Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

A biliárd eleganciával telít. Egy délután a szelíd-bölcs Sebők Zoltánnal a zöld posztó felett! Vagy Nagy József táncművész–koreográfus mozdulatai a leszorított lámpafényben! – Ezen a héten a zentai zEtna folyóirat írja a naplót a Literán. Elsőként Beszédes István bejegyzését olvashatják.

Bemutatom Berentay urat, aki itt lakik a padlásra vezető lépcsőfordulóban, amelynek egynegyedét elfoglalja a szintén magasba vezető könyvespolc. A könyvek elrendezése ugyanaz maradt a tíz évvel ezelőtti, vélhetőleg utolsó költözés óta, bár kissé megtépázták az időközi, rendre félbemaradt reformtörekvések. Az új kötetek itt-ott megpróbáltak maguknak helyet szorítani a régiek között a polcokon, de többnyire a lépcsőn kötöttek ki, újabb egynegyedet foglalva el belőle kusza, tornyozódó kupacokban.

Kivétel a lépcsőforduló, mert azt ötödik éve a kalitka uralja, meg a kisállattartás nélkülözhetetlen rekvizitumai (alom, táp stb.). A ketrec padlózata elektromos fűtést is kapott, fűtőlapot, amit a hüllős terráriumok falára ragasztanak, ugyanis az afrikai fehérhasú törpesün, ha tizenhat fok alá esne a hőmérséklet, téli álomba merülhet, s ez számára végzetes lehet, mert ellentétben keleti féltestvéreivel, akiket a kertből ismerhetünk, téli álma végén nagy valószínűséggel képtelen magához térni. Ezért aztán a gyerekek ébresztését követően Berentay urat is fel kell rázni, aki nem gyerek már, meglett férfiúról van szó, némi testsúlyfelesleggel, aki mindebben egyre jobban hasonlít hozzám, aki a másodgazdája vagyok, hisz ő a lányom tulajdona (és egy hetet megélt énekes rigófiókát hivatott a maga, nem egészen adekvát módján pótolni). Felzaklatni egyébként nem olyan nagy ügy, mogorva természet, ha kell, ha nem fúj, puffog, miközben homlokán a tüskét a szeme elé mereszti. Ha valamiféle bestiáriumot írnék, akkor nyilván ő volna a könyvtáram sünje, akinek előképe a zord természetű könyvtáros bácsi. De ez a szöveg már elkezdett szerveződni (itt), s a szerepet benne már a könyvskorpiónak kiosztottam. Feladata, hogy állagmegőrzés címén a gondatlan olvasót ollójával felnyársalja. Egyébként is az volna az illendő, hogy ebben a szövegben inkább a szerkesztőség sünjének tüntessem fel. Legyen ő a szerkesztőségi titkár.

Már ha ez itt, a behálózott íróasztalom és környéke, a hagyományos értelemben szerkesztőség volna, egy olyan, amelynek titkár, vagy inkább titkárnő is kijár. Igaz, ilyen beosztásban férfival az életben nem találkoztam (lehet, mert mint a törpesünök, napi 23 órát szenderegnek). Egy ideje hagyományos szerkesztőséggel sem, visszamaradt példányokkal telt zárható vitrinnel az irodaházi szobában. Íróasztalfiókkal, amelyben vonalzó és honorszerződés lapul. Valamelyest még fel tudom idézni azokat a régieket, az Új Symposionét a Forum-ház második emeletén, vagy valamelyest később az Üzenetét a szabadkai új városháza már nem emlékszem hányadik szintjén, bár itt csak egyszer jártam, utána már inkább különféle teraszokon, romkocsmákban eszmecseréltünk, amíg eszmecseréltünk. De előző esetben sem vált be a szoba a „biztonságos ház"-ban, ahol úgy tetszett, a falnak is füle van. Akkor terjedt el Újvidéken a pool biliárd, amit általában amerikainak neveztek. Az Ady utcai Green kávézóban, ahol Balázs Attilát avattam be a játék fortélyaiba, mert e tekintetben némi előnnyel bírtam, kis táblára azt írták ki: Az olasz biliárd szabályai. S a Vojvodina Sport és Üzletközpont (SPENS) futurisztikus épületének emeletét is megtöltötték a vadonatúj asztalok. Szemben egy döglött vendéglő helyezkedett el, ahol óránként járt a pincér, ami idő bőségesen elegendő egy rovatvezetői egyeztetésre. A szerzőkkel s a potenciális bajnokokkal való nyitott tapasztalatcsere viszont már a biliárdasztalok körül zajlott. Meglehet, ez e rövid, 1990 körüli időszak hozzájárulása a magyar folyóiratkultúrához (aki kimaradt belőle, magára vessen!), no meg a Symposion-hagyományhoz, amely vélemények szerint ekkor már halott.

A biliárd eleganciával telít. Egy délután a szelíd-bölcs Sebők Zoltánnal a zöld posztó felett! Vagy Nagy József táncművész–koreográfus mozdulatai a leszorított lámpafényben! Emlékszem, mennyire kiborult Szőrös barátunk, amikor a szegedi sajtóházban egy bútorlemezzel takarták le a biliárdasztalt, és azon gombfocizni kezdtek. Akkor már inkább ebédlőasztalként hasznosították volna. Egy kiváló temerini asztalosüzemben gyártottak, lehet, még gyártanak is erre alkalmas asztalokat. Bizonyára van is olyan ház ebben a hazában, ahol vasárnapi asztalbontás után biliárdba kezdenek, sajnos én saját ismeretségi körömben egy ilyennel sem találkoztam. Pedig egy ilyen asztal összeköthetné az újabb hagyományt a régivel. Ha rajta a lap: lakoma (symposion) készül. Ha levesszük: pool. Ha fejlődik snooker. Jelen esetben utópia. A realitás, mint eddig is, a külső tér belakása, a teraszok és a beszélgetésre lehetőséget adó vendéglők, klubok (Zeke Gyula e tárgyban már folytatott Zentán előtanulmányokat). Itt-ott biliárdasztal is. Meg sok kockás abrosz (az abroszok összeadhatók, ennek kifejtése itt). Amíg kíváncsiak vagyunk a másikra. Alapító asztalunk az egykori Kisvendéglőben, a mai Etnogoldban még mindig a helyén, s a dohányzásszabályozást követően a dohányos enklávéban található. Ez lassan húszéves történet. 1999. november 2., halottak napja. Meg kelta újév. Malcolm Lowry és a vulkáni metaforika. Valami, ami mint az afrikai sün, aki nem természetes, hogy itt él ebben a multifunkcionális szobában a Kodály Zoltán utca (korábban Jurij Gagarin) egyik lakóházában. Valami, aminek nem kellett volna, vagy nem itt, nem így kellett volna megszületnie. De ami a körülmények dacára viszonylag jól érzi magát még 2018-ban is. Pl. Halott vajdaságiakat olvas(va). Fenyvesi Ottótól. A második könyvet. (A pénteki bemutató képei, hamarosan a zEtna FB-oldalán.)

XIX. évfolyam. Benne primőrök: Bíró Tímea (ő a fő tanácsadóm süntartási kérdésekben), Celler Kiss Tamás, Kántor Zsolt, N Czirok Ferenc versei, Vasagyi Mária prózája (itt). És ajánlom az általam felkért naplózókat: Szögi Csabát, Döme Szabolcsot, Lennert Móger Tímeát és Celler Kiss Tamást. Ugyanezen a linken.

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK

A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >

Egy új Jaltáról van szó

Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >

HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS

Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >

Csak Budapestre figyelünk, másra már nem

A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >

Harcosok klubja

Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >

Süllyedő „zászlóshajó”

Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >

A néhai

Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >

Üzenet Szerbiából

Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |