Ma Lóránt, Loránd, Pál névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Kisebbségnek politizálni tilos!
... parancsolná a szerb miniszterelnök Washingtonból
Még szerencse, hogy „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.” Mi lenne, ha nem így lenne? Purger Tibor (Szabad Magyar Szó):
Bokros nemzetközi teendői közepette is volt ideje Ana Brnabić miniszterelnöknek arra, hogy egyenesen Washingtonból üzenje meg a szerbiai kisebbségeknek, hogy pofa be! Milyen dolog az már, hogy a kisebbség belekotnyeleskedik őnagysága dolgába:
„… be kell tartaniuk államuk törvényeit, mindenekelőtt a nemzeti kisebbségi tanácsokra vonatkozó törvényt, amely tiltja a tanács tagjainak, hogy politikával foglalkozzanak.”
Először azt hittem, hogy a Szabad Magyar Szó eltúlozta a fogalmazást. De könnyű meggyőződni, hogy szó szerint ez a kijelentés szerepel a szerb kormány honlapján is.
Brnabićka zsebében azért nyílt ki a bicska, mert a Bosnyák Nemzeti Tanács meghívta Novi Pazarba Behgjet Pacollit, “aki magát a mi Koszovó és Metóhia autonóm tartományunk »külügyminiszterének« nevezi”. A szerb kormány mellesleg megtiltotta a koszovói külügyminiszter számára a határátlépést. Pacolli azon a fórumon vett volna részt, amelynek témája “A balkáni regionális stabilitás és együttműködés megvalósításának folyamata” – lett volna, ha az incidens miatt le nem mondják.
Pacolli megköszönte a meghívást, elállt az utazástól, és felhívta a figyelmet arra a körülményre, hogy a szerb miniszterelnök abból az országból üzent, amely elsőként ismerte el Koszovó függetlenségét.
De hagyjuk Pacollit és meghívóját, Sulejman Ugljanint, lássuk az eset szélesebb körű vonatkozásait!
Először is Brnabićka – nyilván dühében – akkora ostobaságot mondott, amit mégsem várunk el az Európai Unióba tartó miniszterelnöktől. Az általa hivatkozott törvény ugyanis sehol nem mondja ki, hogy a kisebbségi nemzeti tanácsok tagjai nem politizálhatnak!
Az lenne csak fából vaskarika – ami ugyan Szerbiában abszolút lehetséges, hiszen a miniszterelnök is azzal fejezte be tilalmi parancsát, hogy
“Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén” (No persze.)
Mégis hogy gondolja ez a miniszterelnök, hogy a törvény által felhatalmazott nemzeti tanácsok (ma már nem jogkörrel rendelkeznek, csak úgy mellékesen fel vannak erre-arra hatalmazva, ami egyszerű többséggel bármikor visszavonható) az oktatás, a kultúra, a tájékoztatás és az „egyenrangú” nyelvhasználat kérdéseivel foglalkozzanak – anélkül, hogy politizálnának?!
Másodszor, az immár harmadszor(!) – ráadásul a legnagyobb kisebbség koalíciós partneri kollaborálása mellett – megnyirbált felhatalmazások között is megtalálhatók olyan tevékenységek, amelyek mindenütt a világon politikai munkának számítanak.
Az egyetlen, amit a törvény kifejezetten tilt, az az, hogy a nemzeti tanács elnöke és végrehajtó bizottsági tagjai nem lehetnek sem pártvezetők, sem máshová választott vagy kinevezett politikai tisztségek betöltői – ami nem ugyanaz, mint a politizálás tilalma, sőt pontosan emiatt nem ellentétes vele.
Brnabićka továbbá arra figyelmeztet – ami szintén fából vaskarika (vagy a szerb politika természetes velejárója), hogy:
„a nemzeti tanácsok egy adott kisebbség minden egyes tagját képviselik, nem pedig az egyes pártokat és egyéni érdekeket, amelyek nevében nem léphetnek fel.”
Mint tudjuk, ennek homlokegyenest az ellenkezője valósul meg, legalábbis a Magyar Nemzeti Tanács esetében – amelynek egyeduralkodó többségi pártja a szerb kormány leghűségesebb koalíciós partnere. Ezért is szabad nekik akárhányszor fogadniuk az anyaország vezéreit és milliárdjait. (No meg az uniós felvétel megvétózásának megelőzése végett.)
Negyedszer, a nemzeti tanácsokról szóló törvény a választási listák (agyon)szabályozásában is kimondja, hogy annak a választási listának a nevében, amelyet kisebbségi politikai párt állít, a párt nevének meg kell jelennie a lista nevében is. Hogy majd a győzelem után meg ne politizáljanak, ugye… Közröhej.
Csakhogy mindez egyáltalán nem nevetséges, hanem szomorú – és felháborító. Mert az igazi üzenet az, hogy „Kisebbségek, pofa be! Vagy úgy politizáltok, ahogy mi diktáljuk, azt ünneplitek, amit mi akarunk, arra szavaztok, amit mi parancsolunk – vagy tilos politizálnotok.”
Még szerencse, hogy „Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.”
Mi lenne, ha nem így lenne?
Következő cikk: Csak szerb nyelven és cirill betűs írással…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az egyetemisták nagy erkölcsi győzelme
Engem különösen felháborított, hogy mindeközben vagy párszáz méterre levő Köztársaság téren Belgrád városa ünnepi újévvárást rendezett, >
Már nem az én városaim
De akárcsak 1968-ban és 1996-ban Belgrádban, az egyetemisták tiltakozó hulláma vált mára jelentőssé, azoké, akik elhatárolódnak >
„A rezsimnek vége van”!
A magyar közösségben – az egyetemi hallgatók lázadásával párhuzamosan – át kell(ene) gondolni a nemzeti közösségi >
Az inga kileng a szélsőjobb fele
Attól tartok, hogy a társadalom egy része kiábrándult a bársonyos forradalomból, a politikai szabadságjogokon, a jogállamiságon, >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (3.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
A 2024-es év vajdasági magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (2.)
A közösségi hálón több összeállítás is készült arról, hogy 2024-ben melyek voltak a magyar közösséget érintő >
Remény és félelem
Ezekben a zűrzavaros napokban kéz a kézben jár a remény és a félelem. Az egyik nap >
A 2024-es év magyar közösséggel kapcsolatos eseményei (1.)
Ilyenkor, év elején szokásos számot vetni az elmúlt év eseményeivel, értékelni azokat és megfogalmazni az újévtől >
Leleplezték az eltitkolt félelmet
Az értelmiségiek nem győzték hangoztatni, hogy őket nem érdekli a politika. Most pedig az egyetemisták kimondták >
Mintha nem is ugyanabban az országban élnénk
Valamiképpen így volt ez 1968-ban is, az egyetemista tüntetések idején. Csakhogy akkor akadt egy Bosnyák István, >
Hihetetlen, de élmény
Szirupos most a lelkem, kicsit meg van nyugodva; volt, ami volt és lesz, ami lesz. Jó >
A nagyapák lázadó szelleme ébredezik a fiatal nemzedékben
Bárhogyan is végződjék komoly szellemi felfrissülés kezdetét jelzi. Természetesen a hatalom minden létező eszközt felhasznál ellenük, >