Ma Györgyi, Irén névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Az iskolákat bezárják, ugye?
Gondolatok az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola tervezett bezárása kapcsán
Mennyire hat ez majd ki az amúgy is folyamatban lévő exodusra. Hány családnál volt ez az utolsó csepp a pohárba? Nyáron már látni fogjuk. addig mindenkinek lesz elég ideje a sorsdöntő, kétségbeesett, de józan ésszel mérve, sokak számára az egyetlen lépés megtételére. Ők az áldozatok, nemzetségtől függetlenül. Meg az óbecsei magyar közösség, mert elveszítette egyik ikonikus jelképét, intézményét.
Nehéz ilyenkor bármit is mondani, hát még higgadtnak és objektívnek lenni. Nem is törekszem ilyesmire. Úgysem sikerülne, meg nem is hinnék el nekem.
A Döntés megszületett, mondhatnám azt is, az Üzenet megfogalmazódott. Mindannyiunk számára. Önkéntelenül is az böffen fel: vajon lehetett volna ezt másképpen is csinálni? Hozhattak volna másféle döntést is? Esetleg..., valamikor..., jóval előbb. De most már nem. Miért?
Ezért a miértért ragadtam billentyűzetet. Úgy érzem, ez a végjáték első felvonása. Az eseményeket ezek után már nehezebb kézben tartani. Miért?
Mert politikuséknál az a szokás, no meg a rend is, hogy egy-egy ilyen húsba vágó döntést rendszerint megbeszélés, vita előzi meg. Az érvek (jó esetben észérvek) felsorakoztatása, pro és kontra. És a döntés mérlegelése.
A mai döntés, remélem mindenki előtt világos, inkább politikai volt mint szakmai. És ezt nem a bizottság összetétele miatt mondom, hanem azért, mert ilyen alacsony szinten (önkormányzat, és egy kisváros kis iskolája) ilyen húsba vágó, a környezetre ennyire károsan kiható, embert és Istent hanyagoló, valós indok nélküli döntést kizárólag szakmai okok miatt nemigen hoznak. Nem is tudom volt-e rá példa eddig?
Habár jogász vagyok, immár 39 évi munkatapasztalattal, mégis azt mondom, ez nem jogi kérdés (volt), hanem politikai. Ugyanis mindazok a rendeletek és törvényes rendelkezések, melyeket a döntés mögé be lehet szerkeszteni, érzésem szerint nem elegendő jogi, erkölcsi, emberi és civilizációs érvvel bírnak, tekintettel a döntés súlyára. EGY ILYEN DÖNTÉST UGYANIS NEM ILLIK CSAK AZ ILYEN-OLYAN JOG- ÉS EGYÉB SZABÁLYOK ALAPJÁN MEGHOZNI, ÉS AZOKKAL TAKARÓZNI MÉG AKKOR SEM, HA AZOK INDOKOLNÁNAK EGY ILYEN LÉPÉST. Mellesleg, az illetékes rendelkezésekben, mint általában, van kiskapu, van értelmezési lehetőség, van...
Végül is, ezek, vagy ezekhez nagyon hasonló körülmények ebben az iskolában már ezek előtt pár évvel is fennálltak, mégsem született ilyen döntés. Nem elemzem, miért pont most született, de azt azért megkérdezem, ha már a törvényre és a rendeletekre hivatkozunk, azok ezelőtt is léteztek? Igen. Vajon mi váltotta ki ezt a rendkívüli törvénytisztelő viselkedést? Nem tudom, és kedves barátaim, Ti sem tudjátok. Szerintem azok sem tudják érdemben, akik meghozták a döntést. MOST JÖTT EL AZ IDEJE.
És, kedves barátaim, azt ha valamit nem értünk, és állunk előtte mint az a bizonyos szürke szamár a .... előtt, akkor legyünk biztosak abban, hogy politikával van dolgunk. Ugyanis kevés kivétellel, a politikai döntéseket nem érti a mindennapi ember és a józan ész.
Nekem ne mondja meg senki sem, hogy ezt a döntést most kellett meghozni, nem előbb és nem később, ha egyáltalán meg kellett hozni.
Milyen pedagógiai, kollegiális és emberi kvalitásokkal rendelkeztek azok, akik a döntést meghozták? És, kérem, itt nem a bizottságra gondolok. Tetszik érteni? Ők csak végrehajtók voltak. Épp most. És ők sem értik, miért épp most, és miért, úgy általában? De moghozták. Biztos jele annak, hogy a döntés politikai jellegű volt.
Ha pedig politika, akkor kik a szereplők, kik a megmondhatók? Hol ülnek? Óbecsén, Újvidéken? Belgrádban? Végtére mindegy. A mai nappal mindeggyé vált. Tegnap (képletesen) még nem volt mindegy. Lehetett volna a dolgon fordítani. Tudom, volt benne számtalanszor részem... Amíg nincs döntés, mindent meg lehet és kell próbálni. Ha a döntés megszületik, akkor általában késő. Persze vannak "csodák" azután is, ha nagy fordulattal, a dolgok egyszer csak rendeződnek, megjönnek a jó fiúk és rendet tesznek. A filmekben így van. Tehát, erre még van remény, de kevés.
Politikuséknál ugyanis az a szokás, hogy, ha egy ilyen, mint mondtam, húsba vágó, felnőttek és gyermekek sorsát tragikusan befolyásoló döntést meghoznak egyszer, akkor általában tudni kell, hogy a döntés mögött ott a politikai erő, a többség akarata, amit nem lehet csak úgy megváltoztatni. Vagy ha valaki meg akarja változtatni, annak nagyon magas árat kell fizetnie, hogy ez sikerüljön. Nem lehetetlen, de nem is valószínű.
Itt merül fel a kérdés, vajon mit tettek azok, akik tehettek volna valamit? Nem tegnap, nem tegnapelőtt, hanem idejekorán. Akkor, amikor még lehetett volna tenni valamit. Ilyen dolgokban nem az utolsó nap kell valamiért síkraszállni, hanem azon kell dolgozni, hogy az utolsó nap el se jöjjön. Most az a helyzet állt fel, hogy a Döntés megszületett, az áldozatok ismertek. Felnőttek, gyermekek, családok... Mennyire hat ez majd ki az amúgy is folyamatban lévő exodusra. Hány családnál volt ez az utolsó csepp a pohárba? Nyáron már látni fogjuk. addig mindenkinek lesz elég ideje a sorsdöntő, kétségbeesett, de józan ésszel mérve, sokak számára az egyetlen lépés megtételére.
Ők az áldozatok, nemzetségtől függetlenül. Meg az óbecsei magyar közösség, mert elveszítette egyik ikonikus jelképét, intézményét. Meg egy kicsit a vajdasági magyarok is, mert magukba tekintve, saját sorsukat is látják ebben.
Más áldozat nincs. Sok, kevés? Mennyi a megengedett járulékos kár a késedelem, kísérletezés, megalkuvás, jópofáskodás, megfelelési kényszer oltárán? Ennyi elég? Még több kell? Máshol is?
Kedves barátaim, én lennék a legboldogabb, ha a közeljövő durván megcáfolna. Semmit sem szeretnék jobban, mint ezt a bejegyzést mosollyal letörölni, vagy ráírni: NEM AKTUÁLIS.
Viszont, ha ez meg is történik, nyom nélkül nem múlik el. És az érzés megmarad. A bizonytalanság érzése..., hogy holnap ismét megtörténhet..., bárhol, bárkivel.
Álljanak itt intő gondolatként Albert Camus záró sorai a Pestis című regényéből: "...de a könyvekben olvasható, hogy a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a picékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és limlomokban, s hogy eljő tán a nap, amikor a pestis, az emberek szerencsétlenségére és okulására, felébreszti majd patkányait, és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat".
Óbecse, 2019. február 7-én
Knézi Péter, okleveles jogász
(Magyar Mozgalom)
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >