Ma Mihály, Győző névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Burek és a többiek
A közönség megpróbált uralkodni magán, leküzdeni a nagyszerű emberként megismert svájci iránti rajongását, így az orosz szülőkkel rendelkező Alexei is megkapta a nagyon megérdemelt tiszteletet. Wavrinka 38 évesen elsírta magát a díjátadón, amiért elnézést kért, mert nagyon-nagyon szereti ezt a sportot, hálás a közönségnek, rengeteg szeretetet kapott ez elmúlt héten Umagban. Az hagyján, hogy nem voltak sztárallűrjei, a szervezők elmondták, hogy egyetlen kérése volt csupán, az is pénteken, a negyeddöntője után: kért egy burekot. Máskülönben eljárt a közeli önkibe, megvette a számára szükséges dolgokat, úgy élt mint a többi ember. Mind azok vagyunk. Nem lehet nem szeretni ezt az irányt. Komáromi Ákos:
Kagyló
Holger Rune neveletlenül későn mondta le az umagi szereplését, így a 33. Plava Laguna Croatia Open ATP 250-es teniszverseny, az utolsó pillanatban top tízes játékos nélkül maradt. Maradt még egy napjuk a szervezőknek, hogy összeszedjék magukat, már úgy marketingileg, s volt tartalék ötletük, tüstént elő is vezették: igen, de három egykori Grand Slam győztes rajthoz áll; Wavrinkának három, Čilićnek, Thiemnek egy-egy titulusa van, emellett itt volna még az a bizonyos varázsgömb. Az umagi tenisztorna legendásan előrelátó, itt nyerte első ATP tornáját tizenhét éve Stan Wavrinka (2006-ban a világranglista 69. helyezettjeként, bizonyos Novak Djoković ellen, aki azidőtájt a világ 28. játékosa volt); e sorok írójának tágra nyílt szemei előtt, szintén Umagban mutatkozott be 2003-ban az akkor 17 éves, spanyol illetőségű Rafael Nadal, kinek mentora, Carlos Moya legalább ötször nyert ugyanitt, ahol Dominik Thiem tornagyőzelme is az osztrák tehetség berobbanását jelentette a világ élmezőnyébe, és ahová idén meghívót kapott Marozsán Fábián és Piros Zsombor is. Ez tehát jót jelent, nagyon jót. És hát tavaly Alcaraz-Sinner dötő volt a Kagylóban, ahogyan a lenyűgöző hasonlóság miatt a center pályát (Goran Ivanišević Stadiont) becézik. Két magyarral a főtáblán, hatalmas reménységek gyűrűjében, páratlan érdeklődés közepette zajlott tehát az idei horvát nyílt teniszbajnokság a múlt héten, ahol többszörös visszaesőként magam is tébláboltam.
Magyarok
Szokatlan. Kedd van, a torna második napja, mindkét magyar a Grandstand salakján kezd, ami nem rossz hely, a center pálya árnyékában. Meglepően sok magyar hang szüremlik át Zsombi bemelegítésének ütésein. Közvetlenül mellettem egy igen fiatal úr, az ötéves Vince Budapestről, kezében a hatalmas labda, mely aláírásokra vár. „Piros Zsombor autogramja lehet a cél, ha nem tévedek?” – kérdem tőle, bólint és türelmesen mosolyog a balgaságomon. Nem azt olvasom ki szemeiből, hogy „Á, dehogyis, Federerre várok, meg Björn Borgra, ha még él”, sőt! A kis barátom büszkén mutatja a sapkáján Marozsán Fábián kézjegyét. Ez már kipipálva. Miközben Zsombi nagyon jól játszik. Már nem csak kósza, hanem egyre magabiztosabb „Ria, Ria Hungáriák” hangzanak el, kezdünk a lelátókon örülni egymásnak, megszólítjuk egymást, fordítva történik egy s más, mint rendesen, külföldön, velünk, nem megyek ebbe most bele. Jó a játék, örülünk, hogy magyarok vagyunk, „Ugye visszajönnek?” – kérdik némi aggodalommal a körülöttünk helyet foglalók, amikor Piros győzelme után nyújtózunk egyet. Úgy látszik ordibáltam, miért nem csodálkozom ezen?
Összefutunk a szlovén Anjaval, ő valamikor 260. helyezett volt a női világranglistán, most saját teniszakadémiája van a Dominikai Köztársaságban, és Marozsán nevének hallatán azonnal rávágja – aki nemrég megverte a világelsőt, Carlos Alcarazt. Anja is előadja az ismert történetet: valamiért sokan ragaszkodunk az Umagi tornához, a világ minden tájáról érkeznek emberek megmártózni az isztriai emberek leplezetlen örömében, hogy megrendezhetik ezt a versenyt. A labdaszedőktől, a vonalbírókon át, a hoszteszekig, senkinek sem esik nehezére a kedvesség, minket meg mindez valami misztikus katalizátorként egységes társasággá verbuvál Marozsán Fábián meccsén, és lelkesen, boldogan kiszurkoljuk Fábi győzelmét is. Akinek a 210 km/h-feletti szerváihoz megvan a magassága, vajpuha csuklója az ejtésekhez, rövidítésekhez, esze a kríziseken való túljutáshoz, és megfelelő, nyugtató segítsége a háttérben (Balázs György, úgy gondolom, bocs, ha tévedek). Nincs is hiszti egy percig sem, igaz, a győzelem sem forog veszélyben, ám be sem következik: 1:0, 5:0, 40:15-ös állásnál, Fábi szervájánál, bődületes meccslabdák közepette – leszakad az ég. Menekül ki merre lát, a Grandstand közönsége még hagyján, de a Kagyló, a center pálya négyezer nézőjének is menedéket kell találnia a szerencsére hatalmas bulisátrak alatt. És a hirtelen keletkezett sötétségben így világossá válik, hogy a mi Marozsán Fábiánunk csak másnap, vagyis szerdán fejezi majd be a mérkőzését.
Burek
Győzelemmel. Piros Zsombor viszont már elakad a második fordulóban, a mindössze tizenhét éves horvát Dino Prizmić, a Roland Garros aktuális junior bajnoka állja útját szurkolók ezrei előtt a center pályán, de hallattjuk a hangunkat: még az itteni királyi televízió esti híradójában is bemondják, hogy olykor úgy tűnt, hogy Zsombi játszik hazai pályán. Miközben a Grandstandon, Marozsán Fábiánnak sem sikerül a nyolcba jutnia. Nem esik jól, a következő két napban el is kerülöm az umagi salakot, ám azt szögezzük le, pardon és bocsánat, hogy azért nekünk most két teniszezőnk is szerepelt a legjobb tizenhatban egy ATP-tornán. Ráadásul pont itt, ahol tudják, mert van szemük hozzá, hogy kikből lesznek a jövő bajnokai. Amennyiben a szombati elődöntők párosításait nézzük, akkor ugyanezen okokból meg kell említenünk az olasz Matteo Arnaldit, akit az ausztrál Alexei Popyrin foszt meg a döntőbe jutástól egy lélegzetelállítóan szoros mérkőzésen, valamint a szintén olasz Lorenzo Sonegot, akinek Stan Wawrinka mutatja fel a stop táblát az elődöntőnben, már bőven éjfél után. Minden páratlan játék után lehet ki-be sprintelni a stadionba, és a lépcsőkön történő várakozások idején, a három és fél órás első szombati meccs alatt, az olasz szurkolók - ez a mini Velencei Köztársaság, megtámogatva a helyi, kisebbségi olaszokkal – egyfolytában azt fontolgatják, hogy bizony olasz házidöntőt hoz a vasárnap.
Nem így alakult, Popyrin és Wavrinka álltak szemben egymással. Utólag sem vagyok okosabb, hogy mi történt. A fiatal - vagyis mit tudom én, fiatal-e a nemsokára 24 éves Popyrin, nekem fiatal az ötvenéves is – ausztrál jobban bírta a fizikai terhelést, olykor feltámadt poraiból, amikor a svájci hatalmas tudása, tapasztalata ki tudott bontakozni. De valahogy elmaradoztak az ostorcsapások, nem sokszor villant Wavrinka borzasztó egykezes fonákja, inkább nyesésekbe szelídült, majd szép lassan cserbenhagyta az első szervája is, majd a rövidítéseket sem erőltette, pedig Popyrin sokszor úgy viselkedett a hálón, mint aki még nem járt arrafelé. A közönség megpróbált uralkodni magán, leküzdeni a nagyszerű emberként megismert svájci iránti rajongását, így az orosz szülőkkel rendelkező Alexei is megkapta a nagyon megérdemelt tiszteletet. Wavrinka 38 évesen elsírta magát a díjátadón, amiért elnézést kért, mert nagyon-nagyon szereti ezt a sportot, hálás a közönségnek, rengeteg szeretetet kapott ez elmúlt héten Umagban.
Az hagyján, hogy nem voltak sztárallűrjei, a szervezők elmondták, hogy egyetlen kérése volt csupán, az is pénteken, a negyeddöntője után: kért egy burekot. Máskülönben eljárt a közeli önkibe, megvette a számára szükséges dolgokat, úgy élt mint a többi ember. Mind azok vagyunk. Nem lehet nem szeretni ezt az irányt.
Következő cikk: Lovas Ildikó „ráerősít” a Petőfi-szobrokkal
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Teljes a zűrzavar
Van, aki az ellenzék leváltásáról beszél, mások pedig azt bizonygatják, hogy kezdődik a Fidesz lassú eróziója, >
BIBIRCSÓKOS KAPCSOLATOK
A VMSZ és a fantompártok szemfényvesztő kirukkolása Szánalmas, hogy a Junior előcitálta(tta) Csorba Bélát, a VMDP hajdanán >
Egy új Jaltáról van szó
Ezért nem az orosz hadsereg harcol meg, hanem a jelenleg uralkodó orosz szellem és eszmerendszer. A >
HAZUG (ÖN)DÍJAZÁS
Semmilyen díjjal, sem kitüntetéssel nem lehet változtatni a tényen, miszerint a Magyar Szó Varjú Márta vezetésével >
Csak Budapestre figyelünk, másra már nem
A hatalom által megfogalmazott új emlékezetpolitika ki akarja törölni 68-at, annál is inkább mivel Belgrádban is >
Harcosok klubja
Sokan kérdezték korábban, miért fontos nekem e téma. Amikor kitört az ukrajnai háború két éve, ugyanannyian >
Süllyedő „zászlóshajó”
Az MNT – az eredeti elképzelésekkel ellentétben – a magyarországi adófizetők pénzéből költekező, káderkinevező, elbürokratizálódott, közigazgatási >
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >