Ma Gedeon, Johanna névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Interjú Zoran Đinđićtyel
„Nálunk ismét áramszünet van, Đinđić úr, és most akkumulátor és áramátalakító segítségével hívom önt – kezdtem a beszélgetést a bemutatkozás után. Zoran Đinđić megértéssel fogadta az információt és készségesen válaszolt kérdéseimre.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Igazuk van a történészeknek: semmi értelme a múltra vonatkozó „mi lett volna, ha…” típusú találgatásoknak még egy olyan, az ország jövőjére is kiható tragikus esemény apropóján sem, mint amilyen Zoran Đinđić meggyilkolása volt tizenöt évvel ezelőtt, 2003. március 12-én. A merénylet dátuma kapcsán mégis minden évben újból is újból felvetődik a kérdés: hol lenne ma az ország, ha azon a tragikus napon nem oltják ki Szerbia első demokratikusan megválasztott miniszterelnökének életét.
A merénylet hónapokon át foglalkoztatta a hazai és a világsajtót, hogy azután már csak az évfordulókon idézzék fel a történteket. Đinđić hívei keserűen teszik fel a kérdést: hová lett az a többszázezer ember, akik mély részvéttel kísérték ki őt utolsó útjára? Elfelejtették a gyászos eseményt, a drámai tévéfelvételeket, amelyek a gyilkosság helyszínén, az áldozat elszállításáról készültek? Az arról szóló sajtóbeszámolókat, hogy miként adta le Zvezdan Jovanović, a rendőrség különleges alakulatának tisztje a munkahelyére érkező kormányfőre a halálos lövést a szomszéd épület ablakából távcsöves puskából…. S azt is, hogy bár az elkövetőt negyven év börtönre ítélték, felbujtóit, e politikai gyilkosság titokzatos megrendelőit a mai napig sem nevezték meg.
Az idén elhangzott feltevések igencsak széles skálán mozogtak attól a rózsaszín álomképtől kezdve, hogy ha életben marad Zoran Đinđić és folytathatja megkezdett reformjait, akkor már régen bekövetkezett volna az uniós csatlakozás, a jogállamiság megteremtése és az általános felvirágzás - egészen addig a borúlátó próféciáig, hogy ugyanott lennénk, ahol most. Vagyis, hogy akkor is megbukott volna az anti-miloševići demokratikus koalíció, és visszajöttek volna a kilencvenes évek háborús apokalipszisének lovasai, hogy megpróbálják tisztára mosni magukat és pozitív fényben feltüntetni cselekedeteiket. Egy ember ugyanis – érvelnek a pesszimisták – nem lett volna képes kitakarítani Augeiasz istállóját, amihez a szerb közéletet hasonlítják.
Idén is felidézték Đinđić mindössze kétéves kormányzásának főbb mozzanatait, a meg nem valósított elképzeléseket és terveket. Feltevések szerint kölcsönösen elfogadható megoldást képzelt el a koszovói problémára, s így tehermentesítette volna az országot, a nyugati politikusokkal fenntartott kapcsolatait pedig gazdasági téren szerette volna érvényesíteni...
Mindennek véget vetett a reformok és a Nyugat felé fordulás ellenzői által kitervelt gyilkos merénylet. Azóta egykori politikai ellenfelei minden pozíciót elfoglaltak az országban, miközben igyekeznek lejáratni, a szerb nemzet ellenségének feltüntetni Đinđićet. Ismét felmelegítették azokat a vádakat, hogy az 1999-ben történt NATO-bombázások idején ellenzéki politikusként több külföldi lapnak adott interjúiban arra biztatta a nyugati vezetőket, hogy folytassák a légicsapásokat mindaddig, amíg meg nem buktatják meg Slobodan Miloševićet. Még emlékezünk arra a 2007-ben történt eseményre is, amikor az akkor a Šešelj-párt főtitkárjaként buzgólkodó Aleksandar Vučić tüntetőleg a háborús bűnös Ratko Mladić névtábláját helyezte ki azon a belgrádi sugárúton, amelyet a fővárosi elöljáróság határozata szerint Zoran Đinđićre kellett volna átkeresztelni. Talán ezért, az utólagos megbánás jeleként támogatta a közelmúltban, hogy állami pénzekből emeljenek emlékművet a megölt miniszterelnöknek.
A hágai szabadulása óta újra elemében levő Vojislav Šešelj egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy ne gyalázza egykori politikai ellenfelét, tolvajnak és nemzetellenségnek kiáltva ki őt. Ivica Dačić kormányalelnök, külügyminiszter és szocialista pártja pedig kitartóan szorgalmazza, hogy Belgrádban emeljenek szobrot Slobodan Miloševićnek, aki ellen Đinđić küzdött. Milutin Mrkonjić, Milošević egykori legodaadóbb híve elárulta a sajtónak, hogy tervük szerint a szobrot a szerb nemzetgyűlés melletti Pionir parkban emelnék, szemben a leendő Đinđić-emlékművel. Hadd lássa az utókor, hogy ki a nemzet igazi hőse.
Hadd említsem, hogy 1999 tavaszán, a bombázások idején az egyik budapesti napilap tudósítójaként jómagam is készíthettem telefoninterjút Zoran Đinđićtyel, aki akkor üldözött ellenzéki vezetőként inkognitóban Montenegróban rejtőzködött. Nem sokkal korábban ugyanis a miloševići titkosszolgálat emberei Belgrádban agyonlőtték Slavko Ćuruviját, az egyik legismertebb ellenzéki beállítottságú újságszerkesztőt, és Đinđić olyan információt kapott, hogy ő lehet a következő áldozat.
A beszélgetésre hosszas előkészületek után kerülhetett csak sor: a titkos telefonszámot Đinđić pártja, a Demokrata Párt belgrádi központjával folytatott egyezkedés után kaptam meg, és így sikerült őt felhívnom. Helyzetemet bonyolította, hogy fél órával a megbeszélt időpont előtt váratlanul áramszünet következett be Újvidéken (ami nem volt ritka esemény azokban a háborús időkben), az interjút pedig áramra működő magnóval terveztem felvenni… A megoldhatatlanak látszó problémából az a már korábban beszerzett áramátalakító segített ki, amely az autó akkujának tizenkét voltját alakította át kettő húszas váltóárammá. Az utolsó pillanatokban sikerült kiszerelni az akkut az autóból, bekötni a kábeleket, majd tárcsázni a számot.
- Nálunk ismét áramszünet van, Đinđić úr, és most akkumulátor és áramátalakító segítségével hívom önt – kezdtem a beszélgetést a bemutatkozás után.
Zoran Đinđić megértéssel fogadta az információt és készségesen válaszolt kérdéseimre.
Következő cikk: Pásztor István: Van mire büszkének lennünk
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >
Deli Andor, a megtollasodott pártkatona
Már most el lehet mondani, hogy Deli Andor vajdasági fideszes/vémeszes EP képviselő tíz évig ott volt >
Mindenütt átutazó
Felidéztem egyik régi írását, amelyben arról számolt be, hogy Budapesten sem érzi magát se jobban, sem >
Pásztor-kultusz építés
Pásztor István kitalált és érdemtelen személyi kultuszának építése, emlékművek emelése, kirakatünnepségek rendezése, alapítvány alapítása és díjosztogatás >
Amikor jön a vonat
Ebből a történetből persze senki nem fog jól kijönni. Nem fogják megszólaltatni az olyan, Lovas és >
Mindenki feleljen a saját tetteiért!
A fotón (Nyilas) mögött jól látszik, a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >
Hátha nem lesz csendes
Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >
Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban
Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >
Vigyázz, jön a vonat!
De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >
Hátha!
Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >
Pásztort választott magának a VMSZ nyája!
Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >
Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!
A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy valamiféle >