Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Van élet a halál előtt?
„Jó embernek tartom magam, nem ezt érdemeltem. Voltak még terveim. Szerettem volna még egy kicsit élni. Nyugdíjasként utazgatni. Nem adatott meg. Ahogy az sem, hogy csak úgy összeessek, és úgy távozzak… Szenvednem kell valamiért. Valaki valahol így rendelte.” Egri Emma:
Júlia története:
Fél évvel ezelőtt kezdődött. Fáradékonyabb lettem, aluszékony, nehezebben kaptam levegőt. A munkahelyemen is nehezemre esett minden. Pedig ülő munkát végeztem, varrtam 10-12 órát. 28 ezer dinárért. Azután egy délelőtt összeestem a gép mellett. Azt a napom nem is fizették ki. Egy hét múlva az orvos annyit mondott, hogy még hat hónap. Tudni szerettem volna, hogy mik a kilátásaim, engem ne áltasson senki. 54 éves vagyok. Rákos. Áttétekkel. A kemoterápia nem segített. Nagyon nehezen is viseltem. Felsebesedett a szám és a nyelőcsövem, hányinger, étvágytalanság és erős rosszullét kínzott. Közben dolgoztam, amilyen jól csak tudtam. A főnök azt mondta, hogy ez így nem mehet tovább, nekik teljes emberre van szükségük, legjobb lenne, ha felmondanának munkaerő feleslegre hivatkozva, úgyis kapok még valameddig pénzt a munkaközvetítőből. Azt nem tette hozzá, hogy ahogy kinézek, életem végéig. Hat hónapig, ahogy az orvosok jósolták. A fél év tegnap múlt el. Lehet, hogy a kábítószer öl, butít és nyomorba dönt, de én a morfiumtapasz nélkül megőrülnék. Elviselhetetlen fájdalmaim vannak nélküle.
Most is éppen szól a lélekharang. Nem tudom, hánynak szól még előttem, mikor leszek én a soros. Már felkészültem. Legyen már vége ennek a nem életnek. Az agyam tiszta csak, az ágyam már egy hete nem. Nem tudok felkelni, pelenkáznak… Nem könnyű kiszolgáltatottnak lenni. A lányom megkértem, hogy az unokámat már ne hozza el. Ne így emlékezzen az ő mamikájára. Ne egy roncsot lásson. Emlékezzen arra, hogy én vittem-hoztam az oviból, hogy én készítettem neki a madártejet, vacsorára kis katonákat, hogy velem mindig lehetett viccelődni, hogy én segítettem neki megírni a házit. Hogy velem ültetett babot, hogy a kertemben neki is volt egy kis kertje, hogy megtanítottam kötni, hogy megtanítottam kétkerekű biciklit hajtani. Hogy én sosem kiabáltam.
Sokszor szidtam a sorsot magamban. Elfordultam Istentől. Éltem három országban, pedig el sem költöztem. Túléltem háborút, gazdasági válságot, láttam mindenféle politikust. Sosem volt káros szenvedélyem, nem cigarettáztam, nem ittam. Szerényen éltem, éldegéltem. Szerettem, szerettek, csalódtam, túléltem. Nem volt könnyű. Nem volt szép. Az elmúlt hat hónapban sokszor feltettem a kérdést, mit vétettem, hogy csak ennyi jutott? 54 év. Nem kevés, de nem is sok. Jó embernek tartom magam, nem ezt érdemeltem. Voltak még terveim. Szerettem volna még egy kicsit élni. Nyugdíjasként utazgatni. Nem adatott meg. Ahogy az sem, hogy csak úgy összeessek, és úgy távozzak… Szenvednem kell valamiért. Valaki valahol így rendelte.
Nekem már semmire sincs szükségem. Megnyugodtam. Elérkezett a pillanat.
Következő cikk: Ismét reformok a szerbiai iskolákban
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >