Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Elévült jelentés
Szerbia a nemzeti kisebbségek védelméről
Bozóki Antal
Jó, kedvező alkalmat mulasztott el az MNT, hogy az Európa Tanácsnak részletesen bemutassa a magyar közösség valós helyzetét. Emellett, hibának tartom, hogy a testület, nemcsak hogy nem tűzte a testület napirendjére a „melléklet” megvitatását, de még azt sem tartotta szükségesnek, hogy erről a nyilvánosságot tájékoztassa. Bozóki Antal:
A szerb kormány, az Európa Tanácsnak (ET) a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének 25. cikkével összhangban, 2018. szeptember 14-én elfogadta a negyedik időszaki (2012-2016-ra vonatkozó) országjelentést az egyezmény alkalmazásáról. Thorbjørn Jagland, a szervezet főtitkára, a jelentést állásfoglalásra továbbítja/továbbította a Miniszteri Bizottsághoz, amely „figyelemmel kíséri a Keretegyezménynek a Szerződő Felek általi végrehajtását” (24 cikk, 1. pont).
Az ET alapvető céljai az emberi jogok védelme (ideértve a nemzeti kisebbségi jogokat is), a demokrácia és a jog uralmának fejlesztése. A szervezet tevékenysége az ún. koppenhágai kritériumokon alapszik. Ezek közé elsősorban a demokráciát, a jogállam és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme tartozik.
A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény az első átfogó, kötelező érvényű regionális nemzetközi egyezmény, amely teljes egészében a nemzeti kisebbségek védelméről szól. Az egyezményt az ET Miniszteri Bizottsága 1994-ben fogadta el és 1998. február 1-jén lépett hatályba. A volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Képviselőháza 1988-ban ratifikálta. A Miniszteri Bizottság meghívására a volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (JSZK) 2001. május 11-én csatlakozott az egyezményhez, amely a dokumentum 29. cikkének 2. bekezdésével összhangban, az országra nézve 2001. szeptember 1-jétől lépett hatályba.
Szerb Köztársaság (SZK) 2003. április 3-a óta tagja az Európa Tanácsnak, amelynél Strasbourgban állandó képviselete van.
Szerbia a Keretegyezmény alkalmazásáról szóló első jelentést 2002-ben terjesztette az ET elé.
A második jelentést a szerb kormány 2008. január 24-én, a harmadikat pedig 2013. január 24-én és küldte meg az ET Főtitkárának.
A most elkészült negyedik jelentéstételre, tehát, öt év után került sor. Ennek nagy fontossága lehet a szerbiai nemzeti kisebbségek helyzetének további alakulása szempontjából.
A szerbiai civil szervezetek eddig – ismereteim szerint – egyetlen alkalommal készítettek alternatív jelentést a nemzeti kisebbségi keretegyezmény alkalmazásáról Szerbiában. Ennek a jelentősége abban van, hogy a civil szervezetek meglátásait, állásfoglalásait tartalmazza, „a nemzeti kisebbségi közösségek helyzetének tárgyilagos bemutatása érdekében”, mintegy ellenőrizve az állami szervek által prezentált jelentés valódiságát.
Magyar civil szervezetek, a tudomásom szerint, eddig ilyen (árnyék)jelentést nem produkáltak, pedig jó alkalom lett volna ez a magyar közösség jogai érvényesülések és az ezen a téren észlehető problémák feltárására/bemutatására ennek a nemzetközi szervezetnek.
A szerbiai negyedik, 220 oldal terjedelmű jelentés öt fejezetre tagozódik: I. Bevezető 5. oldal), II. Kísérő intézkedések, III. A Miniszteri Bizottság ajánlásai, IV. A tanácsadó bizottság ajánlásai és V. A magyar, a ruszin és a cseh nemzeti tanács „melléklete”.
Már a bevezetővel (5. oldal) gondom akadt, ugyanis itt azt lehet olvasni, hogy a jelentés a 2012 és 2016 közötti időszakra vonatkozik, éspedig a Miniszteri Bizottság 2013-ban elfogadott, az országjelentések elkészítésére meghatározott (АCFC-III(2013)001) keret alapján Hogyan lehet 2018-ban két évvel korábbi helyzetjelentést írni, és mi ennek az értelme?
A másik gondom, hogy a jelentés az Emberi és Kisebbségi Jogi Hivatalban készült, az állami és tartományi szervek részvételével. Nem került, tehát, a benyújtása előtt megvitatásra a nemzeti tanácsok és a civil szervezetek által, ami miatt bizony erősen megkérdőjelezhető.
Kísérő intézkedések c. fejezet (6-10. oldal) arról szól, hogy Szerbia részt vett az Európai Unió és az Európa Tanács Az emberi jogok fejlesztése és a kisebbségek védelme Délkelet-Európában c. közös projektumában. Ennek a projektumnak a célja volt, hogy különböző szinteken elősegítse a nemzeti kisebbségeknek a jogokhoz való jobb hozzáférését.
A projektumban Bosilegrad, Bujanovac, Novi Pazar, Pancsova, Petrovac na Mlavi és Szabadka vettek részt. A jelentés készítői szerint a projektum megvalósítása „jelentősen elősegítette a nemzeti kisebbségek jogai megvalósításának fejlesztését és az Európa Tanács illetékes szervei nagyobb számú ajánlásának a megvalósítását”. Azt azonban, hogy ez miben nyilvánul(t) meg, nem részletezik.
A jelentés beszámol arról is, hogy Szerbia 2016. március 3-án cselekvési tervet fogadott el a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére, valamint arról, hogy mely nemzeti tanácsok, helyi önkormányzatok és civil szervezetek vettek részt a negyedik jelentés elkészítésében. Azt is tartalmazza, hogy az említett hivatal, az Egyenrangúsági Kérdések Biztosával együtt, részt vett Az emberi jogok fejlesztése és megkülönböztetés nulla toleranciája című projektum megvalósításában.
A III. fejezetben (11-105 oldalak) a jelentés a Miniszteri Bizottságnak a romák helyzetével és szegregációjával, a nemzeti kisebbségeknek a választási folyamatban, valamint a közigazgatásban és a rendőri alakulatokban való részvételével, a nemzeti tancsokra vonatkozó törvény „revideálásával”, az utolsó népszámlás adatainak „flexibilis” felhasználásával, „a független állami szervek” ajánlásainak felhasználásával és ezeknek a szerveknek a támogatásával, az állampolgársággal és a személyes okmányokkal, a nemzeti kisebbségi jogok egységes alkalmazásával és gyakorlatával, a közösségek közötti interakció erősítésével és a gyűlöletből elkövetett bűncselekmények üldözésével, a kisebbségi nyelvű vallási szertartásokkal, a nemzeti kisebbségi sajtó fenntarthatóságával, a nemzeti kisebbségi nyelvek helyi jellegű használatával, a térség oktatási intézményei okleveleinek elismerésével, a nemzeti kisebbségi oktatáshoz és a tankönyvekhez való hozzáféréssel, a gazdaságilag fejletlen vidékek fejlesztésével, a köztársasági nemzeti kisebbségi tanács működésével kapcsolatos 16 ajánlásának alkalmazását részletezi – természetesen az állami hivatalok értelmezésében és megfogalmazásában.
A IV. fejezet (106-207 oldalak) Szerbia – 12 pontba foglalt – válaszait tartalmazza a tanácsadó bizottságnak a Keretegyezmény mérvadó cikkeivel kapcsolatos záradékaira és ajánlásaira: a Keretegyezmény személyi alkalmazásra, illetve a nemzeti kisebbségek identitásának tiszteletben tartására (3. cikk), a megkülönböztetés tilalmának törvény kereteire (4. cikk), a nemzeti kisebbségek kultúrája támogatási politikája (5. cikk), az etnikai viszonyokra (6. cikk), a vallásszabadság gyakorlására (8. szakasz), a nemzeti kisebbségi tájékoztatás törvényi kereteire (9. cikk), a nemzeti nyelvek kisebbség nyelvek a helyi szervekkel való kapcsolatokban (10. cikk), a nemzeti kisebbségi család- és utónevek (11. cikk), a tanárok képzése és a tankönyvekre (12. cikk), a nemzeti kisebbségi nyelvek tanulására (14. cikk), a választott testületekben való képviseletre (15. cikk), a kétoldalú szerződések és a térségi együttműködésre (18. szakasz) vonatkozóan.
Az V. részt a magyar, a ruszin és a cseh nemzeti kisebbség „melléklete” (208-220) alkotja.
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „melléklete” alig haladja meg a két oldal terjedelmet (mindössze 91 sorból áll a 208-210 oldalakon).
A Keretegyezmény 2. cikkévek kapcsolatban az MNT „kiemeli, hogy Magyarország és Szerbia államfőjének Csúrogon történt 2013. évi szimbolikus meghajlásával a második világháború áldozatai előtt elkezdődött a két ország közötti jószomszédi viszony”. Az már nem írtja az MNT, hogy a szerb bocsánatkérés – a magyarral ellentétben – ez alkalommal is elmarad.
Az 5. cikkel kapcsolatban az MNT kiemeli, hogy „2016-ban a zombori Karlo Bijelicki könyvtárba, minden affirmatív intézkedés nélkül felmondást kaptak a magyar nemzetiségűek, akik egyébként sem voltak eléggé képviselve a káderstruktúrában”. Ebben a kérdésben – ismereteim szerint – a mai napig nem történt változás.
Az említett 5. és a 10., valamint a 12. cikk kapcsán az MNT aláhúzza, hogy „a foglalkoztatási tilalom, amit 2014-ben vezettek be, hatalmas kárt okozott azoknak az intézményeknek, amelyek által a magyar nemzeti kisebbséghez tartozó megvalósítják különösen a művelődési és oktatási jogaikat”.
A 6. cikkel kapcsolatban az MNT úgy véli, hogy „ismét be kell vezetni a környezeti a nemzeti kisebbségi nyelvek tanítását”.
A 9-es cikkel összefüggésben az MNT rámutat „a média magánosításának negatív hatására a kisebbségeknek a médiához való hozzáféréséhez”, valamint, hogy „a helyi média szolgáltatások megszüntetése különösen negatívan hatott a tartalomra”.
A 10. cikk vonatkozásában az MNT külön kiemeli, hogy „az egyes központi állami szervek helyi szinten működő fiókszervezetei, illetve ágazatai (a Tartományi Nyugdíjbiztosítási Alap, a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap, az Adóigazgatóság) elfeledkeztek a nemzeti kisebbségek hivatalos anyanyelv- és íráshasználati jogairól”. Utal arra is, hogy „nem biztos, hogy a közjegyzők munkájában megoldódott a probléma, miszerint a magyar nyelvű dokumentumok hitelesítésekor a fordító munkáját az ügyfelekkel fizettetik meg”. Most akkor ez a probléma megoldódott, vagy nem?
A 11. cikkel összefüggésben az MNT „rámutat a magyar nyelvű táblák aránytalan és egyenlőtlen kihelyezésének gyakorlatára”. „Olyan helységek is vannak, amelyekben ez a gyakorlat teljesen hiányzik” – írja az MNT „mellékletében”.
A 12 cikkel vonatkozásában az MNT anyaga kiemeli, hogy „míg az általános iskolákban csaknem minden tantárgy esetében létezik tankönyv, a középiskolákban nagyon nagy a tankönyvhiány”. Hangsúlyozza tovább, hogy „az újvidéki Jogtudományi Karon kedvezőtlen a magyar kisebbséghez tartozók és az anyanyelven való felvitelizésük iránti viszonyulás”. Ennek az a következménye, hogy „azt a főiskolai intézményt évről évre kevesebb magyar nemzetiségű és anyanyelvű hallgató látogatja, aminek negatív hatása van a magyar kisebbség részvételére a közügyekben” – értékeli az MNT. „2018-ban a bíróság megállapította, hogy az ilyen eljárás megkülönbözteti a magyar kisebbséghez tartozókat” – teszi hozzá.
Jó, kedvező alkalmat mulasztott el az MNT, hogy az Európa Tanácsnak részletesen bemutassa a magyar közösség valós helyzetét. Emellett, hibának tartom, hogy a testület, nemcsak hogy nem tűzte a testület napirendjére a „melléklet” megvitatását, de még azt sem tartotta szükségesnek, hogy erről a nyilvánosságot tájékoztassa.
A szerbiai jelentés a Keretegyezmény 32 cikke közül 12-őt tart „mérvadónak”, amelyekre kitér. Ez többé-kevésbé elfogadhatónak mondható, mivel néhány deklaratív jellegű cikke is van, illetve amely az egyes rendelkezések értelmezésére utal, vagy a tájékoztatási eljárást rendezi stb.
Egyáltalán nem foglalkozik viszont az egyezmény 7. (gyülekezési és a másokkal való egyesülés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jog tiszteletben tartása), a 13. (saját magán oktatási és képzési intézmények létrehozása és működtetetése), a 14. (a kisebbségi nyelv megtanulása jogának biztosítása), a 16. (tartózkodás az olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják) és a 17. cikkeivel (a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogának gyakorlása, hogy szabadon és békésen határokon átnyúló kapcsolatokat hozzanak létre).
Ebből is látszik, hogy a jelentés hiányos, illetve csak az egyezmény azon cikkeivel foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban a miniszteri- és a tanácsadó bizottság ajánlást, illetve záradékot fogadott el. A jelentéstétel viszont a többi cikkel kapcsolatban is fennáll.
Hiányzik a jelentésből az összegző és a további tevékenységekre vonatkozó/jövőbe mutató befejező rész is.
Ennek ellenére, figyelembe véve azt, hogy csak a 2012 és 2016 közötti periódust öleli fel (a 2017. év csak elvétve jelenik meg benne) számos, a kisebbségek helyzetének elemzéshez szükséges adatot, információt tartalmaz. Ezek helytállóságát azonban csak egy mérvadó civil kisebbségjogi szervezet, vagy független szakértő bizottság által lehetne lemérni.
Ezzel kapcsolatban is megjelenik az a probléma, hogy a talán még 200 ezres magyar közösségnek nincsen egyetlen kisebbségvédelmi érdekszervezete sem. A jogaink ez miatt számos alkalommal sérülnek. Probléma tovább az is, hogy az ET-ben nincsen olyan magyart képviselő, aki a délvidéki magyarság érdekeit érdemében képviselné. Kovács Elvirától, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/BMC) alelnökétől, a szerb parlamenti küldöttség tagjától az ET Parlamenti Közgyűlésében, ezt mégsem lehet elvárni.
Ide tartozik az is, hogy a magyar nyelvű sajtó semmilyen figyelmet nem fordít az ilyen fontos kisebbségügyi jelentésekre. Az is lehet, a szerkesztőknek tudomásuk se nincsen ezekről, vagy szakmailag nincsenek felkészülve az ilyen témákra.
A szerb (ország)jelentést végül úgy lehetne értékelni, ha formailag eleget is tesz az Európa Tanácsnak az országjelentések elkészítésére meghatározott keretének, tartalmilag ezt már nem lehet elmondani róla.
Most még csak az kérdés, mit szól hozzá az ET Miniszteri Bizottsága?
Következő cikk: A legitimitás súlyos hiánya
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >