Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Naplójegyzetek – Fragmentumok
Menekülés a politikamentes irodalomba
Végel László
A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység is meg a gazdagság jele. Nem egyetlenegy világban hontalan, hanem kettőben. Igazi drámát él át, hiszen minden dolognak két összebékíthetetlen neve van, az egyik a látható, a másik a láthatatlan. Két hazája van, de egyik sem az övé. Két történelme van, de egyik sem az övé. Az egyiket a margón éli, a másikat élni szeretné, vagy mímeli, mintha élné. Az egyik beleszól az életébe, a másik az álmaiba. A mérvadó francia filozófusok szerint a kisebbségi irodalom par excellence politikus, de ezt már nem teszem szóvá, mivel azt vettem észre, hogy mifelénk a legkívánatosabb politika a menekülés a politikától. Hová? A politikamentes irodalomba. Végel László:
2023. január 4., szerda
Tépelődve és töprengve írta le Vajda Mihály filozófus a Szombat novemberi számában a mondatot, hogy mégis van zsidó sors. „…a zsidó szerzők tapasztalatainak vannak bizonyos közös - másoktól eltérő - vonásai, a zsidó szerzők művén átsüt zsidóságuk, s ennek így is kell lennie”, írja Vajda s a mondat után óhatatlanul felötlik bennem a párhuzam: igy vagyunk a kisebbségi szerzőkkel is. A Vajda-mondat így is parafrazeálható: „…a kisebbségi szerzők tapasztalatainak vannak bizonyos közös - másoktól eltérő - vonásai, a kisebbségi szerzők művién átüt kissebségi sorsuk, s ennek így is kell lennie”. Természetesen nem a szokásos klisékre a kisebbségi szenvedéstörténetekre gondolok, amelyben eluralkodik a MI és az ŐK ellentétpár ábrázolása. Végezzék ezt a munkát a politikusok, ha a kisebbség vészhelyzetbe kerül. A kisebbségi irodalom fogalma azonban nem merülhet ki ebben. A két jelentős francia filozófus Giles Deleuze és Félix Gauttari szerint „a kisebbségi irodalom három fő jellemzője a nyelvi deterritorializáltság, az individuálisnak a közvetlen politikaira való rákapcsolódása, valamint a kollektív megnyilatkozás-elrendeződés.” A jelenleg uralkodó kánonok szerint legjobb, ha kisebbségi író megtagadja azt, ami a legbensőbb sajátja, a nyelvi deterritorializáltság. A francia filozófusok nyomán azonban a deterritorializáltság szülőhelye a megkétszerezett világban való hontalanság. A kisebbségi író nyelve állandó kettős tükörben létezik, világa ettől lesz hiteles. Ez egyszerre a szegénység is meg a gazdagság jele. Nem egyetlenegy világban hontalan, hanem kettőben. Igazi drámát él át, hiszen minden dolognak két összebékíthetetlen neve van, az egyik a látható, a másik a láthatatlan. Két hazája van, de egyik sem az övé. Két történelme van, de egyik sem az övé. Az egyiket a margón éli, a másikat élni szeretné, vagy mímeli, mintha élné. Az egyik beleszól az életébe, a másik az álmaiba. A mérvadó francia filozófusok szerint a kisebbségi irodalom par excellence politikus, de ezt már nem teszem szóvá, mivel azt vettem észre, hogy mifelénk a legkívánatosabb politika a menekülés a politikától. Hová? A politikamentes irodalomba. Oda, amely Giles Deleuze és Félix Gauttari szerint nem a kisebbségi író világa. Olyan művirágot ápol, amely némileg hasonlít az anyaországi eredeti virágokra. Csak éppen valami nagyon fontos dolog elmarad. Az élet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >