprajzkutatónak vajon miért olyan nehéz a jelenben találkoznia a neonacionalizmusba oltott hiedelemjelenségekkel, amikor pl. a racionálisan szintén nehezen elfogadható régi népi hiedelmekkel, praktikákkal különösebb idegenkedés nélkül képes foglalkozni. Jézus Krisztus magyar származásának hangoztatása miben más, mint amikor valaki vámpírokról vagy nyomódémonokról beszél? A felállás látszólag vagy ténylegesen ugyanaz: a „racionális”, elemző kutató áll szemben a „irracionális” képzeteket termelő világgal, és ez még talán akkor is igaz, ha az előbbi esetben inkább van szó ideológiáról is, és nem puszta népi kultúráról. A kérdésre adott válaszokat még nem dolgozta ki a kortárs magyar néprajz, ez a közeljövő egyik kulcsfontosságú feladata lesz.
Kétségtelen, hogy egy bizonyos mértékig védeni is kell a különféle hiedelmeket és az ezekkel összefüggő gyakorlatokat ápoló embereket és csoportokat, különösen, ha azokról az adatközlőkről van szó, akik bizalmukkal kitüntették a kutatót. Védelem lehet az is, hogy tisztelettudóan beszélünk érzéseikről és gondolataikról, mint ahogyan tette ezt Lengyel Ágnes a pásztói csoda esetében. Povedák Istvánt pedig ugyancsak Pásztó kapcsán egy kritikus hozzáállású internetes hírportál kereste meg, de ő végül elutasította a felkérést. Senki sem szereti ugyanis, hogy olyanok vizsgálják a kultúráját, akik voltaképpen ellenségesen viszonyulnak hozzá. Nem kis mentális feladatot jelent mindez az etnológusnak: a magánszemélynek sokszor kell elfogadható mértékig zárójelbe raknia magát, másként a kutató személy nem tud dolgozni.
Tény azonban az is, hogy például a neonacionalizmusba ágyazott hiedelmek társadalmi súlya egyre jelentősebb, egyes esetekben pedig kikezdi nemcsak az egyházak, de a hivatásos tudomány tekintélyét és tevékenységét is, mi több, ezek a hiedelmek bizonyos pontokon szélsőséges eszméket is hordozhatnak. Nem világos még, hogy utóbbi szereplők részéről mi a jó stratégia. Tudni olyan keresztény papokról és lelkészekről, akik tudományos kutatók nyilvános segítségét kérték a legkülönfélébb hiedelmek és elméletek ellen. Povedák István, aki a leginkább érintett ebben a témában, bevallotta: még nem tudja, mi a teendő. Abban azonban aligha tévedhetünk, hogy a kutatónak terepen kell lennie, és írnia kell arról, amit megfigyel, a többi majd elválik.
Végezetül hasznos lehet megemlíteni a konferencián elhangzottak alapján, hogy Európa-szerte sok szó esik a kultúrák közti különbségekről és kibékíthetetlen ellentétekről, illetve arról, hogy a radikális állásfoglalások sokszor abból fakadnak, hogy a „másikat” nem ismerik közelről, nem látják és érzik át gondolkodását, mindennapi életét, vallásosságát. Hogy nem pusztán a kontinentális közbeszéd számára aktuális keresztény-muszlim ellentétre érdemes itt gondolni, az a konferencia anyagából is jól látszik. Az európai társadalmakban számos más törésvonal van, így a kereszténységen belül is. Innen nézve nyilvánvaló, hogy a néprajzi „tekintetnek” sok feladata van és lenne ma Európában, és hogy a felvezetőben emlegetett igazolási kényszer valójában tárgytalan, nyitott ajtókon kopogtat.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >