Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

MiNapló Irodalmi Napló Itthon/Otthon KülNapló TegNapló Délvidékum BulvárNapló Tapló

Fiók

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Azt a következtetést lehet levonni, hogy az 1944/45. évi újvidéki áldozatok 1300 nevet tartalmazó teljes listáját, amire a tervezet emlékmű felállításhoz és a vitázók is hivatkoztak – „mert kellett ahhoz adat, hogy igenis voltak ártatlan áldozatok” – szükséges kellő figyelemmel, körültekintéssel és az áldozatok emléke iránti tisztelettel megvizsgálni. Ez a lista sem lehet teljes, mivel az 1944/45-ös újvidéki áldozatok számát – az eddigi nyilatkozatok alapján – senki megbízhatóan nem ismeri, „több ezerre tehető” és sok esetben az adatok sem teljesen megbízhatóak / hitelesek / pontosak. (Az adatokból látszik, hogy olyan estben is, amikor a kivégzett ellen eljárás folyt, még a születési évét sem állapították meg pontosan.) Ezért további kutatásokkal ki kellene egészíteni. Pontosítani kellene azt is, hogy a listázottak közül kik azok a személyek, akiket háborús bűnösként ítéltek el. Azt is meg kellene állapítani, hogy a rehabilitálási törvény alapján folyt-e vagy sem az ügyükben eljárás és milyen bírósági döntés született. Amennyiben valakit rehabilitáltak, annak is az áldozatok között van a helye. Azok a személyek viszont, akik háborús bűnösként lettek elítélve, és akiket a későbbiek folyamán nem rehabilitáltak, nem lehetnek az ártatlan áldozatok névsorán. „A bűnözőket nem lehet kiegyenlíteni az ártatlan áldozatokkal”! Bozóki Antal:

Öreg Anna november 26-án nyilvános levelében reagált az ifjú Pásztor TV-s szereplésére és nyilvános televíziós vitára hívta a VMSZ köztársasági frakcióvezetőjét.

– Nézem én, »valamilyen« Öreg Anna, Önt, mint a Pásztor dinasztia valódi utódját, védve és egyedül a tv stúdiójában, hogyan használja ki az alkalmat, hogy nyilvánosan besározzon, figyelem, hogyan él a lehetőséggel, hogy olyasmikkel vádoljon, amiket soha nem mondtam, s hogyan használja ki az alkalmat, hogy félrevezesse a közvéleményt.

Pásztor trónörökös, én, »valamilyen« Öreg Anna, a körülmények úgy hozták, hogy a Szabad Polgárok Mozgalmának (PSG – B.A.) a köztársasági képviselője vagyok, felhívtam a figyelmét arra, hogy az ártatlan áldozatokat is tartalmazó listán, amelyen az 1944/45-ös áldozatok szerepelnek, vannak bizonyítottan háborús bűnösök is.

Egyetlen egyszer, egyetlen pillanatban sem, minden hazugságot felhasználva sem sikerült ezt a tényt megcáfolni. Azt állította, hogy a lista nem létezik, majd beismerte, hogy mégis van ilyen. Embertelen módon manipulált a szerb parlamentben kisbabák neveivel, akiket meggyilkoltak, ezzel azt a hatást szerette volna elérni, hogy valaki ellenzi, hogy ezeknek az ártatlan gyermekeknek emléket állítsanak. Nincs és nem is volt soha senki ez ellen.

Azzal vádolt meg engem, »valamiféle« Öreg Annát, hogy tönkre szeretném tenni a kapcsolatot Szerbia és Magyarország között. Mivel? Azzal, hogy nem vagyok hajlandó kiegyenlíteni az áldozatokat a háborús bűnösökkel? Hogy nem engedem, hogy a halott kisbabák mellett a halott bűnözőket is sirassuk?

Sorolhatnám még, mindazokat a szégyenteljes technikákat, amelyekkel próbálja félrevezetni a nyilvánosságot. Látom, úgy gondolja, hogy senkinek sincs joga megkérdőjelezni semmit, amit Ön tesz, de ebben a narratívában teljesen elveszítette az irányt, amelyen halad. Az Ön meggyőződése ellenére, hogy csak Önök a koalíciós partnerükkel együtt tehetnek jót a vajdasági embereknek, a tény az, hogy egyre kevesebben és egyre szegényebbek vagyunk.

Annak érdekében, hogy a jövőben ne játsszunk süket-telefont, egy televízió vitára hívom Önt, hogy a nyilvánosság előtt ütköztessük a tényeket és véleményünket.

Ez most már nemcsak egy szomorú emlékmű problémájáról szól, hanem a közvélemény jogáról, hogy tudja: a második világháborús bűnösök rehabilitációja a vajdasági politikum hivatalos álláspontja, vagy csak a Pásztor család lő bakot? – írja Öreg Anna a Pásztor Bálintnak címzett nyilvános levelében.

A Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) újvidéki Városi Bizottságának tagjai november 28-án antifasiszta jelet helyeztek el azon a helyen, amelyen az 1944/45. évi emlékművet tervezik felállítani.

A Liga közleménye szerint, a terület, amelyen az emlékművet tervezik elhelyezni „Antifasiszta Platónak” nevezték el és az aktivisták azt üzenték, hogy „háborús bűnösöknek is szentelt építkezés nem lesz”.

Az emlékmű talapzatára elhelyezett jelzés a felirattal együtt „a felállításától számított kevesebb, mint 24 órán belül eltűnt”. – Újvidéken, a hős városban, amelyik nagyban hozzájárult az antifasiszta harchoz, kit zavar az antifasizmus dicsőségét hirdető felirat? – kérdezi az LSV.

Mezei Zsuzsanna, nyugalmazott levéltáros, aki tagja volt annak a szerb állami bizottságnak, amely a 44/45-ös áldozatok titkos sírjainak feltárásával foglalkozott, a VMSZ kamenicai szervezetének volt elnöke, a VRTV Hangadó Szerda nevű politikai magazinjának 2022. november 30-ai műsorában, egyebek mellett, megerősítette, hogy a listákba „mindenki bekerült, függetlenül attól, hogy esetleg nem volt ártatlan áldozat”, azzal, hogy később a bíróság majd dönt arról (a rehabilitálási folyamat során, amit „sokan el se indítottak, mert ez egy nagyon-nagyon hosszú folyamat volt, nálunk ez nagyon nehezen ment”), hogy ki az ártatlan, magyarázta Mezei.

– Belekerült mindenki, háborús bűnösök és kollaboránsok is, például Draguljub (Draža) Mihailović csetnik vezér is, akit bírósági ítélettel végeztek ki – mondta Mezei. – Az az emlékmű csak az ártatlan áldozatoknak állított volna egy jelképes emléket, nem lett volna semmi név rajta, de a kérelemnél szükséges volt, hogy valamire hivatkozzanak, mert kellett ahhoz adat, hogy igenis voltak ártatlan áldozatok – magyarázta Mezei.

– A vegyes bizottság valójában nem is fejezte be hivatalosan a munkáját, de a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) honalapján van a mártírium (A végtisztesség keresztjei. Délvidéki mártírium 1944–1948. – B.A.) című adatbázis, amelyben az 1944/45-ös magyar áldozatok nevei vannak, amik egy az egyben át lettek véve a Bizottság honlapjáról, onnan lettek kiválogatva a feltételezett magyarok nevei – tette hozzá.

A kérdésre, hogy „mi lehetne most a megoldás, az a helyzet állt elő, hogy kész az emlékmű, a talpazat áll, csak éppenséggel ugye nem állítják föl, mivelhogy van ez az ellenállás, lehet-e valahogy ezen a névsoron úgy változtatni, hogy tényleg csak az ártatlan áldozatok legyenek rajta, Mezei ezt válaszolta:

– Szerintem nem lehet változtatni, mert a vegyes-bizottság se a honlapja nem működik, az 1944-es szerb bizottság azt hiszem, már csak tudományos munkával foglalkozik. Ez egy újabb hatalmas munka lenne és nem is látom értelmét, mert megint egy bizottság nem tudja eldönteni, hogy ki az ártatlan áldozat és ki bűnös. De nem arra kellene fektetni a hangsúlyt, hogy ott voltak ilyen emberek. A szerb (igazságügy-minisztériumi – B.A.) adatbázisban 59 554 név van. Ha ezeknek az öt százaléka is ártatlan, akkor az nagy baj. Akkor is, ha egy ember ártatlanul halt meg, nem, pedig ha tízezer számra. Nem arra kellene helyezni a hangsúlyt semmiképpen se, hogy ott vannak háborús bűnösök, mert nem arról szól, hanem arról, hogy az ártatlan áldozatokról már egyszer emlékezzünk meg. Már elismertük számtalanszor, hogy voltak ártatlan áldozatok. Ennek az emlékműnek az volt a célja, hogy az ártatlan áldozatoknak állítson emléket, nemzeti hovatartozástól függetlenül, és semmi köze se nincs az adatbázishoz.

– Máshol állnak ilyen emlékművek Vajdaság szerte? – kérdezte a műsorvezető Muci Szántó Márta. – Persze, mindenfelé, nem is egy, Szabadkán, Zentán, Moholon, Bezdánban, Temerinben, ahol voltak gyűjtőtáborok, Járektól kezdve, Nagykikindán stb. Mindenfelé állítottak emlékművet. Senkinek nem jut eszében, hogy ezeket piszkálja, hanem csak most éppen ez az újvidéki emlékmű szúrja valakinek nagyon a szemét és ez egyszerűen politikai kérdés. A szándék csak az volt, hogy az ártatlan áldozatoknak állítsunk egy emléket – válaszolta Mezei. – Nagyon fáj, hogy valaki ilyen gúnyt űz ebből az egészből. Politikai játék lett ebből az egész – tette hozzá.

Mezei nyilatkozatához szükséges hozzáfűzni, hogy az általa említett, de más helyeken is, a legtöbb esetben, ismerik az atrocitások áldozatait és általában név szerint fel is vannak tüntetve az emlékhelyeken.

A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) 2016-ban (halottak napjára) közreadta a Vajdasági magyar áldozatok tömegsírjainak helymeghatározása című, a vajdasági magyar kutatók által összeállított kiadványt.

A publikáció az 1944–45-ös ártatlan magyar áldozatok tömegsírjainak műholdas, számítógépes globális helymeghatározását, GPS-koordinátáit tartalmazza, de helytörténeti adatokat is közöl. A http://martirium.vmmi.org/ honlapon 7489 áldozatot rögzítettek a kutatók (név szerint, abc sorrendben).

Újvidék vonatkozásában, a kiadványban azt írja, hogy „az áldozatok száma nem ismert, több ezerre tehető”. (Tömeg)sírhelyként a Kátyi-erdőt jelöli meg, „a Duna-Tisza csatorna és a Duna találkozásánál”, a koordinátákat is megadva.

– A területen akkoriban található lőtéren végezték ki az áldozatok többségét. A sírok pontos helye ismeretlen, a jelzett terület határain belüli építkezések során talált csontok és az elbeszélések alapján valószínűsíthető, hogy a ma itt levő ipari létesítmények alatt számos tömegsír fekszik. Feltehetően a Dunába is lőttek áldozatokat, illetve dobtak be holtesteket – írja a kiadvány 70. oldalán.

Az elmondottak alapján meg lehet állapítani, hogy az 1944/45-ös áldozatok három „listája” ismert: (1.) Аz 1944. szeptember 12. után kivégzettek titkos sírjai feltárásának állami bizottságé, (Bizottság) amelyik 59544 nevet tartalmaz, (2.) a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) mártírium honlapja, amely 7489 áldozatról közöl adatot, és (3.) a lista, amit „azoktól az emberektől lehetett elkapni ezt akik benne voltak a(z újvidéki) városi Kulturális Bizottságban”.

A harmadik listán „1300 név van”, amelyek között „18 olyan név van, amit a történészek megkérdőjeleznek”. Feltételezhető, hogy ez a rövidített, csak az újvidéki áldozatok neveit tartalmazó lista (ugyancsak kivonat) is az állami bizottság regisztere alapján készült.

A VMMI Délvidéki mártirum oldalán – Mezei Zsuzsanna elmondása szerint – „az 1944/45-ös magyar áldozatok nevei vannak, amik egy az egyben át lettek véve a Bizottság – honlapjáról, onnan lettek kiválogatva a feltételezett magyarok”.

Ha például az első helyen vitatott Nagy Miklóst (RKTG-54089) nevét az állami bizottság nyilvántartásában keressük – aki „Újvidék megszálló polgármestere volt, felelős a város megszállása idején elkövetett háborús bűnökért” –, akkor (az RKTG-54089 jelzés alatt, IAGNS, Fond: F. 680) Nagy Lukács Miklóst találunk, az apja neve Mihály, született Bácsföldváron 1903-ban, akit „1944 októberében likvidáltak”, „megöltek”. Más egyéb mérvadó adatot viszont nem találni.

A VMMI listájának 60. oldalán Nagy Miklós helyett egy Nagy Lukács Miklóst és egy Nagy Miklós Lukácsot találunk.

Nagy Lukács Miklós Újvidéken született 1903 júliusában, az apja neve nincs feltüntetve. „Erőszakos halálának módjaként” a „kivégzés” és a „megölték” „1944 őszén” van feltüntetve.

Ez a Nagy Miklós Lukács[22] 1903-ban született Bácsföldváron, apja neve Mihály, foglalkozására nézve „munkás” volt, aki „erőszakos halálának módja: „ismeretlen”, „eltűnt”, „erőszakos halálának helye: Újvidék”, „1944 októbere”. A Levéltár: IAGNS, Fond: F. 680, Jelzet R 887/64 adatok megegyeznek ugyan a Bizottság adataival, de arra vonatkozó utalás nincsen, hogy „Újvidék megszálló polgármestere lett volna”. Azt lehetne inkább mondani, hogy az itt említett Nagy Lukács Miklós nem lehet azonos Nagy Miklóssal. Nem-e valami tévedés vagy személycsere történt?

A listán második Balog Imrével kapcsolatosan (RKTG-22743,[23] Levéltár: AV, Fond: F. 183)[24] – „aki razzia során több férfit, nőt és gyermeket ölt meg és az újvidéki Ristić gyár munkásai előtt beismerte, hogy bajonettjével gyerekeket ölt meg” – Bizottság adattárában található az adat szerint „háborús bűnös”, akit „ismeretlen helyen megöltek”, likvidáltak”, a „megjegyzés” rovatban a „tömegbűncselekmények csoportja”, és a „Razzia” van feltüntetve.

A VMMI mártírium 5. oldalán az újvidéki Balog Imre adatai megegyeznek a Bizottság adataival: Levéltár: AV, Fond: F. 183, Jelzet: K.R.Z.O. „Bácska és Baranya Katonai Körzetének Katonai Bírósága, a golyó általi halálra ítélte, az ítélet száma 268/44”.

A harmadikként említett Tóth Jánossal (RKTG-27308)[28] kapcsolatban – aki

„tömeggyilkosságokban vett részt, tettestárs volt a Pirosi utcai Kolarov-Mašin család 9 tagjának lemészárlása során, öt Jovandić fivért gyilkolt meg” – aki a Bizottság adattára szerint „1919-ben Temerinben”, de „lehet, hogy 1914-ben Mozsorban született”. Azt írja, hogy „háborús bűnös”. A „megjegyzés” rovatban pedig ezt olvasható: „Tömegbűncselekmények csoportja: Razzia” / „a mozsori Helyi Népbizottság Népbírósága elítélte”. 1944. november 2-án Mozsorban „likvidálták”, „megölték”.

A VMMI adattára 85. oldalának Tóth Jánosra vonatkozó adatai (Levéltár: AV, Fond: 183, Jelzet: K.R.Z. / F. odluka [Határozat[ 303/ Reg.R.Z. 303, MV K3064/85)[30] megegyeznek a Bizottság adataival, azzal, hogy itt „az erőszakos halál” dátumaként „1944. október 23.” van feltüntetve.

Az adatok összevetését, természetesen, folytatni kellene a többi (15) vitatott személy esetében is.

Matuska Márton Az elhallgatott razzia – Vérengzés Újvidéken (1944-45) (Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány, Budapest 2015. 7. és 10-11.) című könyvében közreadott kutatása alapján, a 262-269 oldalakon közölt, 2014. december 5-én lezárt „áldozati névsora” 305 Újvidéken likvidált magyar személy nevét tartalmazza, akinek a mai napig nincsen méltó emlékműve!

A Matuska által összeállított listán az említett Nagy Miklós neve nem szerepel. Rajt van viszont Nagy Lukács Miklós (a 182-es sorszám alatt) és egy Tóth János (a 266.), aki „kőműves volt” és valószínűleg nem azonos a „háborús bűnös” Tóth Jánossal.

A Bácskai és Baranyai Katonai Körzet Hadbíróságának hirdetménye szerint (a könyvben (a 10. oldalon) „az 1944 október 29-én hozott ítéletével halálra ítélt 250 magyar nemzetiségű háborúst bűnöst”. – A halálos ítélet golyó által lett végrehajtva – írja az 1944. október 30-ai bírósági hirdetményben.

Azt a következtetést lehet levonni, hogy az 1944/45. évi újvidéki áldozatok 1300 nevet tartalmazó teljes listáját, amire a tervezet emlékmű felállításhoz és a vitázók is hivatkoztak – „mert kellett ahhoz adat, hogy igenis voltak ártatlan áldozatok” – szükséges kellő figyelemmel, körültekintéssel és az áldozatok emléke iránti tisztelettel megvizsgálni.

Ez a lista sem lehet teljes, mivel az 1944/45-ös újvidéki áldozatok számát – az eddigi nyilatkozatok alapján – senki megbízhatóan nem ismeri, „több ezerre tehető” és sok esetben az adatok sem teljesen megbízhatóak / hitelesek / pontosak. (Az adatokból látszik, hogy olyan estben is, amikor a kivégzett ellen eljárás folyt, még a születési évét sem állapították meg pontosan.) Ezért további kutatásokkal ki kellene egészíteni.

Pontosítani kellene azt is, hogy a listázottak közül kik azok a személyek, akiket háborús bűnösként ítéltek el. Azt is meg kellene állapítani, hogy a rehabilitálási törvény alapján folyt-e vagy sem az ügyükben eljárás és milyen bírósági döntés született.

Amennyiben valakit rehabilitáltak, annak is az áldozatok között van a helye. Azok a személyek viszont, akik háborús bűnösként lettek elítélve, és akiket a későbbiek folyamán nem rehabilitáltak, nem lehetnek az ártatlan áldozatok névsorán. „A bűnözőket nem lehet kiegyenlíteni az ártatlan áldozatokkal”!

 

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Mikor tévesztettünk utat és miért?

Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >

SZEREPZAVARBAN

Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >

Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat

Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >

A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL

A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >

Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni

Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >

1990-2009 © Napló. | Impresszum | Tartalomjegyzék | Médiaajánlat | Szerzői jogok | Kapcsolat |